Idén formabontó módon tudósítunk a cannes-i filmfesztiválról: dagályos cikkek és száraz kritikák helyett riportereink egy hordozható hangfelvevőbe mondják az érdekesebb gondolataikat és észrevételeiket, így nemcsak, hogy valós időben tudnak reagálni a történésekre, de a háttérből beszűrődik a rendezvény hangulata és a város atmoszférája is (RSS-feed itt). Ha sikerül ez a kísérlet, akkor talán az is kiderül, hogy miért éri meg jelentős anyagi, fizikai és érzelmi áldozatok árán napi 4-5-6 filmet megnézni a francia Riviérán.

Karnyújtásnyira vannak a sztárok, de simogatni tilos

Most vagyok tizenharmadszorra Cannes-ban, és az évek során sokat változott az, hogy mivel próbálom az időmet tölteni itt. Eleinte azt tartottam fontosnak, hogy minél több híres ember közelébe kerüljek. Ezt három módon lehet elérni: interjúkra jelöltetem magam, beülök a sajtótájékoztatókra, a vörös szőnyeges bevonulásokat sasolom. Vagy egyszerűen járom az utcákat, és belebotlom valami sztárba.

Az első adásban elkezdjük feltárni azt a rengeteg szabályt, hagyományt, rituálét, hiedelmet és bosszúságot, ami a cannes-i filmfesztiválhoz kapcsolódik, bemutatjuk a szigorú kasztrendszert, amelybe minden résztvevő kénytelen betagozódni, megosztjuk a trükköket, amelyeket tizenhét évnyi Cannes-ba járás alatt fejlesztettünk ki, illetve készülünk Tom Cruise szerdai eljövetelére.

(Kapcsolt képünkön az Arany Kamera zsűrijének elnöke, Rossy de Palma pózol a cannes-i napsütésben.)

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: