Miután az intézmény kuratóriumának élére Vidnyánszky Attilát nevezték ki, Zsámbéki Gábor 41 év után, azonnali hatállyal felbontotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE) kötött szerződését. Később Székely Gábor Kossuth-díjas rendező nyílt levélben írta meg véleményét az egyetemen kialakult helyzetről, amelyben jelezte, hogy felmondja kontraktusát, s ha az osztályfőnökök igénylik, a munkáját bérezés nélkül folytatja. Vidnyánszkynak pedig azt üzente: „Súlyos tévedéseiért kérjen bocsánatot, vagy szégyellje magát!”

Stohl András, akinek osztályfőnökei voltak 1986 és 1990 között az akkor még Színház- és Filmművészeti Főiskolán, most róluk írt, őket védte meg közösségi oldalán.

Vidnyánszky kinevezése levélcunamit indított

A hosszan tűrés és a gyors döntések embere. Amikor hírét vette Vidnyánszky Attila kinevezésének a Színház és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának az élére, felmondott a Nemzeti Színháznál. Szakmai kibeszéletlenségek miatt jutott arra az elhatározásra, hogy hét év után „szabad sávra" vált, de zavarta az is, hogy színészileg nem hozták helyzetbe. Interjú.

„Mindent, amit meg lehet tanulni a szakmámról, azt ettől a két embertől tanultam meg. Székelynél tisztességesebb, odaadóbb tanárt nem ismerek. Szinte már a puritánságig menően csak a színésznevelés, az elemzés, a pályára segítés, a helyes útra terelés foglalkoztatta” – írta Stohl, hozzátéve:

Nála tisztességesebb embert nem ismerek. Óriási szerencsém volt, hogy ez a két ember tanított. Zsámbéki volt Danton, Székely Robespierre, a megkérdőjelezhetetlen.”

Két mestere bírálóinak is üzent Stohl, aki azt írta a védelmükben:

Csak annyit szeretnék mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy azok, akik bírálják, soha nem lehettek ennek a két embernek a tanítványai, mert ha ebben a kegyben részesülhettek volna, akkor tudnák, hogy sosem egy az igazság és az ember nagyszerű.”

Hozzátette: „Azt is tőlük tanultam, hogy a kultúra nem politikai ügy. Egy művész – legyen az táncos, zenész, énekes vagy színész – mindig mindenkinek játszik függetlenül attól, hogy a nagyérdemű sorai között milyen nemzetiségű, nemű, társadalmi helyzetű, vagy politikai beállítottságú ember ül. A kultúra mindenkié.”

Saját tapasztalatainak felidézése után azt is írta Stohl:

Azt hiszem, az pedig erősen jelzés értékű, hogy két ilyen MESTER már nem vállalja az oktatást a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.”

Sorait Székely mondatával zárta: „Akik tájékozatlanul és jogtalanul bántották >>kérjenek bocsánatot, vagy szégyelljék magukat<<.”