Az extrém nyári forróság már az üzemanyag-ellátást is veszélyezteti
Nem ilyen nyári hőségre tervezték az európai és észak-amerikai olajfinomítók többségét, a kánikula miatt már egyre gyakrabban kell lejjebb tekerni a termelésüket. A Mol hazai finomítója még bírja, ám a lengyel Orlennél a múlt héten nagyon rezgett a léc. Az USA-ban a forróság mellett az egyre szélsőségesebb trópusi viharok is veszélyeztetik a termelést. Közelít az időszak, amikor a benzin árát már nemcsak a piaci folyamatok, hanem az időjárási események is feljebb tudják nyomni.
Hetek óta dübörög a hőség Európában, különösen a Kárpát-medencében. Sorozatban dőlnek meg a napi hőségrekord, csak úgy röpködnek a negyven Celsius-fok feletti hőmérsékleti adatok. Bár az utóbbiak egyelőre a szélsőséget jelentik, ezekben a hetekben a 35 Celsius-fok megszokottnak számít az országban. A hétvégén kezdődött hidegfrontból alig érezni valamit, és jelenleg több fokkal melegebb van nálunk, mint például Horvátországban vagy Olaszországban – múlt héten meg is repedt a debreceni reptér. Alaposan kimutatja tehát a foga fehérjét a klímaváltozás: lassan annyira, hogy immár az egyik legfőbb kiváltója, az olajipar is bajba kerül miatta.
Az olajfinomítóknak ugyanis – mint minden más üzemnek – megvannak a maguk hőmérsékleti határértékei, amelyeken kívül nem képesek megfelelően működni. A tartósan 35 Celsius-fokot meghaladó hőség pedig már az a szint, amikor a létesítmények termelését elkezdik lejjebb tekerni – és ez éppen a nyár kellős közepén történik, amikor hagyományosan a legnagyobb az üzemanyagok iránti kereslet, mivel az emberek tódulnak nyaralni, a gazdák meg a földeken hajtják a mezőgazdasági munkagépeket.
A termelés-visszafogás mértéke egyelőre még csak pár százalék, de extrém esetben meghaladhatja a 10 százalékot is, sőt akár odáig is fajulhat a helyzet, hogy konkrétan azért is drágulnak majd az üzemanyagok, mert nagyon nagy a hőség.
Gyakoribb, mint gondolnánk
Tavaly nyáron globálisan a valaha mért legforróbb júniust a valaha mért legforróbb július követte, és bár idén még csak a hetedik hónap felén vagyunk túl, valószínűleg megismétlődik a kettős rekorddöntés. A most lepörgött június már átvette a stafétát az előző évitől. Ennek megfelelően a hőség miatti finomítóletekerések most már egyáltalán nem ritkák.
Az ausztrál központú Macquarie Group becslése szerint az európai finomítók tavaly nyáron napi egymillió hordónyi feldolgozói kapacitást nem tudtak kihasználni hőség okozta termelési zavarok miatt, ami a normál kapacitásuk közel 10 százaléka. A Bank of America szakértőinek becslése szerint a mediterrán országok majdnem harmadával voltak kénytelenek csökkenteni a termelésüket.
Globálisan pedig ezen felül még napi 500 ezer hordónyi kapacitást kellett partvonalra helyezni a hőség miatt – ez a letekerés lényegében az extrém hőségtől szintén sújtott Egyesült Államokban, a Mexikói-öbölben történt. Itt, pontosabban Texas és Louisiana államban működik az USA hat legnagyobb kőolaj-finomítója, és tavaly nyáron egy ponton ezek közül mind a hat állt.
Közelít a hőlimit
A ma működő létesítmények többségét még a hatvanas-hetvenes években tervezték, és akkor még nem számoltak ennyire forró nyarakkal – magyarázta a Bloombergnek Alan Gelder, a Wood Mackenzie alelnöke. Ez persze csak az északi félteke üzemeire igaz, hiszen a hagyományosan is forróbb régiókban – például a Közel-Keleten – azokat eleve a hőnek jobban ellenállóra építették, mivel alapból magasabb üzemi nyomáson működnek, így teljes hatásfokkal képesek finomítani a naftát magasabb külső hőmérsékletnél is.
Hogy a nem vagy kevésbé sivatagi övi finomítók milyen határértékek között tudnak maximális hatásfokkal dolgozni, az gyártelepe válogatja. A Mexikói-öböl üzemei például nulla és 35 Celsius-fok között érzik a legjobban magukat – 2023 nyarán itt 37-40 fokok is voltak, ezért kellett letekerni azokat. Európában most elsősorban Lengyelországban rezgett a léc: Varsóban múlt héten már 35 Celsius-fokot is mértek, márpedig az Orlen lengyel energetikai óriás Gdansk és Plock finomítóinak a mínusz 25 és a plusz 36 Celsius-fok közötti számít még normális hőmérsékletnek. A vállalat meg is erősítette a Bloombergnek: “magas környezeti hőmérsékletnél jelentősen korlátozott a kondenzációs és a hűtőrendszerek közötti hőátadás, ami kikényszeríti az egyes berendezések terhelésének csökkentését.”
Mi a helyzet Százhalombattán?
Ami Magyarországot, jelesül a Mol Nyrt.-t illeti, egyelőre nem kell aggódni a hőség miatt. A HVG érdeklődésére az olajipari vállalat azt közölte: “A százhalombattai Dunai Finomító berendezéseit úgy tervezték, hogy mínusz 20 és plusz 35 Celsius-fok közötti napi átlagos hőmérséklet mellett megbízhatóan működjön. Mivel alapvetően magas hőmérsékletű technológiákkal dolgozunk, ezért jelentősen nem befolyásolja a kapacitásainkat néhány fokkal magasabb környezeti hőmérséklet.”
Ezek a hőlimitek a napi középhőmérsékletre vonatkoznak – most egyelőre nálunk nem haladja meg a 30 Celsius-fokot. Ez alapján a százhalombattai üzem finomítói működésébe nem zavar be, ha napi több órára is 35 Celsius-fok fölé szalad a hőmérséklet – probléma majd csak akkor lesz, ha a napi átlag kúszik ezen szint fölé. Igaz, akkor nemcsak a finomító lesz bajban, hanem minimum az egész ország, sőt régió is, az üzemanyaggyártástól függetlenül.
Érdeklődtünk a Molnál, hogy a klímaváltozás súlyosbodását figyelembe véve terveznek-e fejlesztéseket, melyekkel kijjebb tudják tolni a finomítóik hőmérsékleti limitjeit, illetve mennyibe kerül a hűtőberendezések pluszfogyasztása. Erre csak annyit válaszoltak, hogy a berendezéseik, ahol szükséges, hőszigeteléssel is el vannak látva, így a környezeti hőmérséklet emelkedése az energiaköltségeiket sem befolyásolja jelentős mértékben.
Így zavar be a finomításba az extrém forróság
A nyersolaj finomítása dióhéjban a következőképp történik: az első lépés, az alapvető tisztítás után jön az egésznek a lényege, az úgynevezett szakaszos lepárlás vagy frakcionált desztilláció. Ennek során 350 Celsius-fok fölé hevítik a megtisztított nyersolajat, míg annak java része gőzzé nem válik.
Ezt a gőzt az úgynevezett frakcionáló oszlopba, annak is az alsó részébe vezetik át, ahol az felfelé szállva fokozatosan lehűl, és az összetevői eltérő forráspontjának megfelelően különféle olajtermékekre bomlik szét. Az összetevők java része visszacseppfolyósodik, illetve a legalacsonyabb forráspontú párlatok (frakciók) megmaradnak gázhalmazállapotban. A frakciókat végül különválasztva elvezetik – ekkor már benzinről, gázolajról, kenőolajról és a társaikról beszélünk.
A normál üzemi nyomás alatt történő visszacseppfolyósodást viszont akadályozza, ha a környezeti hőmérséklet tartósan a finomító felső limitje fölé emelkedik. Ekkor ugyanis nehezebben hűlnek vissza az összetevők, az alacsony forráspontú frakciók nehezebben csapódnak le gázból folyadékká – márpedig a benzin ott van az alacsonyabb forráspontú párlatok között. A finomító ilyen esetekben nem tud kellő hatásfokkal működni, ezért csökkentik le a termelést.
Hogy tartósan extrém hőség esetén mennyire kell letekerni a finomítót, az a környezeti hőmérséklet mellett az üzem sajátosságaitól függ. A saját hőmérsékleti limit mellett az is meghatározó tényező, hogy adott finomító milyen nyersolaj feldolgozására van finomhangolva, és milyen az üzemanyag-kihozatala – vagyis, hogy a nyersolajból a végén több benzint tud-e legyártani, vagy inkább a dízeltermése lesz-e több. Ha a benzinkihozatala a nagyobb, akkor a termelést jobban veszélyezteti a hőség, a benzin alacsonyabb forráspontja miatt.
A finomító a legnagyobb hőség idején tekeri le a legjobban a tevékenységét, majd éjjel, ahogy hűl a levegő, úgy állítja vissza. Egy, a Bloombergnek nyilatkozó szakértő szerint extrém hőmérsékletnél a termelés-visszafogás egy 24 órás periódusban akár 15 százalékos is lehet.
Nem csak a hőség a baj
Az USA-ban a Mexikói-öböl finomítóinak több nagy hűtőtorony és hűtővíztározó áll a rendelkezésére. De extrém hőségben ez sem biztos, hogy elég, mert ilyenkor a hűtőberendezések fogyasztása is megugrik, akár annyira, hogy túlterhelik a regionális villamosenergia-hálózatokat, és ezzel egész erőművek hirtelen leállását kényszeríthetik ki – magyarázta a hírügynökségnek Randy Hurburun, az Energy Aspects energiapiacokra szakosodott elemzőcég szakértője.
Különálló egységek leállására volt is példa tavaly nyáron. Texasban akkora volt a hőség, hogy a Valero Energy Mckee-ben üzemelő finomítója nem tervezetten le kellett, hogy állítsa kulcsfontosságú krakkolóegységét. Az Exxon Mobil Baytown finomítójában pedig áramkimaradást okozott a nagy meleg.
Az Egyesült Államokban ezen felül egyedi kockázatokat hoz még a júniustól novemberig tartó amerikai hurrikánszezon. A Mexikói-öböl mentén található az USA napi több mint 18 millió hordós finomítókapacitásának fele, márpedig ez a környék kifejezetten ki van téve a trópusi viharoknak. Az idei szezonban ráadásul az előrejelzések szerint a szokásosnak mondható három helyett hét nagy – 178 kilométer per órásnál erősebb szeleket korbácsoló – hurrikán várható a régióban. Az Energy Information Administration nevű amerikai kormányzati szerv szerint, ha egy ilyen, nagy vihar lecsap az öbölmenti finomítóhálózatra, napi egymillió hordónyi üzemanyagkészlet-mínuszhoz, elhúzódó termeléskiesésekhez, de akár végleges finomítóbezárásokhoz is vezethet.
Az extrém viharok nemcsak az olajfeldolgozást, de a nyersolaj-ellátást is szabotálhatják. 2021-ben az Ida hurrikán miatt egy időre napi több mint 1,7 millió hordónyi olajtermelés esett ki az USA-ban, és ekkor már az a helyzet állt elő, hogy nem az olaj világpiaci árának felszökése és egyéb, szigorúan piaci tényezők miatt került többe a tankolás, hanem a szélsőséges időjárás miatt. Ehhez ennél kisebb visszaesés is elég, az EIA szerint, ha napi 1,5 millió hordós olajtermelő és -feldolgozó kapacitás esik ki, az már képes megdrágítani az üzemanyagok árát, 25-30 centtel.
Európában egyelőre kevéssé kell attól tartani, hogy extrém viharok szabotálják a finomítói működést. Itt kevesebb tornádót észlelnek, és azok is gyengébbek. Emlékezetes ellenpélda viszont a 2021-es csehországi forgószél, mely a 25 ezer lakosú Hrusky település felét a helyi polgármester megfogalmazásában “a földdel tette egyenlővé,” és hat áldozatot szedett. Éppen ennek kapcsán cikkeztek akkoriban arról is, hogy a klímaváltozás súlyosbodásával az európai tornádók is gyakoribbá és pusztítóbbá válhatnak, szóval a kilátások ezen a kontinensen sem rózsásak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
