Magyarországon először fogott el aktívan tevékenykedő „nigériai” csalókat a rendőrség – a kiberbűnözés ellen létrehozott Mátrix Projekt keretében elért eredményre a rendőrség annyira büszke, hogy sajtótájékoztatón mutatták be az ügy részleteit.

Illés Zoltán, a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi rendőrfőkapitány-helyettese elmondta: 2024 júliusában kezdték el a „nigériai” csalási ügyet felgöngyölíteni, és október 1-jén egy összehangolt akció keretében sikerült rajtaütni a bűnbandán. A mostani nyomozás Illés Zoltán szavai szerint „sok eredménnyel kecsegtet”, mint mondta, „nigériai” típusú ügyeket Baranya, Csongrád-Csanád és Pest megyében is sikerült azonosítani.

Juhász Imre Zoltán rendőr alezredes, a Hajdú-Bihar Vármegyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztályának vezetője mindehhez hozzátette, hogy a hajdú-bihari rendőrök három külföldi férfit és egy magyar nőt fogtak el, akik a gyanú szerint világszerte szedték áldozataikat.

Az egyik ilyen ügyben a magyar áldozat társkereső oldalon ismerkedett meg a külföldi férfival, akivel két hónap alatt jutottak olyan bizalmi viszonyba, hogy a nő 71 millió forintot utalt el neki. Egy hónap elteltével az elkövető újra pénzt kért, ekkor a nő barátoktól és banktól kért kölcsönből újabb 50 millió forintot akart elutalni a férfinak, ezt a tranzakciót azonban már megakadályozta a rendőrség – részletezte az alezredes.

Megjegyezte: a magyar nő még a kihallgatása során sem ismerte fel, hogy csalás áldozata. Úgy érezte, hogy az ismeretlen férfi szereti őt, és nincs szó megtévesztésről. Juhász Imre Zoltán közölte azt is: a rendőrség által őrizetbe vett 37 éves külföldi férfi azóta részben beismerő vallomást tett.

Általában nem nigériaiak

A „nigériai” csalások elkövetői az esetek túlnyomó többségében nem nigériaiak. A bűncselekményt szokás „nigériai levelek” és „419-es átverés” néven is emlegetni. Utóbbi a nigériai büntető törvénykönyv átveréssel foglalkozó passzusára utal. Összefoglalóan

azokat az átveréseket szokták idesorolni, amikor a csaló relatíve kis összeget kér, azzal kecsegtetve áldozatát, hogy annak felhasználásával egy nagyobb pénzösszeget vagy más vagyonelemet fog eljuttatni hozzá.

A csalók régebben hagyományos postai úton, illetve faxon keresték meg áldozataikat, de ma már az internet elterjedésével az e-mail a leggyakoribb forma.

A nagy nyereség ígérete

A hamis levelekben, megkeresésekben általában segítséget kérnek az elkövetők: menekültek vagyonának vagy jogtalanul elvett örökség visszaszerzéséhez, valamilyen okból átmenetileg hozzá nem férhető összeg megszerzéséhez stb. – írja tájékoztató brosúrájában a jegybank.

Közösségimédia-oldalakon, online társkereső portálokon terjed a „nigériai” csalás azon változata, amelynél az elkövető romantikus kapcsolatot épít fel leendő áldozatával, mielőtt valamilyen megható történettel pénzt kér tőle. A megtévesztő történetet valódinak látszó, de hamis közösségimédia-profillal és eredetinek tűnő, de szintén fiktív iratokkal igyekeznek alátámasztani.

Hogy a történet hihetőbb legyen, előfordulhat, hogy a csalók nemzetközi átutalást kezdeményeznek, amit aztán visszavonnak, így mutatva, hogy az összeg valójában rendelkezésre áll, csak a levélben jelzett adminisztratív nehézség áll a kifizetés útjában. A levélben kért segítség kizárólag egy bizonyos pénzösszeg átutalását jelenti. Mindezért későbbi busás jutalmat ígérnek, amit azonban a károsultak végül nem kapnak meg, de a befizetett összeget elvesztik.

Az is bevett forma, hogy a vagyon kimenekítéséhez a címzettnek meg kell adnia a bankszámlaadatait, aminek az eredménye természetesen nem az, hogy pénzösszeg érkezik rá, ellenkezőleg: az elkövetők immár hozzáférnek a bankszámlához, így akár le is nullázhatják azt.

Már nem nigériai a „nigériai” csalás

A „nigériai” csalás kis túlzással ősidők óta létezik, nagyon hasonlít ahhoz a 19. század végén elterjedt csaláshoz, amely az úgynevezett „spanyol fogolyról” szólt. Ott

egy magánszemély keresett meg vagyonos embereket azzal, hogy vagyonosnak beállított ismerősét segítsenek megszöktetni egy spanyol börtönből. A segítségért cserébe busás hasznot ígért, azonban az illető legelőször is pénzt kért, hogy lefizethesse a börtönőröket.

Ma ismert, nemzetközi változatában az 1920-as évek elején Németországban jelent meg, majd az 1980-as években tett szert nagy népszerűségre számos variánsban. Az egyik levéltípusban az állítólagos állami tulajdonú Nigériai Állami Olajtársaság igazgatója írt, azzal, hogy a címzett bankszámlájára szeretne átutalni húszmillió dollárt, így kicsempészve az országból. A címzett megkaphatja az összeg 30 százalékát, ha segít, de ehhez meg kell adnia több személyes adatát, ideértve a bankszámlaszámát is – szólt az ajánlat.

Más változatokban egy nigériai herceg kérte a pénz kijuttatását az országból.

Vélhetően ez utóbbi variáns miatt hívják gyakorta „nigériai” csalásnak ezt az átverési formát. Valójában Nigéria a 2000-es évek elején keményen küzdött e bűncselekmény visszaszorításáért. Az átveréses csalások meglehetősen gyakoriak ezzel szemben Spanyolországban, Hollandiában, Jamaicában, Dél-Afrikában és az Elefántcsontparton.