“Amíg a többiek Doorst meg Lou Reedet hallgattak, mi a Cure-ra voltunk rákattanva” – summázza a nyolcvanas évek alternatív formációi és zenekara, a Sexepil közti különbségeket Vangel Tibor. A Sexepil – bár 2012-ben egy koncert erejéig eredeti összetételében állt színpadra – hosszú évek óta nem jelentetett meg friss lemezt, Vangel szerint joggal: “A zenekar holland frontembere Mick Ness bokros teendőit egyre nehezebb volt összeegyeztetni a Sexepillel, újra kellett gondolnunk az együttest és magunkat is.”

Az eredmény pedig nem más, mint egy hat éven keresztül készülő lemez, mely a zenekar kilencvenes évekbeli, angol nyelvű nagylemezes munkásságának szerves folytatása. “A lemezt nem előzte meg piackutatás, nem kérdeztünk senkit, mégis hogyan kellene megszólalnia a Sexepilnek 2014-ben. Egyszerűen csak így alakultak a dolgok” – magyarázza Vangel az albumról, mely úgy szól, mint egy ízig-vérig amerikai pop-rock-produkció művileg megkonstruált debütálólemeze.

“Az albumot Los Angelesben ugyanaz a Gavin Lurssen masterelte, aki a Queens of the Stone Age lemezeit vagy a legutóbbi Foo Fighters anyagot” – mesél Vangel, arra is kitérve, a teljesen angol nyelvű Your Scream is Music album az első, ahol a zenekar új felállásban, ő maga pedig a dobok mögül kilépve életében először frontemberként mutatkozik be.

A lemez első száma mindig egyfajta törekvést jelöl, s a vadonatúj Sexepil-album nyitódala, a Rat King egyetlen gitárriffel megadja a Your Scream Is Music alaphangját. “Hiába mozogtunk abban a körben, hiába voltak magyar nyelvű dalaink, a Sexepil sosem volt underground” – vallja be az alapítótag Vangel.

Szerint a második számként szereplő Decipher, majd az azt követő It’s Fun is felfűzhető erre a gondolatiságra. “Igazából mindig is kézenfekvőnek tűnt, hogy az alapzenekaron belül találjunk rá az énekhangra, érdekes, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül én is tegyek egy kísérletet” – mesél a frontemberré előlépett Vangel, akinek dobjátékát – bár az albumon ő hallható – a Sexepil elkövetkezendő koncertjein már a Kollaps dobosa, Golovics Ferenc igyekszik majd továbbgondolni.

“Persze dobolni azért még mindig jobb” – fűz kommentárt a soron következő Clinger és Dormant megkérdőjelezhetetlen ritmusaihoz Vangel.

A lemez egészét, így hatodik dalként felbukkanó The Greatet, valamint a Go Awayt is átitatja a bundás gitárhangzás, melynek feloldását jelentő tiszta hangokig egészen az album egyetlen vendégszerzményéig, az Eye Of című számig kell várni. “Volt egyszer egy sheffieldi banda, a The Comsat Angels, akiknek sokáig Depeche Mode volt az előzenekaruk, aztán az évtizedek során valahogy mégis feledésbe merültek. Ez az ő számuk” – utal a hetvenes évek végének egyik meghatározó, másodvonalbeli brit post-punk zenekara előtti tisztelgésükre Vangel.

Már-már hasonló nosztalgiát idézhet a lemez végéhez közeledve a Hiroshima nevű szerzemény, mely már jócskán az új-régi Sexepil visszatérése előtt, 6-7 éve pihent egy demofelvételen. “Sokáig nem szerettük, instrumentálisan úgy hangzott, mint bármelyik elcsépelt pop-rock szám. Aztán rákerült az ének, melynek a dallamvariánsai aztán új életet leheltek a dalba” – fejteget Vangel, aki felfedi a lemez egyik titkát, miszerint az utolsó számként hallható Your Little alapjait nem a budapesti stúdióban vették fel, hanem a Sexepil próbatermében, afféle egyszeri és megismételhetetlennek hitt szerzeményként. “Csak reménykedni tudok benne, hogy ez a szám arra készteti majd az embereket, hogy újra és újrahallgassák az egész albumot.”

Bár a zenekar koncertnaptára egyelőre még igen szellős, Vangel szerint nem titkolt szándékuk, hogy a lemezmegjelenéssel újra visszarántsák magukat az aktívan koncertező magyar zenekarok közé. “Lehet, elzárt világban élünk, de eddig szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptunk, úgy az idősebb, mint a fiatal rajongóinktól. Szeretnénk új lendülettel, nem a múltba temetkezve folytatni, amit harminc éve elkezdtünk.”