TGM: Csapataink nem állnak harcban

TGM: Csapataink nem állnak harcban

Utolsó frissítés:

Tamás Gáspár Miklós Szerző:

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Ami a Bibó-kollégiumban kezdődött, az a nyilasok körében ér véget.

Ma megjelent kormányrendeletből tudjuk, hogy az 56-os Intézetet, amely eddig a (mellesleg a székházából silány kaszárnyaépületbe kidobandó) Széchényi-könyvtár része volt, most beolvasztják az egyik fas..., akarom mondani szélsőjobboldali propagandaintézménybe.

Az ún. Veritas Intézetbe rakják bele, amely a tengelyhatalmi rokonszenvükről ismert, „revizionista” áltudományt művelő, antiszemita militánsok lerakata és kifizetőhelye.

Erről nem kell semmi többet mondanunk.

Amikor a magyar szélsőjobboldal azt mondja Nagy Imréről, hogy „moszkovita gazember” (lásd itt), amikor eltüntetik szem elől Nagy Imre szobrát, s amikor pozitív előjellel megismétlik a Kádár-rendszer méltatlan és hamis vádját (amely szerint 1956 reakciós, nacionalista ellenforradalom volt), akkor nyíltan szakít a rendszerváltás legitimációs ideológiájával, amelynek történeti sarokpontja Nagy Imre újratemetése volt. Az idén lesz ennek a 30. évfordulója, amelyet az új pártállami agitprop nem 1956 és Nagy Imre, hanem 2010 és Orbán Viktor ünneplésére fog fölhasználni.

Viszolyogtató, ám egyben nevetséges.

Annak a szobornak a talapzatára próbálnak fölkapaszkodni ezek, amelyet maguk helyeztek át a semmibe.

Történelmi tettük a történelem megsemmisítése. Meg kellett szüntetniük a forradalmi Nagy Imre-kormány miniszterének, Lukács Györgynek az életművét gondozó archívumot és kutatóintézetet – mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémiai Könyvtár tevőleges közreműködésével.

Ezekben a napokban számolják föl eddigi formájában a Magyar Tudományos Akadémiát is, és vetnek véget Magyarországon a független – tehát (az emberi gyarlóság határai között) megbízható – tudományos kutatásnak (lásd a „Lendület” kutatócsoportok nyílt levelét itt és itt). Az eddig a Széchényi Könyvtárhoz tartozott 56-os Intézetre ez nem vonatkozott volna, de a gondos kormányzati munka (a kormányrendeletet a fáradhatatlan Orbán Viktor miniszterelnök írta alá) nem hagy hézagokat.

Ahogyan a magyarhoni irodalmi és művészeti életet a zömmel (bár nem kizárólag) dilettánsokból és hóbortos féltehetségekből álló Magyar Művészeti Akadémia (eredetileg nacionalista magánklub) alá rendelték törvényileg és alkotmányilag, most hasonló sors vár a bölcsészettudományi és társadalomtudományi kutatásokra. A már régóta a szélsőjobboldal bögyében lévő 56-os Intézet szétmángorlása erre az intő példa.

A kormányzó szélsőjobboldal – az európai színtéren, de nem Magyarországon – szorult helyzetében egyelőre lemond a közigazgatási bíróságról, és újból mérsékelten konzervatív szövetségeseket keres, mivel az Európai Parlamentben mégse lesz olyan erős a fajgyűlölő pártcsoport, mint várták. De még ez a helyzet se veheti rá a kormányzatot, hogy abbahagyja a tőle szervezetileg és világnézetileg független magyar értelmiség zaklatását, üldözését és – kormányzati siker esetén – szétverését.

Ami a Bibó-kollégiumban kezdődött, az a nyilasok körében ér véget.

Az 56-os Intézet alárendelése a fas..., akarom mondani, szélsőjobboldalnak csak a hatszázötvennyolcadik világos utalás az Orbán-rendszer jellegére. Talán az ezerkétszázhuszonhetedik majd fölébreszti az állítólag létező demokratikus magyar közvéleményt, amelynek a pillanatnyi érdeklődési iránya megfoghatatlan.

Marad a heveny érdeklődés a véletlen balesetek, a mai időjárás, a sporteredmények és a tévésorozatok iránt. Jó nyaralást!

Hozzászólások