Éppen vége lett az élőláncnak az MTA épülete körül, de bent még folyt a tanácskozás, mikor megjelent az ITM közleménye arról, hogy mi kell az Akadémiának. Nézzük meg a mondatokat alaposabban!

„Teljesítményalapú finanszírozásra van szükség a Magyar Tudományos Akadémiánál, mert Magyarország a nemzetközi innovációs rangsorokban és a szabadalmak számát tekintve is lemaradásban van.”

Az MTA kutatói eddig is keményen teljesítmény alapon dolgoztak, s erről évente beszámolót készítenek. Például az erős publikációs követelmények miatt a cikkeket, tanulmányokat hazai és külföldi szakemberek olvassák el és több fordulós anonim bírálati folyamaton mennek keresztül. (Ezért van, hogy egy cikk megírása és tudományos folyóiratban megjelenése között egy, másfél év is eltelhet.) Erről olvashatunk itt is.

Van nemzetközi innovációs rangsor, ahol Magyarország nem igazán tekinthető lemaradottnak inkább a legfelső negyedben helyezkedik el (a Global Innovation Ranking szerint 128 ország közül a 33. helyen). Másrészt kik is innoválnak? A vállalatok. A magyarországi K+F kiadások zömét a (jórészt multinacionális) vállalatok adják. Lehet tehát őket ösztönözni, tiszta versenypolitikával, vállalkozásbarát környezet megteremtésével. A Tudományos Akadémia az invenció, alapkutatás területe. Az MTA eredményei itt nemzetközileg nagyon jók (lásd pl. itt) s ez főleg szép a befektetett finanszírozáshoz képest.

„Az elmúlt években az akadémiai kutatóintézetek beadott szabadalmainak száma igen elenyésző, miközben évente 17 milliárd forintos támogatást kapnak az államtól.”

Kizárólag a szabadalmak száma nem megfelelő mutató az innováció és K+F mérésére (még a vállalatok számára sem de a tudományos életben pláne nem) több okból:

1. Az természettudományi, matematikai alapkutatások esetében is gyakran előfordul, hogy jóval később válik egy alapötlet valamiféle gazdasági haszonná (lásd a Gömböc esete az inzulinnal).
2. A társadalomtudományok még a sokat emlegetett német Max Planck intézetekben sem termelnek szabadalmakat (demográfia-kutató, pszicholingvisztikai, történettudományi  intézet, stb.). Viszont hatalmas egyéb társadalmi hasznuk van, lásd itt.
3. Sokszor egy találmányt nem abban az országban szabadalmaztatnak, ahol kitalálták. Ez hazánkra is erősen jellemző.
4. Nem minden találmány szabadalmaztatható (pl. szoftver, ahol szerzői jog van).
5. A szabadalmaztatás költséges, időigényes, és egyéb okokból vállalatok dönthetnek úgy, hogy máshogy védik a találmányt.

A 48 MTA intézet éves költségvetése 20 milliárd forint. Ez egy igen alacsony kormányzati finanszírozást jelent ötezer embernek. Ez alapján az átlagosan 44 éves kutató havi átlag fizetése bruttó 330 ezer forint. A tudományos kutatás különösen két szempontból alulfinanszírozott:

Egyrészt a más célokra fordított közpénz arányába: vadászkiállítás 50 milliárd, afrikai erőműre 20 milliárd, határon túli futballra 20 milliárd, sport tao 125 milliárd, mexikói templomokra 2 milliárd, stb.

Másrészt abból a szempontból is, hogy pl. más EU-s ország mennyit fordít rá. Az Eurostat adatai alapján a K+F-re szánt kiadások a magyar kormányzati kiadások 0,76 százalékát teszik ki, ezzel a 24. helyen vagyunk a 28 országból. Az ITM-nek tehát, ha szeretne több kutatást és innovációt, lobbizni kellene inkább a kormányfőnél, hogy kapjon az MTA sokkal több pénzt.

„A Professzorok Batthyány Köre által felvázolt és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter által üdvözölt alapítványi struktúra olyan megoldást jelenthet, amelyben mind a kormány, mind a Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete hatékony és független szakmai testületeknek adja át az irányítási jogokat.”

Az MTA jelenleg is független. Milyen hatékonyabb szakmai testület létezik az adott tudományterület nemzetközi szakértőinél? A publikációkat, beadott pályázatokat ők szakmai alapon bírálják el. Mitől lenne független majd egy olyan testület, amiben a terv szerint jórészt miniszterek és kormánybarát kamarai emberek ülnek? Nézzük ismét a miniszter számára „etalon” Max Planck Társaságot: itt van egy kilenc tagú ügyvezető bizottság (politikusok nélkül), amit az 58 tagú (!) szenátus választ. A szenátus a legfőbb döntéshozatali szerv, ebben van mindössze hét politikus, néhány vállalati képviselő, de főleg a tagintézetek tudósaiból és a tudomány egyéb képviselőiből áll.

„Az átalakítás semmilyen módon nem érinti az MTA köztestületét, annak működését és finanszírozását, a Magyar Tudományos Akadémia zavartalan működéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosított.”

Az átalakítás az MTA intézeteit érinti, ahol effektíve kutatnak. Az MTA köztestületének 16 ezer tagja van, a 365 akadémikus mellett a Magyarországon szerzett vagy honosított tudományos fokozattal rendelkező személyek alkotják (sokan az MTA intézetekben kutatók). Az akadémikusok juttatásait a Palkovics akadémikus úr vezényelte átalakítás valóban nem érinti, nyilván jó okkal. A dolgozók számára a pénzügyi fedezet bér-része jelen pillanatban március 31-ig biztosított csak, de a dologi költségek már nem (folyóiratok rendelése, adatbázisok fenntartása, berendezések működtetése). A családos kutatók egzisztenciális bizonytalansága óriási, a kutatómunka ellehetetlenül, megindult más állások keresése, külföldre vándorlás, így a magyar tudományos életben az ITM által okozott kár már eddig is számottevő.

A közlemény utolsó bekezdése a pártok hangulatkeltéséről a kutatók számára értelmezhetetlen. Az egyetlen párt, amelyik drasztikusan beavatkozik az MTA ügyeibe: a Fidesz.

A szerző az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének csoportvezetője