A potenciális nyugati vevőkörben kockázati tényezőként tekintenek minden, Magyarországgal folytatott védelmi üzletre az Orbán-kormánynál érezhető erős orosz befolyás miatt, magyarázta a Népszavának egy hadiipari szakmai forrás.

A lap szerdai számában megjelent összesítés szerint, bár a kormánypropaganda szerint felpörgött a hazai hadiipar, több minden jelzi, hogy ez nem igaz. Szakmai forrásaik szerint aggasztó, hogy nincsenek hírek exportmegrendelésekről, nem látszik, hogy kapkodnának a majdan legyártandó „high-tech magyar fegyverek, harci eszközök” után. A Népszava forrásai szerint nem kérdés, hogy ha lennének megrendelések, már azokkal lenne tele a kormány propagandasajtója.

Emlékezetes, hogy a Zalaegerszegen gyártott első Lynx harckocsit kétszer adták át, vagy egy másik verzió szerint az nem is fél éve készült el, hanem csak most, a második átadó idején. A Népszava forrásai szerint inkább az utóbbiról lehetett szó, a Lynxek gyártása a szakemberhiány miatt belassulhatott. Úgy tudják, azok, akik alkalmasak egy ilyen gyártókapacitás menedzselésére, sorra nemet mondtak a kormány megkeresésére, mert bizonytalannak látták az üzem jövőjét: a hazai gyár évi 100 Lynxet tud legyártani, de ha nem jön exportmegrendelés, hamar kipörög az a Rheinmetallal kötött szerződés, amely alapján a Magyar Honvédségnek 172 Lynx támogató járművet gyártanak.

A Népszava forrásai szerint nem is nagyon lehet új megrendelésekre számítani, mert a zalaegerszegi modell a Rheinmetall rendes exportüzemmódja, ők eddig is úgy kötöttek harcjárművekre szerződést, hogy gyártósort is adtak mellé, így helyben gyártják le a megrendelt tételt. Így lesz a várhatóan jövőre induló kijevi üzemnél is, szóval Magyarország akkor sem tud majd pl. Ukrajnának Lynxet eladni, ha megváltozna Orbán Viktor oroszbarát politikája.

A várpalotai lőszergyár jövője is ködös. A gyáravatón Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter azt mondta, az itt előállítandó 30 milliméteres lövedékek nemcsak a Lynxekkel, de sok NATO-s harcjármű fegyverzetével is kompatibilis lesznek, vagyis mehetnek majd exportra is. A miniszter azt is elmondta, a gyár bővítés után 120 és 155 milliméteres lőszereket is előállít majd.

Itt a források rámutatnak: ha a kormány nem akarja fegyverekkel segíteni Ukrajnát, akkor ez a kapacitás a honvédség ellátására feleslegesen sok, ha pedig az a koncepció, hogy a NATO-nak adnánk el a lőszert, akkor a kormány „lábon lőtte magát”, mert eleve azzal kalkulált, hogy közvetve, de a német–magyar muníció az ukrán frontra kerülhetne.

Az exportmegrendelések hiányát a források szerint csak részben okozza az, hogy a hazai védelmi ipar még kezdeti stádiumban van, annak az is oka, hogy az Orbán-kormány a Nyugat felé elszigetelődött az oroszbarát politikája miatt. A Népszava forrása szerint „minden fegyverüzlet politika”, Magyarországnak már bejáratott amerikai, német, brit kínálattal kell versenyeznie, ezek a megállapodások pedig elsősorban politikai szövetségek farvizén köttetnek.

Ezek hosszú távú, bizalmi együttműködések, folyamatos szakembercsere, technológiatranszfer van a két fél között. NATO-viszonylatban ezt gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hazai orosz befolyás, a potenciális nyugati vevőkörben nem lehetőségként, hanem kockázati tényezőként tekintenek minden, Magyarországgal folytatott védelmi üzletre.

Emellett a kormány elképzelése, hogy rövid úton a hazai fegyvergyártás lesz az egyik gazdasági húzóágazat, illúzió volt, mert a forrás szerint ebben a szegmensben hosszas a piacépítés, egy miénknél jobb politikai imázzsal, nagyobb érdekérvényesítő képességgel és évtizedes hadiipari hagyományokkal rendelkező kabinetnek sem könnyű új terméket piacra dobni.