Plüsskecske a Baby Van Gogh sorozatból Ki beszél itt művészetről? © Műértő

A hazai piacra aligha jut el a Van Gogh Action Figure nevű, mindössze 13 centiméteres színes műanyag figura  festőállvánnyal, képekkel és levágott fülű pótfejjel. Az action figure műfaja egyébként nemcsak híres festőknek állít emléket a maga sajátos eszközeivel, hanem igen ijesztő készlettel rendelkezik: következetes politikai inkorrektséggel sorakoztatja fel a nagy világvallások legfontosabb alakjait - attribútumuk minden esetben valamilyen fegyver, például géppuska vagy kalasnyikov, a vicc kedvéért.

Nézzünk szét inkább a kisbabák békés és ártatlan világában, a csecsemőjátékok között: a plüssállattal és fejlesztő készlettel kombinált baba-DVD-ket is gyártó Walt Disney cég Baby Einstein fantázianevű  - díjnyertes - sorozatának színeket oktató DVD-je kapta a Baby Van Gogh címet. A festőt ebben a játékban egy sötétkék plüsskecske képviseli. Hm. Ha már Van Goghhoz plüssállatot kell társítani, kétségtelen, hogy a kecske valóban a legkevésbé nevezhető „édi” állatkának: szarva is van, meg szakálla is. A DVD-t egyéves kor felett (a VHS változatot 0--3 éveseknek) ajánlják a szerkesztők, akik még arra is ügyeltek, hogy a bébi korhű aláfestő zenét hallgathasson, ezért a Baby Einstein Music Box Orchestra többek között a Kék Duna keringőt, a Hattyúk tava részletét, Liszt egyik magyar rapszódiáját vagy Ravel Boleróját is játssza. A 18 hónapnál idősebb babák a Van Gogh's World Of Color Board Book nevű termék segítségével egyenesen egy Van Gogh festményeire épített interaktív anyag segítségével gyakorolhatják a színeket. A Baby Einstein sorozat festőkről elnevezett további DVD-i az évszakokat megismertető Baby Monet és az emberi test részeit oktató Baby da Vinci. (Leonardónak már csak az elaggott és begyepesedett művészettörténészek nevezik az utóbb idézett festőt.) A termék fejlesztői nem kevesebbet sugallnak a szülőknek, mint hogy a számítógépes oktatás azonnal elkezdhető, mihelyt a baba már képes arra, hogy biztonsággal megüljön - a monitor előtt. Legjobb etetőszékbe tenni, mert abból nem tud kimászni, és már kezdődhet is az élethosszig tartó tanulás;  legalábbis ha a szülők azt akarják, hogy csemetéjükből Baby Einstein váljon.

Felnőtt közönséget céloz meg a Van Gogh nevével forgalmazott kölni, férfi és női változata egyaránt létezik - az utóbbi megkülönböztető neve Grand Fleuri. A virágillat kicsit fantáziátlan választásának oka az lehet, hogy az életmű darabjai láttán felidéződő illatélmények közül még mindig ez áll a legközelebb a parfümériák világához. A termékek sorát - a jól bevált gyakorlatnak megfelelően - szakácskönyvek és receptgyűjtemények is gyarapítják, de Atlantában létezik egy eredeti amerikai specialitásokat kínáló Van Gogh étterem is. A rochesteri Van Gogh Tours utazási iroda - legalábbis megfontolandó - szlogenje: Go with Van Gogh. A termékek sorába tartoznak a Van Gogh stílusában festett képek is, részletes ismertetésükre ezúttal terjedelmi okokból nem kerülhet sor. Mindenesetre jó tudni, hogy számos „napraforgós művész” kínálja olajképeit az interneten mindazok számára, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a világ legdrágább festőjének eredeti alkotása díszítse otthonukat.

A hazai kínálat is tartogat meglepetést a Van Gogh-témában, kezdjük a gasztronómiával: Kopcsik Lajos egri marcipánművész jeles festmények marcipán-„átiratait” készítette már el, s nyilatkozatai szerint Van Gogh ecsetkezelése különösen jól adható vissza a cukoralapra felvitt színezett tojásfehérje segítségével.

A nagy példányszámban forgalmazott termékek közé tartozik az Alexandra Kiadó jóvoltából magyar változatban is gyártott Fessünk 6 miniatűr remekművet! című készlet, amely tartalmaz egy 64 oldalas mindentudó kis könyvet, 6 színes képeslap-reprodukciót, 12 kontúrrajzot képeslap méretű papíron (minden remekműről kettőt-kettőt arra az esetre, ha az első próbálkozás nem sikerülne), 12 kép festésére pontosan elegendő 8 kis tégely festéket, egy ecsetet, valamint egy festőállványt és egy aranyozott képkeretet - mindkettőt papírból. A sorozatból jelenleg háromféle szett kapható a könyvesboltokban: Reneszánsz mesterek, Impresszionista mesterek és Van Gogh. Az utóbbi készlet már túl van a plüsskecskés gügyögésen, érett felnőttek számára kínálja fel a személyes azonosulás lehetőségét a nehéz sorsú - de főleg zseniális - művésszel. Megfesthetjük saját Van Goghjainkat – „learatva barátaink és családtagjaink őszinte csodálatát” (idézet a kis könyvből).

A könyvesboltok másik termékét még a Szépművészeti Múzeum boltja is forgalmazza: ez Gradimir Smudja újvidéki születésű grafikus képregénye, a Vincent és Van Gogh. A rajzi anyag különlegességét a festészeti parafrázisok jelentik: nemcsak Van Gogh képei tűnnek fel sok jelenetben, hanem más művészek stílusára is rá-ráismerhetünk. Annál ellentmondásosabb érzéseket kelthet bennünk a tartalom: kiderül, hogy Van Gogh teljesen tehetségtelen volt, és minden művét egy Vincent nevű macska - mint megtudjuk, a szó szoros értelmében az ördög fattya - karmolászta a vászonra. A történet hőse a macska, aki lop, csal, iszik és bordélyba jár, körözött bűnöző, akit akkor kap el a rendőrség, amikor éppen a Mona Lisát lopná el a Louvre-ból. Kiderül a könyvből az is, hogy a festészettörténet valamennyi jeles alakjának életművét egy-egy macska alkotta - kivéve Gauguint, akinek a képeit egy papagáj festette, de a madarat Vincent megsüti és feltálalja gazdájának. Smudja a történet kitalálásában sokkal kevésbé virtuóz, mint grafikusként– hiába, a polihisztorok kora lejárt, Da Vinciből meg különben is csak egy született. Elgondolkodtató azonban, hogy a szerző saját bevallása szerint tisztelegni akart Van Gogh emléke előtt ezzel a képregénnyel. Mi lett volna, ha esetleg meg akarta volna nyirbálni a festő nimbuszát, ha ki akarta volna figurázni az esendőségét? Egyébként a magyar verzió – a fordító Bánföldi Tibor jóvoltából – még a cselekmény agresszív bárgyúságát is túlszárnyalja. Az interneten található francia szemelvények igazolják, hogy más nyelven sem túl épületes a szöveg fogalmazásmódja, de az anakronisztikus poénnak szánt mai szleng és még inkább az izzadságszagú kínrímek olvastán az ember visszasírja a „kommersz” képregényekre jellemző szegényes és sorvadt verbalitást. (GRRRR!!!!)

Hogyan kerülhetett ez a Van Gogh előtt nem annyira tisztelgő, mint inkább őt letisztelő képregény a Szépművészeti Múzeum boltjába? Talán úgy, ahogyan a színes képes nyomdatermékeket manapság minősíteni szokás: a felelősök végigpörgetik a lapokat, s ha a képekkel nincs baj, akkor a kiadványt elfogadják. A kevés szövegbe talán bele lehetne olvasni, de ez az esetek többségében elmarad. De még mindig megtehetik a boltban azok a szülők, akik ezzel a képregénnyel akarnak kedvet csinálni gyereküknek a festészethez. Persze ha úgy látják, ez a könyv gyarapítja majd a gyerekek műveltségét, akkor vegyék meg azonnal, ők a célcsoport.

A mi korunkról, a mi érdeklődésünkről, a mi igényeinkről szólnak a Van Gogh-termékek. Ha fel is kelthetik valaki kíváncsiságát a festő iránt, aligha vezetik el az életműhöz, legfeljebb beviszik az erdőbe. Vagy tévednék?

(A információk forrásai a felsorolt termékek direkt reklámozásának elkerülése céljából nem szerepelnek a szövegben, érdeklődő olvasóinknak azonban szívesen elküldjük a teljes linkgyűjteményt.)

Prékopa Ágnes

(A cikk a Műértő című folyóirat februári számában jelent meg.)