2003 óta immár a hatodik széria pörög a Tv2 tehetségkutató műsorából, a Megasztárból – péntekenként, mert a szombat az RTL Klubé a Csillag születik negyedik évadjával, de már toboroznak a harmadik X-Faktorba is. Kilenc éve, egyre lázasabb igyekezettel kutatják a tévék a „tehetségeket”, jellemzően énekeseket (az elméletileg „bármilyen produkciót” befogadó Csillag születik is csak résnyivel nyitotta szélesebbre az ajtót, táncosok és hangszeres előadók számára, plusz, ugye a mesemondó Utasi Árpi: a legnagyobb kudarc).

Kicsit olyan ez, mint amikor egy erős dohányosnak vasárnap éjszaka elfogy a cigarettája. Tudja, hogy nincs már, de azért kutat. Megnézi a kabátzsebét, a táskáját, a fiókokat, de hiába. Tudja, hogy most egyet lehet tenni: várni, hogy múljék az idő, legyen hétfő reggel, újra nyisson a bolt. A kereskedelmi televízió nem így gondolkodik: nézettség kell bármi áron, most akar rágyújtani, nem tud várni. Ezért inkább becsönget a szomszédhoz, hátha nekik van.

Néha van, pont olyan, mint amilyet mi szívunk, így kaptuk Rúzsa Magdit. Néha csak gejl, tüdőöblögető mentolos, ebből lett Nicolas; néha vékony, női, súlytalan semmi, mint Tolvai Renáta, néha valami íztelen, amerikás szürkeimport, mint a Király família. Vagy rámegy a csikkekre: hátha még nem szívták végig a No Thanx zenekart, hátha a Sugarloaf előző énekesnőjében még van valamennyi nikotin (nem volt). Matat a maradékban.

Alig kilenc év alatt tizenkét tehetségkutató azt jelentené, hogy minden Combino villamoson van legalább egy középdöntős. Nem vicc, az egyiket még vezeti is egy ex-Megasztár: a harmadik Megasztárban a tizedik helyet érte el Varga István villamosvezető. Az új Combinókat még vele avatta a főpolgármester, CD is született (Warga Pisti előadói néven), szép hattyúmesét kezdett költeni a sajtó a csúnyácska külsejű, de csodaszép lelkű roma férfiról, aki a villamos helyett a slágerlistákat fogja vezetni – a vége azonban csak a villamos lett.

Az is könnyen előfordulhat, hogy egy óbudai barkácsáruház pénztárában lát viszont az ember egy másik megasztárt (nem sokáig, mert a nevezett áruházlánc tönkrement, tényleg nincs szerencséje szegény srácnak). És ők még nem is olyan magasról, nem a dobogóról, csak középről zuhantak vissza a talajszintre, újra „civilnek”.

Egyfelől az a tragédiája a sikeresen felkutatott „tehetségeknek”, hogy teljesen más képességek és körülmények mentén lehet megnyerni egy ilyen versenyt, mint ami utána a zenei piacon az érvényesüléshez kell. Szíj Melinda igazi sms-mágnes volt. A kérdőjellé görnyedt hát, a piacos kék kardigán, az ócska szatyor hihetetlenül aktívvá tette a nem kicsit frusztrált, vesztes, épp ezért magára ismerő nézőket. De totál más dolog százhúsz forintért sms-t küldeni a kedvencünkre a tévébe, és más háromezerért CD-t venni. Ezért is kellett a Tv2-nek (meglehetősen tisztességtelen eszközökkel) durván letörni a nyávogó néni esélyeit – különben ott állt volna a szatyrával, ismételgetve, amit végig hajtogatott, hogy ő haza akar menni, nem is akar celeb lenni.

A kereskedelmi tévé fő projektje a történetben nem az, hogy sikeres és a magyar könnyűzenét domináló zenei előadókat állítson elő. Ő saját „tenyésztésű” (tehát olcsó, és az első időkben megfelelően szigorú szerződéssel a csatornához kötött) celebeket akar. Ilyen szempontból nincs különbség Alekosz és Tóth Gabi között. Legyen egy milliók által ismert, a bulvármagazinok címlapjára pakolható figura, aki bevonható a csatorna minél több műsorába. Mellékes, hogy ő egyébként énekesnő vagy egy mentális betegséggel terhelt, iszákos férfi. Amíg nézőt hoz, addig tolják, szerepeltetik, „megkérdeztük a sztárokat” rovat és partyfotózás – amint viszont érdektelenné válik, rögvest leemelik róla a reflektorfényt, és boldoguljon a sötétben, ahogy tud.

Erre pedig a zöm nincs felkészülve, és elhullik. Az első Csillag születik győztese Utasi Árpi  lett, egy 15 éves vajdasági fiú, aki fizikailag és szellemileg is jó pár lépés távolságból követte csak a korosztályát. Egy szerencsétlen sorsú srác, akinek volt egyetlen figurája: a bakterházas Bendegúz. Véletlenül ő egyébként is úgy nézett ki, és úgy beszélt. Esetében szó sem volt színészi képességekről, egyéb tehetségről, de a sorsát megpecsételte a műsor akkori zsűritagja, az Árpit teljesen félreértő Fábry Sándor.

Amikor „lelegénykézte”, amikor állandóan felülpontozta a gyereket, akkor adott neki egy másik, nem létező személyiséget. A milliós főnyeremény hónapok alatt elolvadt, a nyereményautó pajtában rozsdásodott, a színházi szereplés (Bendegúz, naná) csúfos véget ért. Mintha egy érthetetlenül beszélő, mókás roma bokszolót kikiáltanánk az új Brad Pittnek, mivel a híres színész is egy ilyen figurát alakított a Blöff című filmben. A gyerekben nem volt több, az RTL hamar ejtette, és a bulvársajtó is már csak a vérszagra mozdult be, az Utasi családon belüli gyilkosságra, a nyomorgó gyerekre villantotta a vakut.

A Csillag születik 2012-es válogatóján

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

A megküzdésre Tóth Gabi a legjobb példa. A csatornának hasznos celebidőszakot követő sötétségben ugyanis a hatalmas utómunkát a „megasztárnak” egyedül kell elvégeznie – és a mókásan avítt, Pokolgép-rajongó tapolcai tinilány képes volt arra, hogy legalább kontúrjaiban levegye a modern popzenei előadók ismérveit. Egy kis Pink, egy kis Rihanna, és rengeteg magánéleti intimpistáskodás. Ütemezett „nagy” szerelmek és „keserű” szakítások, roppant natúr betegséghíradó (Nóci méhszáját persze ez sem üti), és küszködés, míg végül ma már énekesnőként is méltatják.

Vannak más kivételek. Egy-egy győztes, aki tényleg olyan átütő tehetség és tényleg olyan önfegyelemmel dolgozik, hogy nem kell neki a szakítós címlap. Rúzsa Magdi és Caramel ilyen, több talán nincs is – vagy nem derülhetett ki róla. Az első ezüstérmes Oláh Ibolya az önfegyelemnek volt híján, a kereskedelmi televíziózás pedig ezt nem tolerálja. Az intézetis, nehéz sorsú romalány is megkapta a maga esélyét, színház, mozi, lemez, haknik – de egyedül nem bírt el a hirtelen jött feladattal. Ugyanez történt a pityergő teremőrrel is; az RTL ugyan megnyerette a maga Szíj Melindájával a Csillag születik második szériáját, de a félszeg Tabáni István nem tudta hitelesen alakítani a „Tabánit szétszedik a nők” című, kreált bulvárvideók főszerepét.

Vannak haknik, van lemez, de csillag nem született. Amíg a tévé fogja a kezét a sztárjának, addig nem is tud. Mije van a totálisan önerős, a tévébe már közismert előadóként, milliós YouTube-megtekintést produkáló kvázi-celebként érkező Fluor Tominak, amije nincs Király Viktornak (győztes, Megasztár 4) vagy László Attilának (győztes, Csillag születik 3)?

Mije van az egyébként énekelni alig-alig tudó SP-nek (nem a volt elnök, hanem a tinisztár), amivel nem rendelkezik Tolvai Renáta (győztes, Megasztár 5)? Slágerük van. Fő profiljuk az, hogy a nagyközönség, a rajongók számára dalokat írnak, illetve adnak elő, és ezek sikerét támogatják meg a kereskedelmi médiában vitt szereplésekkel. A tévé által csinált sztároknál viszont a csatorna számára az önérték, sőt a legfontosabb dolog a szereplés – az meg hidegen hagyja, hogy az elméletileg énekesnőkét szerepeltetett celeb alig-alig része a magyar könnyűzenének. Előbb kiadják a versenyben elénekelt dalait, majd esetleg egy jó kis karácsonyi lemezt, csendes éj, csendes kudarc.

Ha valami tanulság kell a most formálódó, sokadik megasztároknak, illetve a rekordnézettség mellett a magyar háztartások többségében, otthonszüléssel világra jövő kiscsillagoknak, akkor ez legyen: a tévé nem egy új Mizut akar kinyerni belőletek, hanem egy stabil nézettségű szerda estét a mindenkori vacsoracsatában, megalázós vetélkedőben vagy talk-showban. A „hagyományos” úton előbb jönne a sok gyakorlás, próbálkozás, klubkoncertek és egyetemi színpadok, és abból nőhetne ki a sztárok pályája. Ti a műsor fináléjában az Arénában fogtok fellépni, majd a magas színpadról évekig csak zuhantok – és nem a tévé, csak ti tehettek azért, hogy egyszer visszakerüljetek.