„A hanyatló nyugaton a politikai korrektség jegyében betiltották az ilyesféle látványosságot, ott a szörnyeknek is jogaik vannak. Nálunk nem, nálunk itt a Balkánon mindent szabad. Itt még szabadon megnyomoríthatóak a nálunk gyöngébbek jogai” – kiáltja ki az előadás nyitányában a hoppmester, aki bemutatja a „szörnyecskéit”, az emberi roncsokat, mint egyfajta cirkuszi látványosságot. És persze kiderül, hogy egy szétesett világban mindenütt széthullott emberekkel találkozhatunk, és ez alól nem kivételek a nézőtéren ülők (mi mindannyian) sem.

Ez nem vidám üzenet, ez tény – de nem is akkora provokáció, hogy betiltást érjen.

Kevés jobb dolog van a határon túli magyarság kulturális identitásának erősítésére a Vajdaságban, mint az 1978 óta működő Tanyaszínház. Mint már korábban bemutattuk, e társulat a színházi idény lezárta után, nyáron minden évben egy-egy darabbal szekérre, traktorra pattan, hogy azt elvigye a legeldugottabb helyekre is. A vándorszínházak hagyományaira támaszkodva magyar nyelvű színházat visznek olyan helyekre, ahol máskülönben nemigen van lehetősége az embereknek színházi élményekhez jutni. A társulat fiatal színészekből, akadémistákból áll össze nyaranta, akik óriási lelkesedéssel próbálják, adják elő a darabokat, miközben jelmezt varrnak, színpadot építenek, magukra főznek stb. Minden előadás ingyenes, a végén a nézők annyi pénzt adhatnak a kalapokba, amennyit akarnak.

Kiss Andrea

Idén a Tanyaszínház Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabját választotta. Ám, négy előadás bemutatása után a színház pénzügyi támogatásának döntő részét biztosító Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, Hajnal Jenő nyílt levélben kérte a társulattól, hogy fejezzék be a turnét, szerinte ugyanis elfogadhatatlan minőségű az idei darab. „A fölszabadult öröm és kacagás, az okos gondolkodás és a népmesei bölcsesség helyett az öncélú közönségességet, a parttalan ízléstelenséget, a közönség alpári provokálását és a színpadi megszólalás vállalhatatlanságát jelenítették meg” - írta többek között közleményében. A Vajdasági Magyarok Szövetsége elnöke, Pásztor István másnap szintén nyilvánosan állt ki a betiltás mellett, mint írta többek között: „A Tanyaszínház közönsége ... kiszolgáltatott és a legnagyobb megbecsülést érdemli. És a színpadon hugyozást és az alpári kifejezéseket nem kell a művészi alkotó szabadság keretében értékelnie.”

Kiss Andrea

A Tanyaszínház vezetői az MNT „kérését” nem tudták máshogy értelmezni, mint a turné betiltását, úgy döntöttek, hogy a Kavilló településen kialakított bázisukon adják elő a darabot a kiszemelt helyszínek helyett augusztus 12-ig, ahányszor csak tehetik. Így ugyan a színház nem „megy el a néphez”, és a nézőknek kell elzarándokolni Kavillóra (a botrány óta szerveződnek is a buszos utak a településre), de legalább nem vész kárba az a sok munka, amit a művészek belefektettek a darabba. A nyílt levére egyébként a darab rendezője, Lénárd Róbert is válaszolt, amiben értetlenségének adott hangot, hiszen semmilyen konkrét kritika, felvetés nem volt az MNT-elnök levelében. (Levelében a betiltást a náci korszakhoz hasonlítja, amikor ennek a darabnak már volt része ilyenben, ám lapunknak elárulta, miután elpárolgott első dühe, ezt már nem írná bele még egyszer, minden mást ugyanakkor fenntart.)

Kiss Andrea

Mi viszont csütörtökön elmentünk Kavillóra, hogy saját szemünkkel lássuk, mivel érdemelte ki a betiltást a darab. Közben megpróbáltuk megkérdezni Hajnal Jenőt és Pásztor Istvánt is telefonon, hogy fejtsék ki a kifogásaikat, ám ők elzárkóztak. Illetve a VMSZ-elnök először szóba állt velünk, de később letiltotta, hogy használjuk szavait a cikkünkhöz és videóriportunkhoz.

Az előadást viszont megnéztük, és akárhogy kerestük, semmi nem támasztotta alá a betiltást megfogalmazó nyílt levélben leírtakat. Ez egy zenés, táncos, látványos freak show, ami egyáltalán nem alpári, nem ízléstelen. Van benne egy erős társadalomkritika, de semmi direkt aktuálpolitika nincs, van benne néhány durva kifejezés, de egyáltalán nem tobzódik ezekben a szövegkönyv, és igen, van benne „vizelés”: egy szódásflakonból spriccel a színész vizet a színpad alá. Mindezeket még leírni is méltatlan, de sajnos nagyon ismerős a helyzet. A magyar színházi életet is sokszor hasonló szellemben próbálta a politika lejáratni (gondoljunk az Alföli Róbert elleni támadásokra, vagy a Katona egyes produkcióinak a tálalására), de a határon túl eddig mintha elkerülte volna a kultúrharc a színházi életet.  Ezúttal a legfontosabb vajdasági magyar politikai szervezet támadott meg vajdasági magyar művészeket.

Kiss Andrea

A Tanyaszínház darabja alapvetően egy szerelmi történet. A női főszereplő csak jól szeretné érezni magát a vidámparkban (az eredeti műben az Oktoberfest a háttér, itt egy fura, groteszk alakokkal teli vidámpark), nem igazán akar a problémákkal foglalkozni. Párja viszont épp elvesztette a munkáját, nagy kedve nincs a bulizáshoz. El is keverednek egymástól a forgatagban. Igen, lehet, hogy szembesít a darab minket, nézőket is azzal, hogy a világ nincs teljesen rendben, a pénzes vállalkozó mindent el tud érni, amit akar („láttál már milliomost, aki nem politikus vagy sportoló?” – teszi fel a kérdést egy ízben), a kisember könnyen elvesztheti munkáját, az ember könnyen megvezethető és értékeit hamar feladja a pillanatnyi haszon érdekében. Valóban nem „a fölszabadult öröm és kacagás, az okos gondolkodás és a népmesei bölcsesség” az, amit bemutat a darab, hanem szembesíti a nézőt és elgondolkodtatja. De nem ez a színház klasszikus feladata?

Pásztor István írása szerint a Tanyaszínház közönsége „lelki abúzusnak” van kitéve a Tanyaszínáz produkciójával. Mi viszont nem hallottunk panaszkodást az előadás után, és senki nem ment el az este (pedig egy ilyen szabadtéri előadáson könnyen fel lehet állni a szalmabála-ülőhelyekről és mást nem zavarva észrevétlen távozni), sőt kifejezetten tetszett az általunk megkérdezetteknek a freak show. (Nagyon sok minden egyébként a botrány után új akusztikát nyert, így a Jenő nevű szereplő feltűnése például most halk kuncogást okoz a nézőtéren – a videóriportunkban erről is beszélnek az alkotók.)    

Kiss Andrea

Az egész ügy, nagyon úgy tűnik, nem a színházról, nem a művészetről, nem a darabról szól. Hogy miről, azt valószínűleg hamarosan megtudjuk.

A betiltás hírére egyébként azonnal lemondott Kalmár Zsuzsa, a Szabadkai Népszínház színművésze az MNT-tagságáról. „Ha valaki azt hiszi, hogy egy színházi előadás róla, a pártjáról vagy a nemzetéről szól, az ő végtelen ostobaságáról, akarnokságáról és zsarnokságáról, az nagyon téved”– jelentette ki Balog József, a pénteken indult Thealter Fesztivált rendező MASZK egyesület elnöke a színházi fesztivált megnyitó beszédében.

"Betiltani egy előadást – a legrosszabb időket idézi. Néhány szélsőséges, törvénybe ütköző megnyilvánulást leszámítva erre nem kerülhet sor, ez cenzúra, erre senkinek nincsen joga" - írta a Színházi Kritikusok Céhe.

Még a kormánypárti Magyar Nemzet publicistája, Oláh Zsolt sem érti véleménycikkében, mi volt a probléma a darabbal, továbbá megjegyzi, hogy „teljesen mindegy, hogy kit mennyire fűt a kulturális, művészeti élet változása iránt érzett személyes, szakmai vagy közösségi vágy… de intézményi, strukturális változtatások kezdeményezését 2022 tavasza előtt most bedobni, mint kavicsot a tóba, ami azt fölborzolja: lelke legyen rajta annak, aki megteszi”.

Ez is az ügy politikai hátterét sejteti. Egy biztos, kár lenne a magyarországi színházi életet mérgező politikai árnyat kiterjeszteni a határon túlra.