Az árverésen eladott földek majdnem felét Hódmezővásárhelyen és Szentesen vették meg a Csongrád megyében licitre bocsátott 12 ezer hektár területből. Lázár János szülővárosában 3300 hektárt, Farkas Sándor, az agrártárca helyettes államtitkára lakóhelyén pedig 2250 hektárt írt ki az állam árverésre.

Ángyán József professzor, egykori államtitkár mostanra készítette el az állami földárverések Csongrád megyei jelentését, ebből is az derül ki, hogy bár sokan vásároltak, de többnyire kis földrészleteket, így a nagyobb birtoktestek egy kézbe kerültek, nem ritkán úgy, hogy az azonos érdekeltséghez tartozó cégvezetők vásároltak be, illetve azok rokonai.

A szentesi Pankota jól bevásárolt

A Szentesen eladásra kínált földek több mint a felét az egykori állami gazdaság utód agrárholdingjának igazgatósági tagjai vásárolták fel, Ángyán név szerint fel is sorolja a liciten nyertes, és a cég igazgatóságában is helyet foglaló személyeket:

– Földi János István milliárdos agrár-nagyvállalkozó, cégháló-tulajdonos és -vezető, a Zászlóshajó Zrt. – további 8 cégben érdekelt – vezérigazgatója, és azonos lakcímű, üzlettárs családtagjai.

– Valamint a holding több cégében is érdekelt további vezetők: Gálfalvyné Fekete Julianna, dr. Harmath Levente Gábor, Juhász Milán, Kovácsházi Andrásné és lánya, Kovácsházi Henriett, a Miniszterelnökség Agrár és Vidékfejlesztésért Felelős Államtitkárságának munkatársa, két testvér, Oláh Endre és Oláh Miklós, valamint dr. Szenti Ákos.

Fülöp Máté

Csak a helyettes államtitkár Farkas Sándor testvére, Farkas László nem került be a névsorba, ő ugyanis személyesen nem vett részt ezeken a földárveréseken, de a cég igazgatóságának ő is a tagja, ő a Pankota Zrt. növénytermesztési cégének a vezetője. Ángyán annyit azért megemlít, hogy a szentesi agrárcég a 2012-es állami bérlet pályázatokon is sikeresen vett részt, Csongrád megyében az állami földek 6 százalékát szerezték meg akkor bérletre, ekkor Farkas testvére is a pályázók között volt.

Szentesen még jól bevásárolt a milliárdos vagyonnal bíró Hungerit Zrt. tulajdonosi köre is, igaz, Magyar József pont most adta el a jól jövedelmező cégét Csányi Sándornak, már csak arra várnak, hogy a GVH rábólintson az üzletre. A földek azonban maradnak.

Vásárhelyen volt bőven föld, hiszen a Hód-Mezőgazda kegyvesztetté vált

A már a bérleti pályázatokon lefogyasztott Hód-Mezőgazda Zrt. területeit szinte az utolsó szálig kiírták árverésre, így volt bőven föld. Itt a kormánypropaganda szerint zömmel a helyiek vásároltak, 93 gazdálkodó vett majd 200 hektárnyi földet. Arról már többször írt a sajtó, hogy Hódmezővásárhelyen Lázár János nagybátyjának a cége, a Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. már tarolt a bérletek elnyerésekor is, majd sokat megvásárolt azokból az állami földekből, amelyeket egyébként bérleti pályázatokon már elnyert. A család itt bevetett mindent, elment a licitre Lázár nagybátyjának a lánya, de annak fia is. A család végül 503 hektárral lett gazdagabb, igaz ennek nagyobb részét nem Vásárhelyen vették, hanem például Óföldeákon, ahol viszont egyetlen helyi sem jutott területhez.

Hódmezővásárhelyen majdnem ennyi földet vásárolt a házaspár, amely a Búzahegy Kft.-t üzemelteti, ők egyébként a szomszédos Székkutason is vettek néhány hektárt. Ebben a faluban még az akkori agrárminiszternek, Fazekas Sándornak is szembesülnie kellett egy választási kampányfórumon azzal, hogy a helyiek közül igen kevesen tudtak labdába rúgni az árveréseken. Egy férfi az első sorban felállva kérdezte meg a fórumon részt vevőktől, hogy közülük kinek sikerült földet vennie a liciteken, majd erre senki nem jelentkezett. Fazekas akkor lázasan lapozgatott, majd közölte, hogy az ő dokumentumai szerint 25 helyivel kötött az állam adásvételi szerződést.

Ángyán József kiszámolta jelentésében azt is, hogy a Csongrád megyében Szentes, Hódmezővásárhely és Apátfalva összesen 25 érdekeltségébe került az összes, a megyében árverésre bocsátott terület 54 százaléka, tehát a 12 ezer hektárból 6500 hektár, ebből is a legnagyobb szeletet a jelenleg már a Farkas Sándor köréhez tartozó Pankota Agrár Zrt. tulajdonosai, köztük Farkas testvére hasította ki. Tehát Hódmezővásárhelyen és Szentesen „arattak a földárveréseken, és főként az első vonalbeli politikusok körei jártak jól. A megyei települések közül nyolcban a helyieknek egy darabka föld sem jutott, pedig volt, ahol ezer hektárt vertek dobra.

Ahol egy zsebkendőnyi föld sem maradt a helyieknek

Hulladékgazdálkodási díjhátralék beszedő, építőipari, telekommunikációs eszközök forgalmazója is vásárolt földet Bakson, ráadásul egyik sem helyben lakó. Pedig itt 1000 hektárt vertek dobra, a falubelieknek egy darab sem jutott, persze a hátrányos helyzetű településen nem is nagyon akadt volna olyan, akinek lett volna erre pénze. Ángyán professzor táblázatban foglalta össze, hogy mennyi földet írtak ki licitre egy-egy (összesen 51) településen, és ezek közül hány esetben vásárolt helyi lakos. Eperjesen, Dócon, Óföldeákon, Tiszaszigeten, Felgyőn egyetlen helyi sem rúgott labdába. Ezek közül Óföldeákon (itt Lázár nagybátyjának földjei vannak) 1000 hektár volt eladó, Eperjesen 600, Bakson szintén 1000 hektárra lehetett licitálni.

A baksi földek aranyárban keltek el, itt az egyébként éppen Ángyán professzor által sokat emlegetett Héjja Testvérek Kft. államtól elnyert földjeit árulták. Héjjáék nem akartak földet venni, de sokan pályáztak az ő területeikre, volt, hogy öten-hatan is emelgették a tárcsákat, így fordulhatott elő, hogy egy esetben 520 millió forintért kelt el egy 236 hektáros terület. (Ezt is egy kisteleki mezőgazdasági gépeket forgalmazó cég vitte) Csongrád megyében a legolcsóbban egy 35 hektáros legelőt adtak el 4 millió forintért, a legdrágábban, 8 millióért kelt el egy 2 hektáros, igaz nagyon jó minőségű földdarab Hódmezővásárhelyen.

Még rosszabb is lehet a kép

Ángyán József, a Csongrád megyei árverések összefoglalásával ismét alátámasztotta, hogy a kormány kommunikációja hamis volt akkor, amikor azt állították, hogy főként a kis- és közepes birtokosok jutottak földhöz, azt pedig ismét megcáfolta, hogy helyben lakók vásárolták volna meg a földeket, ráadásul, sok esetben még csak nem is gazdálkodók kötötték meg az adásvételi szerződéseket.

A professzor azt is hangsúlyozta, hogy mivel a területek adásvételi szerződéseit a Nemzeti Földalapkezelő nem hozta egyelőre nyilvánosságra, így az árverések közzétett anyagaiból tudott dolgozni. Ez azért fontos, mert a licitnyertesek akkor köthetik meg a végleges szerződéseket, amikor a Földforgalmi Törvény szerinti kifüggesztés már megtörtént. A kifüggesztés alatt még elővásárlási igényüket jelezhetik a szomszédok, illetve az is, aki ökológiai gazdálkodást folytatna a kifüggesztett területen. Magyarul, teljes képet csak az adásvételi szerződések ismeretében lehetne felvázolni. Az a kép nem biztos, hogy jobb, mint ahogy az most Ángyán József jelentéséből kiderült.