A Nemjuci zenekar ma tartja lemezbemutatóját a Pecsa Szabadtéri színpadán, a Pecsa Music Garden nyitónapján, pontos kezdéssel.

hvg.hu: Számos arcodat ismeri már a közönség, jelenleg milyen típusú nőnél tartasz? Mintha most, a Nemjuciban eltöltött négy év után lennél leginkább önmagad.

Németh Juci: Pár napja, amikor az Apacukában énekeltem DJ Ozonnal, szóba került, hogy a pecsás lemezbemutatónk a születésnapomon lesz, mire megkérdezték: hány éves vagyok. Állítólag nem látszik rajtam a 35 év, de annyiban érzem a koromat, hogy most már szeretem és merem hangsúlyozni a nőiességemet a színpadon. Egy 35 éves nőnek már nem pikírtség akár a szexualitással játszadozni – hogy is mondjam? Már van mögötte valós tartalom. Merem használni a nőiességemet, mert már éltem 15 „aktív” évet, ha húszéves koromtól számítom. Ha 25 évesen csináltam volna ugyanezt, az lehet, hogy eljátszott lett volna, most viszont ez egyáltalán nem egy szerep.

hvg.hu: Tehát a korábbi alteregóid szerepek voltak?

N. J.: Nem egészen. A megboldogult Wan2 címlapján látható démoni vadmacska, aki én voltam, szintén a jellemem egy része, nem beszélve a feslettségről, amit a ruhám tükröz. Annyiban azonban valóban egy szerepet játszok a képen, hogy ott provokatív vagyok, miközben a magánéletben egyáltalán nem szeretek provokálni. A színpadon igen, de amint lejövök onnan, a feltűnősködésnek a leghalványabb jelét is kerülöm. Az exhibicionizmusomat nem viszem ki az utcára, sőt ha lehetne, sarokba bújnék néha.

hvg.hu: A legtöbb énekesnél ez azért összemosódik, mondhatni ez a normális. Nem skizofrén dolog ennyire élesen szétválasztani ezt a kettőt, mint ahogyan te teszed?

N. J.: Teljesen más vagyok a színpadon, mint otthon, a konyhában. Mégis, mindkettő én vagyok. Koncert előtt azt érzem, jó nekem a főzőcskézés meg virágültetés, a színpadról lejövet viszont arra gondolok, hogy minek mennék én vissza a konyhába?

Szabó Áron

Fura játék ez, de meg lehet találni benne az egyensúlyt. Mintha borderline személyiségzavarom lenne, de azért tudom kezelni, mert nekem nem olyan paráim vannak az életben, mint mondjuk egy olyan embernek, akinek kicsúszott az élete a lába alól. Nekem az a feladatom, hogy az összes oldalamat hitelesen tudjam összeegyeztetni, megérteni, szeretni, kifejezésre juttatni és megélni.

hvg.hu: Említetted a feslettséget. Mennyire indukálta ez a Nemjuci Turi Rucit?

N. J.: Most is éppen turkálásból jövök. Ez egy folyamat része: minden a zenekar körüli új terméket próbálja úgy megvalósítani, hogy azzal a legkevésbé ártsunk a környezetünknek. A koncertjeink hatalmas energiafelhasználásával még nem tudtuk spórolni, de a cd-tokjaink újrahasznosított papírból, vagyis gyakorlatilag szemétből készülnek. A Nemjuci ezzel üzen, és emellett még számos üzenetünk van. Minek gyártassunk saját zenekari pólót, amikor azok nem is lennének egyedi dolgok, ráadásul mindenkinek rengeteg levetett ruhája van. Én amúgy is gyakran járok turkálni, izgalmas a zenekarnak és a rajongóknak is gyűjtögetni, aztán rányomni a logónkat. Ma legalább negyven ruhát gyűjtöttem a lemezbemutatónkra.

hvg.hu: Az egész rock’n’roll amúgyis egy nagy recycling, nem?

N. J.: Igen, hallottam erről, amikor azt mondták, hogy például a Red Hot Chili Pepperstől a Dani California valójában egy Tom Petty-dal. Pedig minden bizonnyal az történt, hogy beleépült a tudatalattijukba és egyszerűen nem esett le nekik, hogy amit játszanak, azt előttük valaki már lenyomta. Bár én ebben nem hiszek, mert egy zenekar számai annyi emberen mennek keresztül – pláne egy akkora gépezet esetében, mint az RHCP –, hogy a hasonlóságnak fel kellett volna tűnnie.

hvg.hu: Nálatok még nem fordult elő ilyesmi?

N. J.: Próbálok nem túl sokat hallgatni más énekesnőket, mert nagyon könnyen rá tudok hangolódni valakire. A saját magam milyenségének a fejlődése az, ami érdekel. Emellett a zenekarban én vagyok annak is a felelőse, hogy ne kerülhessen egymás mellé két olyan hang, amit korábban már feljátszott valaki. Érzékeny vagyok arra, hogy kihalljam azt, amit valaki már megírt.

Lékó Tamás

Azt szokták mondani, már mindent megénekeltek előttünk, és ezért nem vagyunk könnyű helyzetben, de szerintem ez nincs így. Ha az indiai hangrendszert is belevesszük, amelyben negyedhangok vannak, akkor matematikailag még jól állunk, mert sok a variációs lehetőség. Arról nem beszélve, hogy rengeteg múlik a hangszerelésen, a lendületen, az adaptáló érzelmein, karizmáján, hangszínén, és a tartalmon, amit ad a zenének.

hvg.hu: Mi az, amit a látható-hallható dolgokon kívül üzensz a színpadról?

N. J.: A tudatosságot. Azt, hogy lehet drogok nélkül is rokkerkedni, hiszen mi jó példa vagyunk arra, hogy nem kell szétesett élet a hiteles rock-tartalomhoz. Nem akarunk nagy megmondók lenni, de szívesen reklámozzuk a tiszta életet. Azt, hogy van lehetőség a saját kis környezeteden belül megváltoztatni dolgokat. Ezért járunk turkálóba és vasalom fel saját kezűleg a logónkat a ruhákra, és ezért csomagoljuk a cd-inket műanyag helyett újrahasznosított papírba. Ügyelünk arra, hogy amikor felmegyünk a színpadra, a backstage-ben le legyen kapcsolva a villany, ha nincs rá szükség, ki legyen húzva a hűtő.

hvg.hu: Kitől ered ez a komoly környezettudatosság?

N. J.: Vasaló Árontól, a dobosunktól, ő a legradikálisabb. Nála például vödrök sorakoznak a tusolóban, és azzal önti le a wc-t. Az én igazi kattanásom a tudatos táplálkozás. És ha már bio-boltba járok, akkor bio-tisztító mosószereket veszek. Egyáltalán nem nehéz átállni.

hvg.hu: A lemezbemutatótokon is megjelenik ez a környezettudatosság?

N. J.: A borítóhoz hasonlóan kartonból akartuk megépíteni a látványt a színpad mögé, de ezt tűzvédelmi okokból nem engedélyezték, így használt molinókat vágunk szét.

hvg.hu: A lemezborítón is egy gyárkémény, illetve egy gyár előtt álltok. Ennek mi a pontos megfejtése?

N. J.: A borítón egy korszerű ökohulladékégető látható, valahol Veresegyházánál, amely tudomásunk szerint csak vízgőzt ereszt a levegőbe. Tehát nem tüntetünk ellene, hanem éppen ellenkezőleg.

hvg.hu: Vegetáriánusok vagytok?

N. J.: Magunktól nem főzünk hússal, de ha például a szüleimnél vagyunk Kapuváron, akkor mindig eszünk húslevest és rántott húst. Édesanyám sok szeretettel készíti az ételeket, és ezek az energiák nagyon fontosak, nem mellesleg finom is nagyon.

hvg.hu: Mi a következő dobásotok a turkált zenekari ruhák és az újrahasznosított lemezborítók után?

N. J.: A hosszú távú tervem egy butik, ahova bárki behozhatja a megunt ruháját, és becserélheti őket egy másikra. A rövid távú tervem pedig az, hogy írok az összes magyar fesztiválszervezőnek, hogy figyeljenek oda az energia-takarékosságra, mert például a tavalyi Szigeten, amikor a Budapest Bárral léptem fel az MR2-színpadon, éjszaka, a backstage öt légkondis konténerének az ajtajai tárva-nyitva voltak. A hűtők hasonló módon nyitva mentek maximumon, a lámpák felkapcsolva, és persze sehol egy lélek, mert már mindenki hazament. Szeretném elérni, hogy a színpadmesterek és a zenekarok odafigyeljenek erre, és lekapcsolják a villanyt, csukják be a hűtők ajtaját és csavarják le a légkondit, ha nincs rá szükség. Apró, de fontos lépések ezek. Pontosabban kézmozdulatok.