Kis túlzással elmondható, amióta létezik az emberiség, azóta vannak olyanok, akik másokat – általában a sebezhetőbbeket – kihasználva csalással, átveréssel igyekszenek előrébb jutni, előnyöket szerezni. Vannak, akiket egyszerűen a nyereségvágy vezérel, és vannak, akiknek a története ennél kicsit bonyolultabb. És tetszik vagy sem, ezek a történetek lenyűgöznek minket. Talán szeretnénk tanulni mások hibáiból, talán szeretnénk azt hinni, hogy ez velünk nem történhet meg, vagy egyszerűen csak az emberi kíváncsiság hajt minket a sztori felé.

A műsorgyártók pedig szeretik csillapítani az éhségünket, és a Netflix élen jár ebben. Készítettek már minisorozatot például a híres, vagyis inkább hírhedt álörökösnőről, Anna Szorokinról, és nemrég mutattak be egy dokumentumfilmet és egy többrészes sorozatot is a bukott ausztrál életmód-influenszerről, Belle Gibsonról, aki azt hazudta, hogy agydaganatot diagnosztizáltak nála. Az időzítés nem véletlen, tíz éve annak, hogy a nagyon jól jövedelmező birodalom, amelyet Gibson alig néhány év alatt épített fel, több leleplező cikknek köszönhetően összeomlott.

Tíz év sok idő, de ami mégis érdekessé teszi a történetét, hogy az talán soha nem volt aktuálisabb. Belle Gibson az elsők egyike volt, aki ki tudta aknázni az Instagramban rejlő lehetőségeket, és ilyen módon tudta felépíteni magát, a wellness- és influenszeripar pedig azóta hihetetlen nagyra hízott, előbbi például egyes források szerint 2023-ban 6,3 billió dolláros üzlet volt.

A pandémia nyilván nagy szerepet játszott abban, hogy a közösségi oldalakon megszaporodtak azok a tartalomgyártók, akik az egészséges életmóddal foglalkoznak, de többek között a járvány volt az is, amely miatt sokan elfordultak a tudománytól, a tényektől, és fogékonyabbak lettek az álhírekre, a dezinformációra, az USA legújabb egészségügyi minisztere például az oltásokat kritizáló Robert F. Kennedy Jr. lett, aki nemrég egy interjúban csukamájolajat ajánlgatott a kanyaró kezelésére, az elnöknek pedig a járvány csúcsán voltak elég meredek kijelentései.

Persze a megtévesztésen alapuló marketing előtte is élt és virágzott, lásd Belle Gibson esetét. Ő egyébként az a típusú csaló, akinek a története kicsit bonyolultabb, a róla szóló netflixes drámasorozat, az Almaecet (Apple Cider Vinegar) készítői talán ezért sem mertek vállalkozni arra, hogy egy az egyben az ő sztoriját mutassák be. Hangsúlyozzák is, hogy ez nem egy igaz történet, ez egy „majdnem igaz történet”. Az óvatos megfogalmazás annak tudható be, hogy szeretnék elkerülni az esetleges pereket, a Netflix nem akart úgy lyukra futni, mint a Szarvasbébi (Baby Reindeer) című sorozattal, még úgy sem, hogy a stáb a Belle Gibsont leleplező újságírók The Woman Who Fooled the World című könyvéből dolgozott.

Belle Gibson 1991 októberében született. Állítása szerint nehéz gyerekkorra volt, édesanyja, aki szklerózis multiplexben szenvedett, nem hagyta, hogy gyerek legyen, nagyon gyorsan kellett felnőnie, és neki kellett gondoskodnia testvéréről, aki szerinte autista.

A tény azonban az, hogy ugyan valóban van egy fivére, de az tagadja, hogy autista lenne. És az is tény, hogy az évekkel ezelőtt elhunyt édesanyjánál valóban szklerózis multiplexet diagnosztizáltak, és valóban volt köztük feszültség, de Belle Gibson nevelőapja szerint nem volt annyira rossz köztük a viszony.

Gibson kamasz volt, amikor egy nála jóval idősebb férfihoz költözött, és tagja lett a helyi deszkás közegnek. Ismerősei szerint könnyen barátkozott, imádott az interneten lógni, és semmi nem állt tőle távolabb, mint az egészséges életmód.

A hazugságok is ekkor kezdődtek, egy deszkás fórumon egyre meredekebb dolgokat írt, például, hogy szívproblémák miatt műteni kellett, és három percig halott volt. Egyik barátja szerint az újabb meredek állítást, a halálos agydaganatot azután találta ki magának, hogy a közösség egyik tagját ilyen betegség miatt veszítették el. A diagnózisról állítólag egy szülői fórumon írt, és azt állította, az orvosok szerint hat hete, maximum négy hónapja van hátra.

A Healing Belle nevű Instagram-oldalát, amelynek a sikerét köszönheti, csak később indította el, addigra azonban már jobban kiforrt a koncepció: kijelentette, hogy

hátat fordított a hagyományos orvoslásnak, és saját módszerével veszi fel a harcot a rák ellen.

Követői száma egyre nőtt, ő pedig előrukkolt egy egészséges életmódot segítő alkalmazással. A Whole Pantry olyan siker lett, hogy még az Apple is felfigyelt rá. Szerették volna, hogy ez legyen az egyik előtelepített alkalmazás az akkor debütáló okosórájukon, az ausztrál Penguin kiadó pedig rekordösszegű előleggel szerződtette le egy szakácskönyvhöz, amelyet a szokásostól eltérően nem az országban terjesztettek volna, hanem egyszerre jelent volna meg szerte a világon.

Belle Gibson állapota azonban „romlani kezdett”, mint követőivel megosztotta, a rák továbbterjedt, fia születésnapján pedig rohamot kapott. Ugyanakkor nem engedte, hogy mentőt hívjon a barátnője, akiben így megszületett a gyanú – később ő vette fel a kapcsolatot a The Age lap újságíróival is, akik későbbi cikkeikben leleplezték az influenszert.

Mint kiderült, Belle Gibson nemcsak a betegségéről hazudott, hanem azok a jótékonysági szervezetek sem kaptak tőle semmit, akiknek állítólag adományokat gyűjtött.

Belle Gibson több interjúban is próbálta menteni a menthetőt, de nem járt sikerrel, sőt idővel azok is ellene fordultak, akik eleinte védték. Felelősségét ugyanis nem nagyon akarta elismerni, volt, hogy azzal védekezett, egy német orvos diagnosztizálta félre, és zaklatott gyerekkorára is hivatkozott. A partnerei szerződést bontottak vele, a fogyasztóvédelmi bírságot, amit kiszabtak rá, nem volt hajlandó kifizetni. Igyekezett ugyan eltűnni a nyilvánosság elől, de miután az otthonában razziáztak, ő egy videóval jelentkezett, azt állítva, hogy önkéntes munkájának köszönhetően befogadta őt egy etióp közösség, és most nekik gyűjt pénzt. Valóban feltűnt több eseményükön, de a közösség vezetője később elhatárolódott tőle.

A dokumentumfilmben az egyik megszólaló arra a fontos szempontra hívja fel a figyelmet, hogy a történtek nem feltétlenül csak Belle Gibson számlájára írhatók, hiszen ott vannak a nagy cégek, lásd Apple vagy a Penguin kiadó, amelyek teret adtak neki, támogatták, és amelyeknél nem szólalt meg a vészcsengő, vagy ha igen, akkor azt figyelmen kívül hagyták. Egyes források szerint például a kiadó igyekezett felkészíteni Gibsont a keményebb újságírói kérdésekre, és a válaszaiból gyanítani lehetett, hogy valami nem stimmel. A Penguin ugyanakkor a botrány kirobbanása után azonnal beszüntette a könyv forgalmazását, illetve ki kellett fizetniük 30 ezer ausztrál dollárnyi büntetést is, és az Apple is levette a kínálatából Belle Gibson alkalmazását.

A sorozat érdekes perspektívát ad arról is, hogy milyen hatással voltak Belle Gibson hazugságai a követőire. Megszólal többek között egy fiatal nő, aki mindössze 19 éves volt, amikor rákot diagnosztizáltak nála. Mint elmondta, a legtöbb rákbeteg idősebb volt nála, és egy támogató közeget keresve nagyon megörült, amikor találkozott Belle Gibson tartalmaival. Csakhogy egy idő után óriási lett a kontraszt: míg Gibson, aki állítólag halálos kórral küzdött, majd kicsattant az egészségtől, és sugárzott a boldogságtól, addig őt lelkileg és fizikailag is egyre jobban megviselte a betegség, és mindent megtett azért, hogy elrejtse ennek tüneteit.

Egy másik egykori követőt Belle Gibson tartalmaiban a gyönyörű képek és nagyon finomnak tűnő ételek fogták meg. Gibson tényleg értette a dolgát, és ahogyan egy marketingszakértő fogalmaz, más helyzetben kiváló vezérigazgató lett volna belőle. Az ő története azonban nem csak róla szól.

Az Almaecet alkotója, Samantha Strauss ezért is döntött úgy, hogy több szálon fognak futni a sztorik, szerette volna bemutatni azt, Gibson hazugságainak milyen hatásuk volt másokra. Ott van például a mellrákkal diagnosztizált Lucy, aki küzdelmes útja során szintén lemond a hagyományos kezelésről. Vagy Milla, aki szembeszáll az orvosokkal, akik szerint amputálni kell az egyik karját.

Sokan gondolhatják úgy, hogy Belle Gibson olcsón megúszta, hiszen van, aki hasonlókért börtönbe vonult – például egy bizonyos Amanda Riley, aki százezer dollárt csalt ki emberekből azzal, hogy azt állította, daganatos beteg. Felvetődött, hogy Riley Münchausen-szindrómában szenved, vagyis „szándékosan idéz elő vagy színlel fizikális vagy pszichés tüneteket annak érdekében, hogy betegszerepbe kerülhessen”. Lehet, hogy Belle Gibsonnál is ez állhat a háttérben? A The Guardian 2015-ös cikkében Jules Montague neurológus arra hívta fel a figyelmet, hogy ha erről a zavarról is lenne szó Gibson esetében, az sem menti fel az alól, hogy anyagi hasznot húzott belőle.

És mi a tanulság? Például az, hogy nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lennünk, ha az egészségünkről van szó, sok helyen futhatunk aknákra, sokan vannak, akik ki akarják használni a sebezhetőségünket, a segítő szándék néha csak álca, és nem szabad mindent elhinni, amit az interneten látunk, olvasunk. Egy friss ausztrál kutatás is bebizonyította, hogy sok tartalomgyártó tesz közzé olyan bejegyzéseket, amelyek nem hivatkoznak tudományos bizonyítékokra, cserébe pénzügyi kompenzációt kap értük, így inkább nem tesz említést a potenciális veszélyekről.

A mesterséges intelligencia térnyerése pedig újabb eszközt adott a kuruzslók és sarlatánok kezébe. Számtalan példát lehet hozni például arra, ahogyan magyar hírességekről vagy ismert szakemberekről készült deep fake videókkal próbálnak rávenni minket valamilyen termék megvásárlására, a Gazdasági Versenyhivatal pedig többször indított már eljárást rákos betegeknek kínált termékek esetében is.

A rákkutatásban természetesen folyamatosan történnek előretörések, és egy szakorvossal, onkológussal lehet egyeztetni kiegészítő kezelésekről, módszerekről. Teljesen érthető az, hogy valaki, aki komoly betegségben szenved, keresi, kutatja, hogyan gyógyulhatna meg, hogyan tudná enyhíteni a tüneteket, de dr. Google nem mindig bízható. A szakemberek szerint a wellnessipar igazi sötét oldala az, hogy azt hirdetik, az alternatívák kiválthatják a kemoterápiát, sugárterápiát vagy más orvosi kezeléseket.