Kosárlabda-vb: betöri-e Európa Amerikát?
Az Egyesült Államok-beli Indianapolisban kezdetét vette a 14. kosárlabda világbajnokság. A torna fő esélyesei az NBA-játékosokkal felálló házigazdák, még akkor is, ha az igazán nagy sztárok – Shaquille O’Neal, Bryant, Kidd, Iverson - kihagyják a rendezvényt. Tény ugyanakkor: a barcelonai olimpia, a profi amerikaiakból álló első Dream Team fellépése óta még soha nem volt ekkora esélye nem amerikai csapatnak, hogy elhódítsa a trófeát egy NBA-válogatott elől.
Valami változóban van a kosárlabda világában - állítják a sportág szakértői, hozzátéve: az NBA kinyílt, egyre több európai játékos fut be fényes karriert a tengerentúlon. Olyan invázióra, amilyen az északi-amerikai jégkorongligában, az NHL-ben volt tapasztalható a közelmúltban, persze nem szabad gondolni; inkább afféle minőségi áttörésről beszélhetünk.
A tizenhárom éve NBA-profi, szerb származású Vlade Divac amerikai sikere sokáig szinte egyedülállónak számított: a szakállas óriást 1989-ben draftolta az akkor csúcsformában lévő Los Angeles Lakers, s első szezonja után be is választották az év újoncai közé. Divac ezt követően csapata kezdőjátékosává, később pedig az NBA egyik legjobb centerévé nőtte ki magát. Az idén talán éppen az ő, csapata utolsó mérkőzésen történt kipontozódása miatt hiúsult meg a címvédő trónfosztása; jelenlegi együttese, a Sacramento Kings ugyanis elképesztően izgalmas, hétmérkőzéses harcot vívott a címvédő L. A. Lakers ellen az NBA-nagydöntőbe jutásért. Divac mellett a ’90-es években nem sok európainak termett babér az Egyesült Államokban: talán csak az azóta autóbalesetben elhunyt, horvát Drazen "Petro" Petrovicnak, – hosszú „szoktatás” után - honfitársának, Toni Kukocnak, a német Detlef Schrempfnek és az igazolása idején Európában már évek óta megasztárnak számító, litván Arvidas Sabonisnak sikerült komolyabb eredményeket felmutatnia. Rajtuk kívül az Európából érkező játékosoknak inkább csak a kispad, majd rövid és eredménytelen NBA-karrier után a hazautazás jutott.
Egy-két évvel ezelőtt azonban alaposan megváltozott a helyzet. Régen túlvagyunk már azon, hogy arról beszéljünk: megragad-e egy Európából érkező játékos az NBA-ben; a montenegrói Predrag "Pedja" Sztojakovics (Sacramento, 25 év, 21,2 pont/mérkőzés, a 2002-es triplaverseny győztese), a német Dirk Nowitzki (Dallas, 24 év, 23,4 pont/mérkőzés) és a spanyol Pau Gasol (Memphis, 22 év, 17,6 pont/mérkőzés, a 2002-es év újonca) fiatal kora ellenére mára igazi szupersztárrá vált a tengerentúlon. Példájuk pedig ragadós, nyomukban ott liheg többek közt a szerb Vladimir Radmanovics (Seattle, 22 év, az év második újonccsapatának tagja), az orosz Andrej Kirilenko (Utah, 21 év, az NBA 5. legjobb labdaelszedője), a török Hidayet "Hedo" Turkoglu (Sacramento, 23 év, 10,1 pont/mérkőzés), a szlovén Radoslav Nesterovic (Minnesota, 25 év, 11,3 pont/mérkőzés), a francia Tony Parker (San Antonio, 20 év, 9,2 pont/mérkőzés) és még sokan mások, akik vagy e listán szerepelnek vagy Európában várnak bevetésre (Dejan Bodiroga, Milos Gurovics, Marko Jarics, Emmanuel Ginobili, Ibrahim Kutluay, Mehmet Ökur).
Nem csoda hát, ha a világbajnoksággal foglalkozó amerikai internetes oldalak úgy érezték, a világversenyek előtt eddig megszokott fölényeskedés helyett érdemes inkább bemutatni az ellenfeleket. Annál is inkább, mivel a múlt hétvégén, az Auburn Hills-i férfi kosárlabda tornán egy NBA-játékosokból álló amerikai válogatott vereséget szenvedett a török válogatottól. Nem árt emlékeztetni: már a 2000-es olimpián is csak egy hárompontos hiányzott a nagy szégyenhez, az NBA-csapat vereségéhez. Akkor a litván játékos hibázott…