Szervezeti és struktúramódosításba burkolt létszámleépítés zajlik a cégnél

– indítja beszélgetésünket Győri Gábor, ISD Dunaferr Zrt. Központi Üzemi Tanácsának elnöke. A történet előzménye, hogy a cég március 3-án benyújtott egy, az ISD Dunaferr Zrt. struktúráját érintő változásokról szóló előterjesztést, amely 17 munkavállaló munkakörének megszűnését és ezzel munkájuk elvesztését is jelentheti. Az előterjesztés végül az is maradt, mivel a koronavírus miatti veszélyhelyzet következtében nem tudták megtárgyalni azt a dolgozói érdekképviseletekkel.

Ekkor a Központi Üzemi Tanács és a szakszervezetek „nyomatékos kéréssel” fordultak a vezetőséghez, miszerint az egészségügyi válsághelyzet megszűnéséig halasszák el az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat, és addig semmilyen szervezeti átalakítást ne hajtsanak végre. A személyes konzultációra egyébként a Munka törvénykönyve is kötelezi a munkáltatót – emlékeztett Győri, aki szerint ameddig erre nem kerül sor, nem hozhattak volna semmilyen döntést.

Stiller Ákos

Június 26-án, múlt pénteken, ahogy a Központi Üzemi Tanács elnöke mondta, „a zuhanyhíradóból” értesültek róla, hogy 17 dolgozóval – „a titkárnőtől a mérnökig” – közölte a cég: a munkakörük július elsejétől megszűnik. Ez a szám nem tűnik soknak, és a jogszabály szempontjából nem is az: alatta van a csoportos leépítést jelentő küszöbnek (a Dunaferrnél ez legalább 30 fő elbocsátását jelentené). Ennek azért van jelentősége, mert az idei bértárgyalások során arról állapodtak meg a szakszervezetek és a cégvezetés, hogy az 2020 végéig nem lesznek csoportos leépítések. Az érdekvédelmi vezető most attól tart, hogy a cégvezetés további hasonló, szervezeti átalakításnak álcázott létszámleépítésen törheti a fejét.

"Ha ennyi embert elküldenek, az végzetes lehet a Dunaferrnek is"

„Ha él a gyár, él a város" - állítják Dunaújvárosban, ám most bejelentették: 350 fővel csökkentik a mintegy 5 ezer fős létszámot, ami akár a végét is jelentheti a magyar acélipar zászlóshajójának. A helyzet nem reménytelen, de valószínűleg ismét szükség lehet állami segítségre.

Ez nem lenne meglepetés, hiszen a Dunaferr problémái régóta tudottak:

Már tavaly nyáron megkongatta a vészharangokat az uniós acélipari szövetség, akkor egy nyílt levélben, amelyet az ISD Dunaferr Zrt. is aláírt, azt álltották, hogy ha nincs azonnali lépés az EU részéről, úgy akár több ezer munkahely is veszélybe kerülhet az összesen 330 ezer főt foglalkoztató acéliparban. Ez után ősszel jelentette be a Dunaferr, hogy 350 fővel csökkentik a létszámot, akkor Evgeny Tankhilevich cégvezető úgy fogalmazott, hogy "a helyzet komoly és súlyos, a tét pedig a vállalat jövője". Mint írta, „amit lehet, megtettünk a válság kezelésére, de eljutottunk arra a pontra, ahol már nincs más választásunk, mint a létszámleépítés végrehajtása. A leépítés főleg az adminisztráció és a karbantartás területét érinti majd.”

Végül azonban sikerült megállapodni a szakszervezetekkel és elmaradt tervezett leépítés, ám idén májusban megint arról szóltak a hírek, hogy a túlélésért küzd a vállalat, a gondokat akkor a fizetések halasztásával igyekeztek rendezni.

A legalapvetőbb kérdéseket sem sikerült feltenni

Másfél napig azt kerestük az előterjesztésben, melyek azok a munkakörök, amelyekben nem tartanak igény kollégáinkra”

– adott képet a helyzetről Győri, aki szerint a legalapvetőbb kérdéseket sem tudták feltenni, így például azt, hogy ki fogja az elbocsátottak feladatait ellátni a jövőben.

Végül hétfő délelőtt a Központi Üzemi Tanács, ISD Dunaferr Zrt. Vasas Alapszervezet és a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség közös levélben szólította fel a Dunaferr vezetőségét, hogy függesszék fel a szervezeti és struktúramódosításokat, amíg a Munka törvénykönyve által is előírt egyeztetéseket le nem folytatják velük.

Stiller Ákos

Arra a kérdésünkre, hogy érkezett-e válasz a vezetőségtől, Győri Gábor úgy reagált:

Válasz az nagyon nehezen érkezik, ha írunk valamit, akkor amikor gondolják, akkor válaszolnak rá. A munkaügyi kapcsolatok véleményem szerint az előzőekben leírtak szerint a béka segge alatt vannak.”

Arra a kérdésünkre, miszerint a koronavírus okozta veszélyhelyzet adhatott-e a cégnek felmentést a személyes egyeztetések alól, azt válaszolta Győri, hogy igazán nem kellett, mert a vírushelyzet lejártáig nem történt semmi. „Pénteken értesültünk róla, hogy egyeztetés hiányában is, önállóan közölték a munkavállalókkal, hogy munkakörük megszűnik, és ezért valószínűleg elbocsájtják őket. Számomra érthetetlen, hiszen mielőtt ezt az egyéni döntést végrehajtották akár lett volna idejük, hogy a Központi Üzemi Tanáccsal lefolytassák a törvény által is előírt egyeztetést” – mondta Győri.

Más gondok is akadnak

A Dunaferrnél évek óta kapnak a dolgozók úgynevezett szabadságos bért, ami egy egyhavi plusz alapbérnek felel meg, és jellemzően június 10-ig fizetik ki a számukra. A februári bértárgyalások során a cégvezetés kérte a dolgozókat, hogy a kollektív szerződésbe is belefoglalt juttatást későbbi időpontba – július 10-ig – fizetnék ki, ezt a dolgozók elfogadták – mesélte a hvg.hu-nak Molnár László a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője.

Végül azonban a cégvezetés június elején közzétett egy előterjesztést, amely szerint 3 részletben fizetnék ki a juttatást: július 10-ig minden munkavállaló kapna 200 ezer forintot, majd augusztus 10-én érkezne a második 180 ezer forintos részlet, a még fennmaradó részt pedig augusztus 31-ig fizetnék ki az érintetteknek.

Molnár László

Reviczky Zsolt

Molnár szerint a tagságuk megkérdezése után úgy elfogadták volna az ajánlatot, ha kapnak érte cserébe valamit. „

Mindig is kaptunk ellentételezést, ha valamibe belementünk, most is kértük”

– mondja. A cég azt ajánlotta állítása szerint, hogy olyat kérjenek, ami nem kerül pénzbe, ilyet pedig csak egyet kérhettek a szakszervezeti vezető szerint: kollektív szerződés moratóriumot kértek, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos ideig nem lehet felmondani magát a szerződést. Ám ebbe nem ment bele a cégvezetés. Molnár állítása szerint több ajánlatot is tettek – pl. a Vasas-nap során tartott ünnep fejenkénti költségét, nagyjából 20 ezer forintot kapjanak meg a dolgozók szeptemberben, vagy a júliusi szochó-csökkentés felét – 1 százalékot – fordítsák alapbérfejlesztésre. Ezekről tárgyalni sem volt hajlandó a cég vezetése – mondja Molnár.

„Most ott tartunk, hogy a munkáltató figyelmen kívül hagyja a kollektív szerződést” – mondja Molnár, aki szerint így a szakszervezeteknek nem maradt más választása,

az elnökség jogi útra fogja terelni az ügyet, ha július 10-ig nem sikerült megállapodni". Ilyenre a Dunaferr történelmében még sosem volt példa.

Arra a felvetésre, hogy a koronavírus-járvány miatt nem tehetnének-e engedményt a dolgozók a szakszervezeti vezető úgy felelt, hogy a korábbi évek munkáltatói hozzáállása miatt a dolgozóknak „elegük van, ha van covid, ha nincs covid, a vezetőségnek mindig van valami kifogása”. Példaként említette azt is, hogy amíg a 2008-09-es válság során mindenki a saját bőrén érezte, hogy nincs vagy csak nagyon kevés munka van, addig most végig a szokásos kapacitáson működött a gyár és bár lehet, hogy valamennyivel csökkentek az eladási árak, de egy ekkora vállalatnak nem okozhatna gondot, hogy a válság alatt végig dolgozó munkavállalóknak a jogos járandóságait kifizessék.

Természetesen mindkét ügyben kerestük az ISD Dunaferr Zrt.-t, hogy az ő álláspontjukat is megismerhessük, ám írásunk megjelenéséig nem válaszoltak. Ha megteszik, frissítjük cikkünket.