A Gramofon folyóirat tavaszi száma közölt interjút a világhírű énekesnővel, ebből közlünk részletet.

- Ismerve az ön energikus előadásmódját, bizonyára lesznek, akik tartanak tőle, hogy ez alkalommal nem áll ön mögött ritmusszekció, csupán két gitár. Mit felelne számukra?

Dianne Reeves: Tudom, hogy különleges a kétgitáros felállás. Ez a formáció intim hangulatot képes varázsolni. Jártunk már vele sok helyütt a világon, és higgye el: az emberek mindenhol azt mondják, nekik még jobban is tetszik.

- A két gitáros, Romero Lubambo és Russell Malone régi társai. Mi teszi őket különlegessé az ön számára?

D. R.: Romero brazil gyökerekkel rendelkezik, és a hazája csodálatos hangzó kultúráját hozza a zenébe. Russell vele szemben a déli, Delta City blues- és templomi zenei hagyományokat képviseli. Ezzel együtt mindketten briliáns jazzmuzsikusok, nagyszerű improvizáló zenészek. Külön-külön is sokat dolgoztam velük korábban, amikor pedig együtt állnak velem a színpadon, elképesztően sokszínű zenei háló szövődik.

- Zenekarvezetőként mennyi szabadságot ad két társának? Milyen mértékben irányítja ön őket?

D. R.: Egyáltalán nem irányítom őket. A színpadon tökéletesen megértjük egymást, figyelünk a másikra, és hihetetlenül élvezzük egymás zenei megoldásait. Különleges élmény!

Dianne Reeves

Christian Lantry

- És önmagának mennyi szabadságot szeret adni egy-egy koncert előtt a számok listájának összeállításában?

D. R.: Nagyon gazdag a repertoárunk, sok szám van a tarsolyunkban, és a hangulatunknak megfelelő számokat játsszuk – minden este egy kicsit mást. Szeretem, ha mindig friss, mindig új, amit kínálunk. Improvizálunk ebben az értelemben is.

- Amikor leül zenét szerezni, mi szolgál kiindulási alapként: egy kép, dallam, szövegrészlet vagy valami elvontabb dolog?

D. R.: Egy egészen kis ötletből is megszülethet egy szám. Általában a zene a második, a szöveg, a mondanivaló rendszerint megelőzi azt.

- És ha standardről van szó, mi alapján válogatja a műsorába: a szövege, a dallama, harmóniamenete szerint, vagy egyfajta különleges kötődése kell legyen a választott darab iránt?

D. R.: A szöveg nagyon fontos számomra. Azt a dalt szeretem énekelni, amelyet magaménak érzek, ezért képes vagyok tolmácsolni az üzenetét. A harmóniamenet változhat, azt gyakran átdolgozzuk, hogy az érzelmi töltetnek megfelelő legyen. A dallam sem annyira fontos, sokszor kevéssé erős melódiákból építkezem. A szavak mindig az elsődlegesek.

- Amikor a színpadra lép, mindig óriási energiahullámokat képes sugározni a néző felé, noha egy turné során gyakran elviselhetetlenül korán kell kelnie, és ilyenkor nagyon kemény menetrend szerint él. Hogyan képes megőrizni testi, lelki, szellemi erejét?

D. R.: Olyan csapattal utazom, akiket szeretek, nyugodt légkör vesz minket körül, nincsenek kirívó jelenetek. A legfontosabb, hogy amennyire csak lehet, csend vegyen körül, amíg elkezdek bemelegíteni a koncert előtt. Igyekszem bizonyos ételektől tartózkodni, nem eszem például tejtermékeket. Ha pedig épp van egy szabadnapom, szeretek sétálni, friss levegőt szívni, egy kicsit kinyújtózni.

- Mi jelent az ön számára sikerélményt egy koncert végén? Mi teszi a legboldogabbá?

D. R.: Amikor a színpadon állok a zenésztársaimmal, és létrejön a legmagasabb szintű kommunikáció köztünk, az leírhatatlanul felemelő élmény. A közönség pedig ezt megérzi, és ők is emelkednek ezáltal.

Bércesi Barbara
Gramofon