Április 27., péntek: Mechanix Day

Mitől érdekes? A kezdők itt tekinthetnek bele mindabba, amit az elektronika fejlődése az utóbbi 20-30 évben véghezvitt a sötét műfajokon. Az eseményt hazánk egyik büszkesége, a First Aid For Souls nyitja korszerűen effektezett hangképtájaival, de hívták már őket acid-ipari-tribal-idm-metálnak is. A gyönyörű kiberpunk névvel ellátott Neon Judgement a villanyzene egyik ősforrásából, Belgiumból származik, és a kezdetek hősi próbálkozásaitól (hangminták, szinti, dobgép, mániákus kántálás) szemlélteti a kemény szögecsfej és az éppen aktuális korszellem metszéspontjait, mondhatni ez a zsáner állatorvosi buldózere. A Decoded Feedback kis színes sajátossága, hogy egyik tagja szinte magyar, ráadásul a legenda szerint ’91-ben, a Pecsa Depeche Mode klubjának kistermében találkozott a zenekar másik felével. A DF közelebb áll a klasszikus vonalhoz, vagy inkább látszik rajta a plusz tíz év: agresszív barkácsolás helyett himnikus hangvétel, hidegség, pátosz.

Kinek való? Bárkinek, aki kicsit is érdeklődik az elektronika elvontabb vagy keményebb oldala iránt. Eltévedt hipstereknek, durvulásra vágyó rendszergazdáknak vagy nosztalgiázó sufnipunkoknak egyaránt megvilágosító lehet, utóbbiak biztosan egész máshogy néznek majd a következő Csermanek Lakótelep-koncertre.

Ajánlott dal: Neon Judgement – Factory Walk

wikipedia.org

Április 28., szombat: Electronic Body Day

Mitől érdekes? Az elektronikus testzene (katonás ritmus, elidegenedett, durva szövegek, gép, ember, dobgép) teszi ki a második nap nagyját, de távolról sem az egészet. Egy bennszülött zenekar indít: az 1988 óta működő Escalator első lemezének a találó No acoustic music címet adta, fő tagjai egyébként 2rt+TB és Igor 404, személyesen. Aki honi gyökerű, hagyománytisztelő, ám kókadt haknizástól mentes EBM-re vágyik, tőlük megkapja.

A küldöldi sztárok közül a Front 242 olyan nagy, hogy szinte kiemelni sem kell, bár a nagyság e körökben annyit tesz, hogy a legslágerebb slágerekhez talán civil hallgatónak is szerencséje lehetett körülbelül egyszer, egy nagyon alternatív rádióban a ’90-es években, esetleg az MTV 120 Minutes-ében. A híres táncdal ebben az esetben a Headhunter. A svéd Spetsnaz az ősidők másik félistenére, a villanyzenét nyomokban hip-hoppal és sok mással párosító Nitzer Ebbre hasonlít (Family man, Join in the chant – műveltebb zenetévénézőknek talán megvan), bár annál szikárabb, és ha lehet, még militánsabb.

Kinek való? A vagány, napszemüveges és bakancsos fiúk titokban vajon karlengetők-e, vagy csak szeretnek ritmusra lökdösődni a koncerten és közben neonfényen barnult kommandósnak képzelni magukat? Most megtudhatja. Szigorú, régi vonalas kiberpunkok is jól érezhetik maguk.

Ajánlott dal: Front 242 - Headhunter

wikipedia.org

Április 29., vasárnap: Dark Side Day

Mitől érdekes? Az elmúlt évtizedek kjúros és depeses nemzedékei ma már minimum harmincasok, és aki még nem családapa/anya közülök, enyhén szólva furcsa, fekete kellékekkel teleaggatott kövületnek tűnhet a külső szemlélő előtt. Hogy ennek nem kell törvényszerűen így lennie, azaz a stílusos, ám nem túl produktív múltba révedés helyett lehet újító módon is állni a romantikus, temetői eszköztárhoz, jól példázza a holland Clan Of Xymox. Ronny Moorings és állandóan cserélődő zenésztársai lassan 30 éve vannak a pályán, az éppen aktuálisan divathullámhoz passzintva zenéjüket keresztezték már a darkwave-t szintipoppal, rave-vel és sok mással. A végén azért csak visszatértek az ősforráshoz. A Dance Or Die hozzájuk képest szinte taknyos, Berlinből származik a Fal leomlásának idejéből. Távolról sem ábrándos, inkább egy idegbeteg diszkópunk attitűdjét hordozza, küldetését pedig teljesen komolyan veszi: „táncolj vagy dögölj meg", fogalmaztak szó szerint már első EP-jükön. Milyen, amikor egy totál gépesített zenekar a lakótelep, a fogyasztói zsibbadás és a gépek ellen dönget az emberért, a holnapért? Vasárnap kiderül.

Kinek való? Ha kijózadni vágyunk kamaszkorunk gót királylányai után.

Ajánlott dal: Clan Of Xymox - She’s Dangerous