Sose lesz vége a 80-as éveknek – a Petőfi az új TTT?
A nemrég bejelentett Petőfi Zenei Díjjal még nagyobbá válhat a szakadék az elit és a feltörekvő előadók között a magyar könnyűzenében. A helyzet lassan a tűrt-támogatott időkre emlékeztet. Vélemény.
“A megújuló közmédia minden tehetségre figyel. A Petőfi Rádió, a Petőfi TV, és a petofilive.hu mára a magyar zene otthonává vált. Évtizedes munka érett be, az a magyar fiatal, aki a zenében szeretne maradandót alkotni, jó partnert talál a Petőfi rádióban és tévében: a Petőfi Rádió és a Petőfi TV, valamint ezek közös új médiás platformja, a PetőfiLive.hu szerepe a hazai könnyűzenei életben mára meghatározónak mondható, szinte nincs olyan magyar kortárs együttes, akit ne a Petőfi fedezett volna fel” – olvasom az újonnan bejelentett Petőfi Zenei Díj sajtóközleményében Vaszily Miklós, az MTVA vezérigazgatójának szavait.
Közben arra gondolok, milyen kár, hogy nem születtek olyan videók, ahol a magyar feltörekvő/nyilvánosságot kereső/pont a Petőfinek eddig eredménytelenül dalokat küldő zenészek arcát látjuk, miközben először olvassák ezeket a sorokat.
De inkább olvassunk tovább, egy újonnan alapított díjról úgyis a jelöltek névsora árul el a legtöbbet. Ott azonban csak még jobban összekuszálódik a kép. Ákos például 4 kategóriában jelölt. Ákos „nagykoncerttel készül” a díjátadó estjén, amelyet a VOLT Fesztivál nulladik napján tartanak. Akkor, ha jól értjük, Ákos hagyományos VOLT-os koncertje kap egy felvezető-showt, ahol párszor még a színpadra szólítják?
De hagyjuk az ákosozást, hiszen ezt a kérdést már 2008-ban megválaszolta Jeszenszky Zsolt, amikor arról faggatták, miért nyer Ákos olyan sok Fonogram-díjat. „Ákos valóban évről évre bezsebel valamit a Fonogram Díjátadókon. Ákos zenéjét, személyiségét lehet szeretni vagy nem szeretni, egy azonban tény: évről évre odateszi magát; minden alkalommal színvonalas, átgondolt, kikezdhetetlen produktumokat tesz le az asztalra, legyen az egy új lemez, egy DVD, egy koncertturné stb.”
Ha már Fonogram-díj: elnézve a két díjátadó jelöltjei közötti óriási átfedéseket, vajon mi szükség van két külön díjkiosztóra? Vagy ha már így alakult, miért nem különbözik markánsan a Petőfi Zenei Díj a Fonogramtól?
De nézzük tovább a jelölteket, hátha ott tisztul a kép, közben végig ízlelgetve a Petőfi által felfedezett, kortárs, tehetséges jelzőket. Legjobb DJ jelöltek között: Palotai? Minden tiszteletem a legendáé, de remélem, ezt a jelölést ő sem veszi komolyan. Ahogy remélem a Halott Pénz, a Szabó Balázs Bandája, az Irie Maffia vagy a Punnany Massif sem gondolja úgy, hogy kizárólag a Petőfinek köszönhetik, hogy ma klubokat, fesztiválszínpad előtti tereket töltenek meg.
Tűrtek és támogatottak?
A Petőfi Zenei Díj bejelentett formája amúgy sem a jelöltek listája miatt rossz. Az a kizárólagosság a rossz, amit Vaszily mondatai sugallnak: „szinte nincs olyan magyar kortárs együttes, akit ne a Petőfi fedezett volna fel”. Ilyet azért elég provokatív abban az időszakban kijelenteni, amikor a helyzet lassan a tűrt-támogatott időkre emlékeztet.
Azaz, akit keblére vesz a Petőfi, azt orrvérzésig játsszák, és díjakat nyomnak a kezébe, a többiek viszont lassan már nem is reménykednek a rádiós megjelenésben.
Amióta elkezdtük itt a hvg.hu-n a feltörekvő magyar előadókat bemutató egy.két.há-sorozatot, minden egyes alkalommal a beszélgetés adott pontján felmerül a Petőfi-téma. Általában azzal zárul ez a része a beszélgetéseknek, hogy a rádió nem játssza adott zenekar számát. De rendben van, akkor csak biztosan azért fordulhat ez elő, mert a mi ízlésünk nagyon különbözik a Petőfi Rádió nagyon zenéitől.
Miért is gondoljuk, hogy Jónás Verááknak, az Esti Kornélnak, a Grand Mexican Warlocknak vagy a Mongooz and The Magnetnek a rádióban a helye? És nem csak a szinte utolsó mentsvárként működő, magyar zenékre koncentráló Petőfi Extrában, este 8 és 9 között, hanem akár délután, reggel, vagy bármikor?
Vessünk akkor egy pillantást a Petőfi és a Sziget közös tehetségmutató produkciójára, a Nagy-Szín-Padra, hiszen az mégiscsak többet árul el arról, mi is számít manapság közszolgálati rádióba való, izgalmas magyar zenének. Csakhogy ott sem stimmel valami. Mint ahogy arra a műsorról írt cikkben is felhívtuk a figyelmet, a beválogatott 13 zenekar között volt, akit játszott a Petőfi (Marge, Bagossy Brothers Company), és volt, akikről szinte teljesen megfeledkezett (Fran Palermo, Passed, Run Over Dogs). Ezen még az sem segít, hogy például pont a Fran Palermo, vagy a Run Over Dogs ott van Az év felfedezettje-díj jelöltjei között. Minek, ha alig játsszák őket?
Ha a Petőfi Rádió és TV kizárólag kommerciális alapon működő csatorna lenne, akkor még lehetne azzal takarózni, hogy csak bizonyos előadók hozzák a hallgatottságot, nem érdemes eltérni a bevált sémáktól. Csakhogy egy állami fenntartású, fiatalokat megcélzó platformnak az a feladata, hogy szelektáljon. Hogy széles palettát mutasson az adott ország könnyűzenéjéről, hogy abból már a hallgató választhassa ki, melyik előadó zenéjére, koncertjére áldoz a pénzéből.
Mint ahogy egy állami rádió feladatai közé tartozik az is, hogy nyilvánossághoz juttasson tehetséges produkciókat. A lehető legtöbb műfajból.
Hogy a David Guetta-féle EDM mellett megférjen a nem csak pozitív üzenetet közvetítő, hanem társadalomkritikus hiphop, a pszichedelikus gitárzene, vagy a techno is.
Hoppá, társadalomkritikus előadók az állami rádióban!
Érdemes ezügyben átböngészni Európa fiatalokat megcélzó rádióinak kínálatát. Az etalon persze a BBC One, ahol ha a mai legsűrűbben rotált számokat nézzük, jól látszik, hogy Justin Timberlake új slágere mellett simán megfér a nem épp udvarias szövegeiről híres Skepta, vagy az agyasabb elektronikát játszó Tourist is. Ez nagyjából olyan, mintha délután a Wellhello után lemenne egy Sör és Fű-, aztán meg egy iamyank-szám. Utóbbi két előadó idén még csak este 10 után, egyszer-egyszer szólt a Petőfiben.
De nem kell ilyen messzire menni: nézzük át két környező ország, Ausztria és Szlovákia direkt fiatalokat, a 18-30 közötti korosztályt megcélzó rádióját, az FM4 és a RádioFM lejátszási listáit. Csak kapkodjuk a fejünket: a szlovákoknál olyan (nem épp könnyed, pozitív üzenetű, slágeres) előadók bukkannak fel délután, mint a Bat For Lashes, PJ Harvey, az Ibeyi vagy Kendrick Lamar. Az osztrákoknál meg naná, hogy feltört a listán az új Radiohead, de nem riadnak vissza az elektronikától sem, mert simán toplistás a Digitalism vagy a Boys Noize is. Ennyire külön kis zenei ízléssel megáldott sziget lennénk Európában?
Vaszily Miklós idézetében még az is elhangzik, hogy egy évtizedes munka érett be a Petőfinél. Emlékezhetünk, milyen viták övezték a Petőfi Rádió nagy 2007-es átalakítását. Az idő azonban az akkor Magyarországon tényleg bátor zenei szerkesztésnek kedvezett, néhány év elteltével már az volt az általános nézet, hogy olyan előadók, mint Péterfy Bori, a Vad Fruttik vagy a 30Y a rádiós ismertség nélkül nem futhattak volna be.
Ezzel párhuzamosan pedig az idősebb generáció is elfogadta, hogy a Quimby-, Kispál-féle, addig csak alternatívként értelmezett stílusnak is helye van a rádióban. A Petőfi lett a legelőremutatóbb platform, a szemléletváltás lassan, viták árán, de lezajlott.
Aztán valami megtört. Olyannyira, hogy a korábban rádió arcának számító Péterfy Bori nemrég ezt nyilatkozta a Lángoló Gitároknak: „Egyáltalán nem biztos, hogy a mostani Petőfi Rádió ugyanolyan szinten játszaná ezeket a számokat. Szerintem nagyon nagy változás történt ezen a téren, de hát nem csak szerintem, mindenki szerint.
Most már gyakorlatilag semmi nem különbözteti meg a Petőfi Rádiót a Class FM-től.
Széles bázisból szűk elit
Azt írtam, a kizárólagosság rossz ebben a rendszerben. Ennek már eleve a Petőfi-díj szabályzata is megágyaz: az öt legfontosabb kategóriában ugyanis a jelölteket egy 200 fős szakmai grémium választhatta ki a 2015. március 1. és 2016. február 29. között a Petőfi Rádióban legtöbbet játszott 150 dal közül. Így a szakmai grémium szerepe is erősen korlátozott, hiszen a Petőfi zenei kínálata már eleve mérvadó, az azon kívül eső előadók, dalok nem is jöhetnek számításba. A díj odaítélésébe viszont a közönség is beleszólhat: a győztesről fele-fele arányban döntenek a közönség és a szakma szavazatai.
Kíváncsi lettem volna a 200 fős szakmai grémium tagjaira, de ezt a választ kaptam az MTVA Sajtóosztályától: „a szakmai grémium résztvevőinek nevét nem árulhatjuk el. Ahogy több külföldi díjnál is megszokott, a jelölő csapat tagjainak neve nem nyilvános, ugyanakkor nincs megtiltva, hogy nyilatkozzanak kilétükről.” Pedig kérdeztem volna őket arról, hogyan lehet kiválasztani az év legjobb koncertjét? Ott voltak az összesen? A külföldi díjaknál is legjobb koncertzenekart, nem koncertet szokás választani. Vagy a belépő ára egyenesen arányos egy koncert színvonalával?
Puszta kíváncsiságból ránéztem a Petőfi-díj kiírására kísértetiesen hasonlító osztrák könnyűzenei gála, az Amadeus Díj szabályzatára. Ott az a szokás, hogy mind a 108 zsűritag neve nyilvános, és nyilvánosan is szavaznak. És az is szokás, hogy a bevallottan fiatalosabb FM4 rádió különdíjat ad a gálán, ezzel is jelezve: a fiatal, feltörekvő generáció simán megfér a nagy, arénákat megtöltő elődök mellett. Nem csak egy gálán, hanem akár a délutáni rádiós sávban is.
„Még látványosabbá vált az új mainstream felszínessége, továbbá a kialakuló erőviszonyok sajátos játékszabályai miatt egyre nagyobb űr tátong a széles alapbázis és a szűk elit között” – jellemezte korábban 2015 magyar zenei történéseit Dömötör Endre a Recorderen.
Félek, hogy ezzel a díjjal még nagyobb lesz az űr a két világ között.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
