A napokban egy balesetnél segédkező civil búvárcsoport tagjai tettek bejelentést a rendőrségen a Duna budapesti szakaszán látott világháborús bombáról. Kedden tűzszerészek próbálták beazonosítani a robbanószer helyét, ám kora délutánig ez nem sikerült.

A honvédség tűzszerész alakulata továbbra is keresi a veszélyes tárgyat, amit, ha megtalálnak, hatástalanítani és elszállítani kell. Erre az időre a környező területeket várhatóan ki is kell üríteni, és durva forgalomkorlátozás léphet életbe.

Bárhol előkerülhetnek még

Minden évben több tucat fel nem robbant bombát, aknát, gránátot találnak ma is – több mint 60 évvel a világháború vége után – csak Budapesten. „Bár a Budapest ostromában részt vevő hadseregek nyilvántartották, mennyi lőszert használtak el a harcokban, ez alapján nehéz megbecsülni, hány fel nem robbant bomba lehet még Budapest alatt” – mondta korábban a hvg.hu-nak Ungváry Krisztián történész, Budapest 1944-es ostromának szakértője. Ráadásul a nyilvántartások sem mondhatók pontosnak.

Az biztos, hogy 1944-45-ben több tízezer tonna bombát dobtak magyar célpontokra a britek, a szovjetek és az amerikaiak.

A történész arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban szinte bárhol előkerülhetnek még ottmaradt bombák, és nem feltétlenül ott, ahol a leghevesebb harcok folytak. „Ahol a legnagyobb pusztítást végezte a háború, ott volt szükség a leggyökeresebb újjáépítésekre is az ostrom után. Így ezeken a területeken, mint például a kitörés útvonalán a legtöbb megmaradt lövedéket már nem sokkal a háború után elvitték.”

Tíz százalék még „ketyeg”

A szakemberek úgy vélik, a fel nem robbant lövedékek többségét (becslések szerint 90 százalékát) már eltávolították, de a kevésbé beépített területeken akadhatnak még háborús maradványok. És vidéken szintén találhatunk még lövedékeket. Ungváry szerint kisebb második világháborús leletek még évszázadokig fognak előkerülni a földből. „Építkezéseken máig rendszeresen találnak a bronzkorból származó cseréptöredékeket. Ugyanígy az emberek valószínűleg 2000 évvel a második világháború után is találnak majd töltényhüvelyeket és egyéb korabeli tárgyakat” – mondta.

A hivatalos adatokról a honvédségi tűzsszerészek tudhatnak, ám őket a cikk megjelenéséig nem értük el, mert a Honvédelmi Minisztériumnak kell engedélyezni a nyilatkozatukat. Hadtörténeti oldalról is lehetnek konkrétabb becslések, de a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői sem nyilatkozhatnak csak úgy. A HM viszont reggel óta nem válaszolt kérdéseinkre. Ha megjön a válasz, bővítjük a cikket természetesen.

A becsapódás szöge

Hivatalosan 1944 áprilisa körül kezdték az amerikaiak bombázni Magyarországot. Elsősorban olyan célpontokat támadtak, amelyek logisztikai szempontból fontosak voltak, vagyis hidakat, vasútvonalakat és utakat. Az északi összekötő vasúti hídnál két éve talált bombáról akkor Horváth Csaba hadtörténész nyilatkozott az MTI-nek. Mint mondta: az közel 500 kilogrammos volt, de ennek a dupláját is bevetették az amerikaiak, ezek óriási pusztítást tudtak végezni.

A folyópartszakaszok jelenleg is “gyűjtőhelyei” a második világháborús légibombáknak – fűzte hozzá. A történész elmondta: a bombákat nagyon magasról dobták le, valószínűleg némelyik a becsapódás szöge miatt nem robbant fel.

Mi történik, ha bombát találnak?

A világháborús bombák hatástalanítását jogszabályok és úgynevezett eljárási protokoll szabályozza. Általában a megtaláló értesíti a rendőrséget vagy a tűzoltóságot (ahogy történt ez most is), majd azok kihívják a tűzszerészeket. Ők megvizsgálják, hogy milyen bombáról van szó, szükséges-e a környék kiürítése.

A bomba hatástalanítása a helyszínen vagy elhagyatott helyen is történhet. Általában a gyújtószerkezetet kiszerelik a robbanóeszközből, és azt a helyszínen megsemmisítik, a bombatestet központi gyűjtőbe szállítják, ahol később, más eszközökkel együtt megsemmisítik.