Öt éve ment csődbe a Malév, ami azt is jelenti, hogy már öt éve nem láthattunk Malév-reklámokat a tévében. Arról folyhat a vita, hogy gazdasági szempontból hiányzik-e a nemzeti légitársaság, de nehéz elképzelni, hogy lenne ma Magyarországon bárki, aki húszévesnél idősebb, és legalább a reklámjaik zenéjére nem emlékszik. Összegyűjtöttünk néhány nagy kedvencet a múltból.

Volt olyan idő is, amikor még nem a legendássá vált Malév-szignál szólt a reklámban. A dalszöveget inkább felejtsük el, de legalább volt bátorságuk megpróbálkozni egy olyan rémes szóviccel, mint hogy „a Malév egy légi jó barát”. Itt még a gépek festése sem ugyanaz volt, mint amit később megszokhattunk.

Majd jött 1988, és a Malév megkereste Presser Gábort, hogy írjon nekik reklámzenét. Presser erről később úgy mesélt a hvg.hu-nak:

Annak idején kaptam egy felkérést a Malévtól. Először kihátráltam a dologból, de újra megkerestek. Ezt követte egy nagyon inspiratív megbeszélés, és aznap este elkészült az első vázlatom.

Gyerekkel mindent el lehet adni, ezt így gondolták már évtizedekkel ezelőtt is. Bónuszként rímbe foglalt szlogen a végén, „odafenn, idelenn, ugyanaz a figyelem”.

150 tonna, hajtóművenként 70 ezer lóerő – így büszkélkedett a Malév a 767-esével.

Szárnyakat adunk vágyainak – valamikor a 70-es, 80-as évek fordulójáról.

Victor Vasarely! Zwack Péter! Phil Collins! Bryan Robson! Richard Clayderman! Ennél jobban nem is tudnánk elmagyarázni, hogyan lehetett boldog új évet kívánni 1990-ben.

New York, amikor tényleg bármit el lehetett adni nálunk Amerikával. Az persze biztos, hogy 2001 után ezt a reklámot már nem adnák le sehol.

Valaki valamikor valamiért biztosan viccesnek gondolta ezt is…

Aztán csak sikerült rájönni: a reklám zenéjét annyira jól eltalálták, hogy semmi szükség emellett akár csak egyetlen szót is szólni.

És egy modern darab – viszonylag azért nehéz elképzelni, hogy Budapest belvárosa felé így engedjenek be repülőket, de a látvány kárpótol.