"Ahogy a legnagyobb, legfontosabb, létösszegző alkotások, ebben a műben is a mindenség néz szembe a befogadóval. Miszerint humor, líra, szürreália, elbeszélés, mélység, magasság, személyesség, filozófia, tacskó, szeretet, cukiság, szilvapálinka, és még kismillió ilyen meg olyan réteg, csak győzzük összeszámolni.

Ott van benne a Tinódi Lantos Sebestyén-i értelemben vett történetmondás, a személyes sorsot elbeszélő, keserédes blues, a Gil Scott-Heron-i spoken word, a fülbe- és agybamászó popérzékenység, és valószínűleg az a barátom sem beszél hülyeséget, aki szerint Tar Sándor óta kevesen írtak ennyire érvényes szociográfiát. Ennyire szórakoztatót mondjuk egész biztos, hogy nem.

Mindez valakitől, aki gyakorlatilag nem része az úgynevezett színtérnek, nem része a magyar könnyűzenének, aki soha nem lesz, mondjuk Fonogram-díjas, Artisjus-díjas, Junior Príma díjas meg ilyenek" – ezt írtuk tavaly Bobafett Nem van takarékon a Kotorek SZeretet ( A Jancsika trilogia 1.resz ) című számáról. Sőt, még Kerouacot is emlegettük.

És most itt a történet és a tavalyi szám folytatása. Immár Londonból. És ugyanúgy zseniális, szellemes, fordulatos, érzékeny, odalépős, személyes, meg társadalomkritikus. Minden benne van, ami miatt Bobafett, ez az igazi kívülálló ma az egyik legnagyobb magyar dalszerző. Azt se felejtsük el, hogy a szárnyasfejvadász-féle zenei alap is kitűnő.