A magyar munkaerőpiacot a hivatalos adatok szerint az elmúlt években hagyományosan alacsony foglalkoztatotti aktivitási ráta jellemzi (2005-ben 54,5%), amely 5-7 százalékponttal van az Európai Unió 25 tagállami átlagához képest, és amely adatban csak Lengyelország és Málta van mögöttünk. Ehhez társul egy viszonylag kedvező munkanélküliségi ráta (2005-ben 7,2%), amely viszont 2-3 százalékponttal alacsonyabb az EU–25 átlagához képest.

A vitaanyag

A vitaanyagot itt tudja letölteni!

A külföldiek (nyilvántartott) részvétele a magyar munkaerőpiacon szintén viszonylag állandó értékeket mutat, a statisztikailag nyilvántartott összes munkavállalóhoz képest igen alacsonynak tekinthető, amely számszerűleg kb. 60 ezer főt jelent. A legálisan Magyarországon dolgozó külföldiekről rendelkezésre álló adat nem tekinthető teljesnek, akár több 10 ezres nagyságrendű eltéréseket is mutathat a nyilvántartott 50-60 ezerhez képest. Minden tényezőt egybevetve sem éri el a külföldiek legális magyarországi munkaerőpiaci részvétele a 2%-os értéket.

Általános érvényű megállapítás, hogy a munkaerőpiacot a kereslet-kínálat viszonyai határozzák meg, és a munkaerő oda igyekszik, ahol munkaerőhiány van. A 2000 és 2050 közti fél évszázad alatt évente 15-20 ezer fő (2020-tól már 20 ezer fő) pozitív nettó migrációs egyenlegre lesz szükség. A külföldi bevándorlókkal növekedhet a foglalkoztatási ráta is (6-7 százalékkal).

A román-bulgár csatlakozás kapcsán az egyébként magasnak számító migrációs potenciállal bíró román állampolgárok migrációjának általában nem célországa Magyarország (az a hagyományos német-osztrák vonal, kiegészülve néhány mediterrán országgal), inkább csak a határontúli magyaroknak. A magyar munkaerőpiacon várhatóan nem jelennek majd meg a felsőfokú végzettségűek, hanem a középfokú végzettségűek, a szakmunkások és a szakképzetlenek ; a cél a régió, a főváros és környéke.

A kifelé irányuló migráció – a befelé irányulóhoz képest – szabályozatlannak tekinthető, és a Magyarországot elhagyók számáról csak a fogadó államokban élő magyarok számának összesítése alapján kaphatunk – nem mindig aktuális és használható – képet. A külföldön dolgozó magyar munkavállalók számát az ezredfordulón 25-30 ezer főre tették a becslések. A becsült szám az Európai Unióhoz történő csatlakozással 50 ezer fölé nőtt. Majdnem ugyanannyian dolgoznak legálisan külföldön, mint ahány külföldi Magyarországon (a magyar foglalkoztatottak 1,5-2%-a).

Téves lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy egyensúly van a be- és a kiáramlás között, vagyis, hogy a külföldiek „belépnek” a Magyarországról kiáramló munkaerő helyére. Téves az a következtetés is, hogy így a kiáramlás nem igényel politikaformálói figyelmet. A mai magyar munkaerőpiaci intézkedések markáns alaphipotézise az erős ellenőrzés és ezáltal az illegális foglalkoztatástól való visszatartó erő biztosítása. Ellentétben az illegális foglalkoztatás elleni harccal, ami gyakorlatilag kockázatmentes kormányzati politikai szerepvállalásnak tekinthető, a migrációval kapcsolatos állásfoglalások mindig kockázatosak.