Betont látunk eleget, nyáron különösen nem kedveljük, hiszen a nap folyamán az összes forróságot magába szippantja, majd éjjel kiköpi és melegen tartja a várost. És mégis, a beton egyáltalán nem utálatos teremtény, legalábbis nem a kiállítás mögött álló Betonrégészet blog szerzői szerint. „Olyan épületek, szobrok, műtárgyak, objektumok fotóit, leírását, adatait gyűjtjük, ahol a beton anyagszerűen, építészeti kifejezőeszközként jelenik meg.” Komolynak és szakmainak hangzik, pedig ennél sokkal érdekesebb gyűjtői szórakozásról van szó, amibe bárki beszállhat.

Miért érdekes? Azért, mert amióta az ember és háztartása kiköltözött a barlangokból, és szeretné egyedül meghatározni, hogy milyen térformát alakít ki maga körül, kiszolgáltatta magát az anyagnak. Az anyag tulajdonságai határozzák meg, hogy milyen formákat tudunk létrehozni, milyen magasra, tágasra, szellősre, vagy éppen robosztusra tudjuk építeni otthonunkat és munkahelyünket. Hogy milyen formákat szeretnénk létrehozni, az meg attól függ, hogy mit szeretnénk mondani. Például a gótika mesterei olyan térformákat kerestek, amelyek magasztosak, sudárak, átjárja őket a fény. Meg is keresték a megfelelő technológiát.

Boston Városháza 1981 beton

Wikipedia

A betonrégészek szeretnék előásni az első ötleteket, az eredeti szándékot az idő rétegei alól, láthatóvá tenni, hogy mit vártak az építészek a betontól és formáitól 1945 és 1990 között. Mi már elválaszthatatlanul kötjük saját élményeinket a tihanyi révhez, a kelenföldi buszgarázshoz vagy a budai Bambi presszó épületéhez. Reggel-este elsétálunk mellettük, szürke és mindennapos tájékozódási pontok. Ezek pedig eltakarják az eredeti szándékot, amikor a városrendezők, építészek és megrendelők még csak terveztek, és a beton tette számukra elérhetővé a vágyott térformákat. Hát ezért szükséges a régészeti munka, hogy mindenféle később lerakódott asszociáció nélkül ismerjük meg a kezdeti szépséget. Meglátjuk, ha sikerül, megszépülnek ezek az épületek, szobrok, közterek.

Egy élményszerű párhuzam: az Eiffel-torony közhely és tömegturista célpont. De ha fel tudjuk idézni, akár régi fotók segítségével, hogy mit láthatott a korabeli közönség, akkor megértjük a csodálatot, rettenetet, elismerést. A Mars mezőn soha nem látott méretet szokatlan formát, és hátborzongató fémszerkezetet kezdtek építeni. A szellemidézéssel átélhetjük, hogy a párizsi világkiállításra készülő torony alkotói ezt a hataást szerették volna kiváltani, hogy ünnepeljék és ünnepeltessék az ipari forradalom technológiai képességeit.

Eiffel-toronyból azonban csak egy van, a betonrégészeknek viszont bőven akad még munkájuk. Aki részt szeretne venni, itt tehet javaslatokat.