A pénzt egyedülálló módon nem majd’ kilométer magas, üresen álló felhőkarcolókra költötték, de nem is építettek fenyőfa alakú zúzottkő-szigetet a fjordok mellé, hanem elképesztő politikai és civil kontroll mellett a jövő norvég generációi jólétének biztosítására fektettek be, gondolva azokra az időkre is, mikorra elfogy a fekete és kék arany. Ám ennek a Csipkerózsika-álomnak múlt hét pénteken vége szakadt.

A nyár közepén beköszöntött az ősz, Oslo utcáin az emberek fázósan húzzák össze kabátjukat, és kérdőn pillantanak egymásra, mintha bárki is tudná a választ arra az egy kérdésre. Utoya szigete pedig vélhetően örökre üres marad, mementójaként egy fanatikus elme tombolásának - olvasható a Méltányosság-blogon. A teljes bejegyzésért kattintson.