Elsőéves a mesterképzésen, látványtervező szakon, 24 éves. Eddig a Képzőművészeti Egyetemre járt, ahol főképp színházi képzést kapott, az SZFE-re azért jött, hogy a mozgóképes látványtervezést is megismerje, mert nagyon foglalkoztatja, hogyan lehet a két területet keverni. Eddig is dolgozott már SZFE-s hallgatókkal, de azt mondja, már ötéves kora óta az SZFE-re akart járni. Ezek után borzasztó volt, hogy noha csak két évig tart itt a képzése, így kezdődött a félév, még akkor is, ha minden porcikájával támogatja a tiltakozásokat, és „mindazt már nem veheti el tőlünk senki, amin eddig túl vagyunk”. Imádta a karneváli felvonulást, ahol együtt tarthatta a hatalmas bábokat egy képzős, az ügyet támogató, jó barátnőjével, de borzasztónak találta, amikor az Identitás Generáció nevű szélsőjobboldali ifjúsági szervezet füstbombákkal megzavarta a békés őrséget.

A blokád elején az arculat munkacsoportban dolgozott, kitűzőket, zászlókat, pólókat, molinókat stencileztek, kezelte a Zoomot a moderátor munkacsoportban, mosogat, kávét főz, majd nemrég elkezdte az egyetemi polgárokat is tetoválni: régebb óta foglalkozott ezzel, így amikor először felmerült, hogy az egyetemi polgárok közül többen magukra varratnák a jól ismert feltartott tenyér szimbólumát, azonnal ráharapott az ötletre. „Vannak, akik sosem tudták volna elképzelni magukról, hogy tetoválásuk legyen, de annyira eggyé vált velük ez az ügy, hogy meggondolták magukat. Elképesztő érzés először megjelölni egy tetkó nélküli embert, és látni a szemében a katarzist, hogy ez most már tényleg örökre az övé lesz.” Beszélgetésünk pillanatáig 36-an varratták magukra a jelet, jelenlegi és volt hallgatók, de tanárok is.

Tudjuk, hogy ha majd negyven év múlva találkozunk, egymásra nézünk, és az jut majd az eszünkbe: nagyon rossz volt 2020 – de nagyon jó volt.

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg: