Sarló és kalapács (1973) Pinczehelyi Sándor műve © c3.hu

Nem sok ez egy kicsit? – kérdeztük az intézmény főigazgatóját, Gulyás Gábort. „A MODEM-ben jelenleg is zajló kialakulási időszakban természetesek a gyakori változások” – kezdi válaszát, majd leszögezi: „Nem arról van szó, hogy én kirúgok mindenkit. Egyedül Nagy T. Katalinnal történt szerződésbontás”. Gulyás Gábor szerint „nem ment a közös munka” az intézményben letétbe helyezett Antal-Lusztig gyűjtemény kurátorával. (Az előzményekről lásd cikkünket!)

Dr. Antal Péter, a MODEM tartalmi alapját jelentő Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa csalódottan kommentálja a történteket. „Nem hiszem, hogy Magyarországon annyira dúskálnánk kvalitásos szakemberekben, hogy ilyen pazarlást egy intézmény megengedhetne magának. A MODEM belügyeibe azonban semmiféle beleszólásom nincs. Sőt, mostanában már semmiféle információt sem kapok. Mintha rám csak addig lett volna szükség, míg a gyűjteményt letétbe helyezem, ezért már az is felmerült bennem, hogy visszavonom a felajánlást. A történet azonban nem rólam szól, mindenkinek ártanék, ha elzárnám a világ elől”.

A ma az ACAX-ot (Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Exportiroda) vezető Bencsik Barnabás rendezte az Antal-Lusztig gyűjteményből azt a kiállítást, amellyel nyitott a debreceni MODEM 2006 szeptemberében. A hazai és nemzetközi kortárs művészeti színtéren jól csengő nevet Antal Péter javasolta. Szerződésének megfelelően Bencsik elkészítette szakmai koncepcióját a folytatásról is, azonban 2007-től mégsem vitte tovább az intézmény szakmai vonalát. Gulyás Gábor így emlékszik: „Azt, hogy Bencsik Barnával nem sikerült megegyeznünk a szerződése lejárta után, sok szempontból sajnálom. Nagyon jó kurátornak tartom, de túl sok mindennel foglalkozik egyszerre, ezért nem tudott annyi időt és energiát a MODEM-re fordítani, mint amennyit szerintem kellett volna.”

Kis Varsó: Tulajdonság (2002) Művek a nyitókiállításról © MODEM

Bencsik azonban így meséli el a szakítást: „Valóban tárgyaltunk Gulyás Gáborral az esetleges hosszabbításról. Ő ragaszkodott ahhoz, hogy költözzek Debrecenbe, de ezt nem tudtam vállalni és nem is lett volna értelme. Akik később a helyemre kerültek szintén nem éltek a városban. A feladataimra pont annyi időt és energiát fordítottam amennyit kellett és ugyanezt a továbbiakban is tudtam volna szavatolni. Akkoriban azonban már kezdtek kirajzolódni olyan irányvonalak, melyek miatt egyébként sem vállaltam volna a folytatást. Nem értettem egyet például a Leonardo kiállítás tervével, mert annak szerintem nem egy, magát a modern és kortárs szavakkal azonosító galéria falai között a helye. Nem tudom merre tart most a MODEM, valószínűleg nem abba az irányba, amiről tavaly ilyenkor még szó volt".

Éppenséggel az intézmény honlapjáról sem derül ki, hogy Pinczehelyi Sándor és Nagy T. Katalin távozása után kik azok a szakemberek, akik az intézmény kiállításpolitikájának szakmai hátterét biztosítják. Pinczehelyi biztosan nem, pedig szerződése december 31-én jár le. Gulyás tárgyilagosan meséli: „Néhány hete közöltem vele, hogy úgy döntöttem: nem hosszabbítok. Az a majd egy év, amíg velünk dolgozott, egyfajta próbaidőszak volt. Ezalatt számos koncepcióbeli eltérés merült fel közöttünk. Ő nagyon határozottan képviseli azt a világlátást, ami Az északi part című kiállításon jelent meg. Én egy sokkal progresszívebb irányt szeretnék követni a kortárs vonalon, sokkal több külföldi alkotóval”.

© MODEM

Az északi part című tárlat nagyjából abból a generációból vonultatott fel művészeket, amelybe a hatvanas években indult képzőművész, s a Pécsi galériát évtizedekig vezető Pinczehelyi is tartozik. Ez a generáció (köztük Birkás Ákos, Galántai György, Gáyor Tibor, Hencze Tamás, Jovánovics György, Klimó Károly, Lakner László, Maurer Dóra, Nádler István, Swierkiewicz Róbert, Trombitás Tamás) már ismert és elismert. Műveik bemutatása, ha nem is okoz földindulást, mindenképp hasznos lehet egy olyan városban, ahol évtizedes lemaradás tapasztalható a magyar képzőművészet megismerésében.

Gulyás főigazgató szerint „bár kiváló művészek nagyon jó munkáit mutatta be, mint kiállítás nem volt túl izgalmas”. Mint mondja, feltette magának a kérdést, hogy érdemes-e akár Budapestről, akár Nagyváradról Debrecenbe utazni érte. Meg is adja rá a választ: „Úgy gondolom, nem”. Majd programot is ad: „Szeretném, ha túllendülnénk azon, hogy a kiállítás az, amikor képeket aggatunk a fehér falra. Nem akarok egy olyan tisztes, ugyanakkor nagyon szürke kiállítóhelyet, mint a Pécsi Galéria”.

Mint mondja, Pinczehelyi Sándorral végül is a 2008-as programterve miatt fejezték be a közös munkát. „Egy szakmailag korrekt, ugyanakkor visszafogott és bátortalan tervvel állt elő. Szerintem olyan művészek kiállításait is merni kell bevállalni, akik nem szerepelnek az elfogadott szakmai kánonban, vagy azért mert még a kutya sem hallott róluk, vagy azért mert valakik úgy gondolják, hogy nem odavalók. A MODEM akkor működik jól, ha megpróbál alakítani a kánonon és nem feltétel nélkül megy utána. Konfliktusmentesen váltunk el. Elképzelhető, hogy külsős kurátorként rendez majd nálunk kiállítást, és az sem kizárt, hogy neki rendezünk majd egy önálló tárlatot”.

Pinczehelyi Sándor feszültebb, szakmai konfliktusokkal terhelt tapasztalatokról számol be a szakítás, illetve a MODEM-ben töltött rövid ideje kapcsán.”Gulyás Gábor művészettörténeti, képzőművészet ismeretei, gyakorlati felkészültsége megkérdőjelezhető. Tudomásom szerint magyar-filozófia szakot végzett; ami persze nem zárja ki, hogy egy ilyen intézmény ügyvezető igazgatója legyen, mindenesetre nagy bátorságra vall, hogy azt a vizuális művészeti, szakmai tudást, amit másik egyetemi szakon vagy néhány évtizedes művészetszervező munkával lehet megszerezni, lényegtelennek tekinti. A MODEM-ben eltöltött egy év, illetve cikkekből és az internetről történő tájékozódás után túlzottan hozzáértőnek gondolja magát".

Pinczehelyi Sándor szerint az általa kigondolt kiállítások marketingje nem volt megfelelő, Az északi part című kiállítást agyonhallgatta a MODEM. Szerinte a Leonardo kiállítás marketingjére költött összeg fél százaléka elég lett volna a jóval nagyobb nézettséghez. Feleleveníti: „Jellemző, hogy a ’Múzeumok éjszakája’ debreceni, helyszíni televíziós adásában minden kiállítást felsoroltak hátra és előre, de az éppen aktuális – mindenki szeme előtt lévő – tárlat valahogy kifelejtődött".

A nagy ambíciókkal kezdett s a Debrecenbe költözést is komolyan gondoló volt művészeti vezető szerint a MODEM-ben a belső kommunikáció is rossz volt. „Ha elképzeléseink között különbségek voltak, nem derült ki, soha nem tett javaslatokat, csak bólogatott, érdemi reakciója, ellenvetése nem volt. Szerintem egy kiállítási program konszenzusos alapon jön létre. Miután egy e-mail-ben megírtam, hogy úgy érzem ’szándékosan nem foglalkozol érdemben vele’, a válasz az volt, hogy az év végén lejáró szerződésemet nem hosszabbítja meg.

A kiállítási terv egyébként két részből állt volna. Az egyik része a 2007-ről áthúzódó kiállítások sora, amelyeket Gulyás Gábor talált ki, vagy amelyekről Pinczehelyi érkezése előtt már szó volt: Bukta Imre életművének főbb állomásait bemutató tárlat, Hommage á Van Gogh (az Arles-i Van Gogh Alapítvány anyagából), a magyar szocialista realizmust bemutató hiánypótló kiállítás, az Antal-Lusztig gyűjtemény újabb átrendezése, valamint a Vajda Lajos centenáriumi kiállítás.

Pinczehelyi javaslatai között nyolc kortárs koreai képzőművész kiállítása szerpelt. A koreaiak az Ázsia felé forduló kulturálsi figyelem új felfedezettjei. Három sztárművész Sandro Chia, Enzo Cucchi, Mimmo Paladino új munkáit is bemutatta volna. „Identitás” címmel a Visegrádi Négyek szerepeltek volna legfrissebb formatervezési eredményeikkel. Elindult volna a Debreceni Biennálé, a környező országok kortárs művészetére koncentrálva. Három jól ismert hazai név, Gyenis Tibor, Lovas Ilona és Keserü Ilona egyéni tárlata is szerepelt volna.

A fenti kiállítások közül jelenleg csak Bukta Imre életműtárlata szerepel biztosan a MODEM tervei között. A további tervekről a december 2-ig meghosszabbított „Az igazi da Vinci” kiállítás zárásáig Gulyás Gábor nem nyilatkozik. Bár ellentmondásos a múlt, és a jövőt tekintve is csak kérdőjeleket látni, ő nyugodt és optimista. „Mivel a fenntartó önkormányzat, még nem döntött a jövő évi költségvetésünkről, egyenlőre azt sem tudom milyen státuszaink lesznek, így azt sem, hogy megmarad-e az a koncepcionális kérdésekért, illetve az arculatért felelős poszt, amit eddig Pinczehelyi Sándor töltött be. Egyedül az biztos, hogy a MODEM zökkenőmentesen működik tovább”.

Orosz Zoltán