Rost Andrea szívesen maradt volna a Telexnek adott interjúja szerint a Magyar Állami Operaházban, azonban állítása szerint nem akarta azt megvárni, hogy kidobják, így inkább 2023-ban kiszállt. Azt mondta, hat évvel ezelőtt leült tárgyalni Ókovács Szilveszter igazgatóval, aki rákérdezett nála, hogy miket szeretne énekelni. Rost állítja, hogy ezekből nemhogy nem lett semmi, de az igazgató „mintha azt jegyzetelte volna fel, hogy ha ezt akarom, akkor ezeket nem fogom megkapni”. Az énekesnő hozzátette: bosszúhadjárat zajlott az Operaházban ellene, mivel ő is indult korábban annak vezetéséért.

Csütörtökön a Rosttal interjút készítő Telex levelet kapott Ókovácstól „Hallgattassék meg a másik fél is” címmel. Ebben az Operaház igazgatója a lap beszámolója szerint arról írt, hogy „az operaházakat sosem egy-egy énekes fanklubja vezeti, hanem a művészektől józan távolságot tartó menedzsment. Ettől függetlenül a személyes kapcsolattartás nálunk is létezik, a művészeti igazgatás mindenkivel szervez beszélgetést. Rost Andrea így is külön polcon volt. Soha egyetlen aktív énekesnő házában nem jártam személyesen, nála viszont kétszer is: régiben is, újban is. Nemcsak étteremben egyeztettünk, de a Székely Bertalan teremben is, ahol a különösen becses személyiségeket fogadom (fogadószalonnak épült, utóbb viszont csak a havi tárvezetői értekezleteket tartották benne). És egy igen kellemes Anna-bált is töltöttünk együtt, ahol az OPERA művészei mindig közreműködnek. Ennyit a személyes részéről.”

Ókovács azért térhetett ki külön a Székely Bertalan teremre, mert megtette ezt Rost is az interjúban, ahol azt mondta, az igazgató ott „pöffeszkedik”, holott a terem nem arra való, hogy ott üljön az igazgató. „Ha a Művésznő évről évre azt állítja, hogy a Székely teremben ‘pöffeszkedem’ – írja Ókovács – az attól még nem lesz igaz, ahogy az sem, hogy a korábbi főigazgatói szoba lett volna Gustav Mahleré. A főigazgatói bázis a két nagy építkezés alatt volt csak a Székely terem, hogy elférjenek értekezletek, terepasztalok, mágnestáblák és a nagy kijelző. Az épület újranyitása óta kizárólag turisták látogatják a Székely Bertalan termet.”

Ókovács fontosnak tartotta kiemelni, hogy dolgozószobája egy mindössze 12 négyzetméteres, ablaktalan fülke, amely amúgy az egyik páholy előtere, így innen folyamatosan tudja hallgatni a próbákat. „A Házban elhíresült neve Kis Lyuk, nem kifejezetten illik össze a pöffeszkedéssel” – írta.

Hozzátette, hogy Rost állításával szemben „extra kicsi” stábbal dolgozik, 22 éve ugyanaz a titkárnője, a laptopja már ötéves, tabletje kettő, telefonja tavalyi, sőt, még a szolgálati szponzorautót sem bízza sofőrre, maga hajtja azt. „Ítélje meg ki-ki, hogy ez a legnagyobb magyar kulturális intézmény élén, három nagy telephellyel, 1300 alkalmazottal és szerződéses művésszel 13 éve valóban túlzás-e?” – tette fel a költői kérdést úgy, hogy közben az ő nyilvánvaló válaszát is bőven érezni a felvezetésből.

Hogy valahogy cáfolja, hogy „bosszúhadjárat” folyt volna Rost ellen, azt írta, az Operaház több, nagyszabású fellépést is biztosított neki. Szerinte viszont az intézménynek részben „premierből vissza nem lépő, próbára kész, üzembiztos énekesekre” van szüksége, valamint olyan fiatal énekesekre, akik vinni tudják azokat a szerepeket, „amelyeket a Művésznő az 1990-es évek derekán vett fel repertoárjára”.

„Az ezredforduló legjobb magyar lírai szopránját ezután is ugyanúgy tiszteljük Rost Andreában, politikai nézeteivel pedig az OPERA nem foglalkozik, ahogy senkiével sem” – írta Ókovács levele zárásaként. Rost Andrea ugyanis harcos ellenzéki lett az utóbbi hónapokban, Magyar Péter tüntetésein rendszeresen szólal fel, énekel.