Nagy szenzációkat ígér a mohácsi csatát vizsgáló kutatócsoport, amelynek vezetője, Fodor Pál szerint bőven van még feltárnivaló, és bár az nem derülhet ki, hogy megnyertük a csatát, valójában csak kevésen múlt.

„Amikor a magyar sereg mindkét szárnyát visszanyomták a törökök, a magyar derékhad nekirontott a seregük közepének, és többen néhány méterre megközelítették a szultánt. (Ennek a kis csapatnak az egyik tagját talán sikerül majd azonosítanunk.) Ha Szulejmánt sikerül megölniük, a török hadrend bizonnyal felbomlik. De nem így történt. Ezért sajnos nem ígérhetem meg, hogy bebizonyítjuk: megnyertük a mohácsi csatát. Félretéve a tréfát, van jócskán feltárnivaló, megvizsgálni például az előzményeket és a következményeket, az egészet nemzetközi kontextusba helyezni. De leginkább igazságot szolgáltatni annak a nemzedéknek, amelynek az a tragikus sors jutott, hogy szembenézzen az oszmán invázióval, és megpróbálja azt feltartóztatni.”

Pedig Mohácsról a magyar széthúzás példájaként vagy kezdeteként szoktak beszélni. Azt tanultuk, hogy ímmel-ámmal gyülekezett a sereg, aki tehette otthon maradt, Szapolyai pedig talán tudatosan késett el. Fodor Pál szerint mindebből egy szó sem igaz. Igyekeznek azonosítani azokat a főurakat, akik részt vettek a csatában, és már most világos, hogy nagyjából mindenki ott volt, akinek ott kell lennie – mondta a történész a HVG hetilapnak.

Azokról, akiket korábban megvádoltak, kiderült, igazoltan hiányoztak, például más vagy ellentmondó parancsokat kaptak, esetleg már nem is éltek. Nem lehetett mindenki ott a csatában, hiszen hiba lett volna teljesen védtelenül hagyni az ország többi részét.

A mohácsi csatavesztés nem a középkori állam szervezetlensége és a széthúzás, hanem a túlerő miatt következett be. Mohács a hősies helytállás példája is lehetne. Már a csata után eldőlt, hogy mégsem az, hiszen azonnal megindult a bűnbakkeresés; tipikus kisnépi reflexeknek megfelelően az önvád a felelősségáthárítással keveredett – tette hozzá Fodor.

A teljes interjút elolvashatja a friss HVG hetilapban!

HVG