Amióta 1892-ben felépült a nógrádgárdonyi Majláth-kastély, nem szenteltek neki a mostanihoz fogható sajtófigyelmet - vélekednek a helybeliek. A 6 hektáros védett ősparkban álló egyemeletes, klasszicista stílusú építmény kulcsait múlt pénteken adta át az új tulajdonosnak a megyei önkormányzat vagyongazdálkodási irodájának a vezetője. Mivel a Majláth-kastély szeptember 1-jéig tüdőgyógyintézetként üzemelt, a hatvan aktív és negyven krónikus ágy elhelyezéséről is gondoskodni kellett: a pulmonológiai tevékenységet a balassagyarmati kórház fogadta be. A kifizetett 136 millió forintos vételár helyét azonban már a hét végén megválasztott új megyei önkormányzat fogja megkeresni - választani lesz miből, hiszen 500 millió forintra rúg a költségvetési hiány.

Önmagában aligha jelentett volna szenzációt, hogy a fizetési gondokkal küszködő Nógrád megyei önkormányzat a területén lévő két tucat kastély egyikétől megválik, hiszen maga az épület nem műemlék. A terv, hogy a nógrádgárdonyi intézményt összevonják a salgótarjáni megyei Szent Lázár Kórházzal, már tavaly ősszel vihart kavart. Az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) kifogásolta, hogy elbocsátottak két ápolónőt, a takarítást pedig vállalkozásba adták, több dolgozó béren felüli juttatását csökkentették. Az igazi sajtószenzáció azonban abból lett, amikor augusztusban kiderült, hogy az ingatlanra Takács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat frissen lemondott főigazgatója - pontosabban az egyszemélyi tulajdonában lévő Opinion Invest Kft. - pályázott. Mivel a kft-n kívül senki nem tett a teljes ingatlanra - a kastélyhoz tartozó gazdasági épületre és szennyvíztisztítóra - ajánlatot, a birtok Takács cégéé lett. Annak fejében, hogy az átépítés után húsz helybeli foglalkoztatását vállalta, a megye 15 százalékos árengedményt adott az eredeti vételárból.

"Az épület, bár nem volt az értékesítés feltétele, egészségügyi intézmény marad, körülbelül ötvenágyas, elsősorban szív- és érrendszeri betegek műtét utáni rehabilitációját szolgáló szanatórium lesz. A kastély szigetelése, a nyílászárók cseréje, a gépészeti felújítás és a szobák komfortosítása, valamint a csodálatos park élhetővé tétele 500 millió forint ráfordítást igényel" - összegezte Takács, mire is vállalkozott. Az 1950-es években úttörőtáborként, majd 1960-tól tüdőkórházként üzemeltetett épület, amelyhez az 1970-es években konyhát, éttermet és vizsgálóhelyiségeket toldottak - szocreál stílusban -, nem sok ráfordítást látott. "Amióta itt lakom, s annak már harminc éve, nem sok minden történt itt" - erősítette meg a HVG kérdésére Huszár Ferenc, Csitár-Nógrádgárdony polgármestere, hogy ez esetben a látszat nem csal. A kórházi bennfentesek szerint az ezredfordulón saját költségre bevezettették a gázt, ám menet közben elfogyott a pénz, így a fenntartó megyének kellett kihúznia az intézetet az adósságból.

Nem volt ráfizetéses a tüdőgyógyászati ellátás, ezért az ott dolgozók nem értették, miért kellett tavaly szervezetileg összeolvasztani őket az adóssággal küszködő balassagyarmati kórházzal. Mindez az eladás előkészítésére ment ki - vélekedtek a nógrádgárdonyi dolgozók, akik közül harmincat átvett a balassagyarmati kórház, de mintegy negyven fő - közalkalmazotti státusban foglalkoztatott - ezekben a hetekben tölti felmondási idejét. Úgy tűnik, túl sok választása nem maradt a megyének, hiszen az évtizedeken át megtakarított fenntartási költségek miatt most egyszerre kellene nagyobb összeget előteremteni a Majláth-kastély rendbehozatalára.

Már csak azért sem futotta erre, mivel a megyében lévő három kórház jelentős felújításon esett át. A pásztóit címzett állami támogatásból újították fel, hamarosan befejezik a salgótarjáni tíz éve tartó, összességében 8 milliárd forintos rekonstrukcióját, és folytatódik a balassagyarmati címzett állami támogatásból való átépítése. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által tavaly 374 millió forinttal finanszírozott nógrádgárdonyi, nem "ráfizetéses" tüdőgyógyászat csak annak köszönhette működési engedélyét, hogy a gyógyítás minimumfeltételeit sem teljesítő intézményben az ÁNTSZ a szemét, nem pedig a kaput csukta be. Hosszabb távon aligha lehetett arra számítani, hogy az emeletes épületben egyebek mellett lift és menekülő-lépcsőház nélkül fennmaradhat a fekvőbeteg-ellátás.

Az új tulajdonos azzal számol, hogy az átépített kastélyt nem lesz nehéz lábadozó kardiológiai betegekkel megtölteni, hiszen ilyen jellegű intézmény csupán kettő van az országban, Sopronban és Balatonfüreden. Ehhez nem is számol OEP-finanszírozással, az egészségbiztosítási pénztárak ugyanis bővelkednek rehabilitációra váró ügyfelekben. Takács, aki a versenyszférából - a tavaly 1 milliárd forint forgalmat elkönyvelt Főnix SOS Zrt. vezérigazgatói, egyben többségi tulajdonosi pozíciójából - került 2004-ben az Országos Mentőszolgálat élére, a nógrádgárdonyi szanatórium fizikai és szervezeti létrehozásával tér vissza a vállalkozói léthez.

"Cikkek születtek azt sugallva, mintha az OMSZ-beli funkciómban a saját üzletemet virágoztattam volna fel, ám ebből egyetlen szó sem igaz. A Főnix, amely az ország legnagyobb foglalkozás-egészségügyi vállalkozása, nem pedig mentőcég (mindössze négy OEP-finanszírozott, betegszállításra alkalmas gépkocsival rendelkezik), inkább a kárát látta állami hivatalomnak. Az OMSZ élén ugyanis igyekeztem a fizetős munkákat, a nagy rendezvények, például a Forma-1 biztosítását megszerezni a magáncégektől, nem pedig átadni nekik megbízásokat" - panaszkodott a civilben mentőorvos exfőigazgató. Lemondását is az motiválta, hogy úgy érezte, a közszféra egyelőre nem "vevő" az általa képviselt változásmenedzselésre. "Összeesküvésről szó sincs, soha nem láttam korábban a kastélyt, nem ismertem a döntéshozókat. Az eladásról szóló hirdetést egy hetilapban olvastam" - adott egy újabb szempontot Takács, miért érdemes az utolsó betűig mindent végigböngészni a lapokban.

GÁTI JÚLIA