A szappanopera-projekt a legtutibb dolog, ami a romkocsmák előtt született. Még nem bontották le az előző rendszert, amikor a néhány milliós nézettségű Rabszolgasors rajongói a Skála áruház előtt tüntetést szerveztek Isaura felszabadításáért. A rendőrség nem avatkozott be, vagy azért, mert az azonosítószámokat már akkor trehányan rakták föl, így félő volt, hogy leesnek, vagy azért, mert valaki bölcsen azt gondolta, nincs itt az ideje hadat üzenni Brazíliának egy nőcske miatt, akit bizonyos Leoncio és Alvaro felváltva próbál leteperni.

Tudunk-e eleget ahhoz a szappanoperákról, hogy belevágjunk? Kábé annyit tudunk, mint a hamburgerről. Gyanús dologból készül, de jó kicsomagolni, van ételszaga, élvezeti értéke, csillapítja az éhséget, és még senki nem halt bele.

A szappanoperákról a legeslegfontosabb tudnivaló mégis az, hogy a néző nem sokat vár tőle. A köznéző így foglal állást az első kávé után, aztán a második kávé közben kiderül: mindent vár tőle. A szappanopera olyasmi, mint a megfelelő szex a megfelelő partnerrel. Különösen a 19-45 év közötti célcsoport képzeleg róla, róluk pedig minden kezdő marketing szakember tudja, hogyugye.

A szappanoperák sztoriját indukáló problémák többsége azóta is megválaszolatlan.

"Miért vetted el a hidegfúziómat?" - ez például egy olyan kérdés, amelynek megválaszolására egy tisztességes internetes újság szerkesztőségében oknyomozó stábot hoznak létre. Pontosabban nem a választ keresik, hanem azt, aki halálbiztosan illetéktelen, ám a személye érdeklődést kelt egy olyan nevetségesen kislétszámú rajongókörön túl is, akik a hidegfúzióval kelnek és nyugszanak.

Ebben a témában így kifizetődő megszólalni: "Nem történt semmi, erősítette meg lapunk értesüléseit Kiszel Tünde." Aki azt gondolja, a naptárdíva - ilyen foglalkozás kizárólag olyan országban létezik, ahol elcsalták a rendszerváltást - nincs annyira képben, mint a négy marslakó közül az egyik, E.T., vagyis Teller Ede, az nem számít kortársnak.

MTI / Kallos Bea

A Marslakók című vasárnap este indult közszolgálati szappanoperában az első konfliktust az okozza majd, hogy a www.marslakok.hu munkatársai megtörnek-e az új tulajdonos-főszerkesztő akaratán, vagy kitartanak amellett, hogy ők mindenképpen Tovsztogonov színházi ouvrejéról írott cikkekből lesznek milliomosok. Ha mégsem ebből, akkor egy Lovecraftról írott esszé közléséből: ha az első rész nem hoz elég kattintást, a másodikra biztosan ránéz a paraszt. Környezetvédelem, kultúra szóba jöhet, esetleg. Ne tedd puhára a laptopot, mert akkor melegszik - ez az egyetlen munkavédelmi óvatoskodás egy komoly internetes újságnál.

Vasárnap ilyenek kerültek szóba, miközben a kiválasztottak összeterelése és a kapcsolódó alvilági háló kifeszítgetése ment. Jó tudni, kik azok, akikkel az elkövetkező két évet töltjük.

Ezzel a személyzettel elég nehéz lesz eloszlatni a következő sztereotípiákat: az újságírók igazából szaremberek, egyben szarrágók, az anyjukat odaadnák egy ingyen-lazacderékes szendvicsért, nyilván nem tudnak írni, ezért nem lett belőlük író, hanem csak topmodellek után loholó firkász. Dobjátok őket a veszélyes hulladékok közé, így megy ez.

A pilot alapján - a pilot a sorozatrendűek amolyan szinopszisa: a már leforgatott jelenetekből csinált sűrítmény - szerethető/nem szerethető részek közé tartozik a nyolcvanas évek zenei kulisszájának legidegesítőbb eleme, a kattogó basszushang. Még szokni kell a Marslakók promóciójának egyetlen érzékelhető elemét, az úgynevezett végefőcím-slágert, amivel Bebe telekiabálta az összes közszolgálati felületet. Egy ilyen extráért akkor a fél karját adta volna Horváth Ádám, Kutya, Etus és Julcsi, de a játékos amputációt ma már meggondolnák. A Szomszédokhoz képest mindenképpen több szexszel és pizzával kell számolni.

A főszereplő Eszter eléggé bombanőnek látszik, kíváncsian várjuk, közszolgálatilag meddig lehet elmenni egy nem ellenőrzött szerkesztőségben és annak falain túlra. Az első berúgást meg kell várni. Az is a kényes döntések közé tartozik: mi történik akkor, ha a nyuszis magazin - a Playboyról van szó - ajánlatot tesz a bonyolult hajú, viszont egyértelmű mellekkel rendelkező sztárújságírónak. A megjelenést a hölgy vezetékneve - Zamárdi: Zamárdi Eszter - nem támogatja.

MTI / Kallos Bea

Az ünnepnapi IKEA-díszletben berendezett Marslakók relatíve nem drága produkció, a két év nem kerül többe, mint amit egy jó halmozódás után a lottóötösből bárki rászánna. Még jobb hír, hogy a produkciós pénzt nem a BKV vagy a gyermekélelmezés kárára csoportosították át, hanem része a köztévé évi 7,5 milliárdos költségvetésének. Woody Allen is ennyit szokott elszórni az évi aktuális filmjére, és az se mindig jól sikerül.

Az új közszolgálati szappanopera körül két évig biztosan nem olvad a bizalom, a műsorból alighanem csak akkor kerülne ki, ha az előállítók elfelejtik leadni az aktuális epizódot tartalmazó kazettát. A türelem különben is megilleti az ilyen típusú, nem mindig azonnal berobbanó műsorszámokat. Az RTL Klubnak és a Tv2-nek is körülbelül ennyi időre - és még több pénzre - volt szüksége ahhoz, hogy kirobbantathatlanul uralják a tévék főműsoridejének nyitósávját.

A Marslakókat látva a Barátok közt és a Jóban-rosszban producereinek még nem kell a gyógyszerük után kapkodni. De azért az elég fenyegetően hangzik, hogy a Majka-interjú már a szerveren van.

(A Marslakók minden hétköznap 20.10-től az m1 műsorán látható.)