Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, az Aegon Irodalmi Díj zsűritagja így szólt a nyertes könyvről és szerzőjéről: “Nádasdy Ádám sokoldalúsága – több évtizedes egyetemi működése, a nyelvi jelenségekkel való aprólékos és értő foglalkozás és tiszteletet parancsoló műfordítói munkássága, a világirodalom néhány alapművének újrafordítása – eddig önmagának szinte ártó módon háttérbe szorította a ‭jelentős költői ‬életművet‭. Ez ugyan nem tölt meg hosszú könyvespolcokat, nem is volt sokáig egészen folyamatos, de ‬utolsó, díjazott kötetében mégis figyelemre méltó poétikai váltással megújította a magyar lírának az elmúlással kapcsolatos versbeszédét. Belátó, gyengéd és mégis kihívó kapcsolódást alakított ki Arany János, Ady Endre hagyományához éppúgy, mint a közelmúltban elvesztett Esterházy Péterhez. Modernizálta és átírta a patetikus hagyományt. A férfi-férfi szerelem intim feltárulkozásával, vállalásával nagykorúsította a kortárs magyar irodalom egyik új témáját, s tett bátor és bátorító lépést mindenfajta másság elismertetéséért”.

A 2020-as Aegon Művészeti Díj shortlistesei voltak még: Harag Anita az Évszakhoz képest hűvösebb című könyvével, Barnás Ferenc Életünk végéig című regényével, Csabai László A vidék lelke művével és Láng Zsolt Bolyai című kötetével.

A döntőbe került jelölteket – köztük Nádasdy Ádámot is – néhány hete arról kérdeztük, hogy ők milyen alternatív olvasókönyvet állítanának össze a középiskolás diákoknak, illetve, hogy a kortárs magyar irodalom alkotói közül kiket olvasnak a legszívesebben.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: