A beteg keveset tud a vényköteles gyógyszerekről

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

A páciensek kevéssé, vagy egyáltalán nem tájékozottak a kezelésük során alkalmazott vényköteles szerek hasznáról. A patikákban is korlátozott a tanácsadói tevékenység - állítja legfrissebb felmérésében a GfK LHS Healthcare.

A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy a betegtájékoztatókban a megkérdezettek közel háromnegyede (71 százalék) számára egyáltalán nem világosak az olyan szakmai információk, mint az adott szer összetétele, 35 százalék említette a hatóanyagról, 12 százalék pedig az adott szer „családjának” tekinthető gyógyszercsoportról szóló információkat érthetetlennek - derül ki a hazai gyógyszer- és egészségügyi kutatási szakma szereplője, a GfK LHS Healthcare felméréséből, amelyben azt vizsgálták, hogy a páciensek tájékozottak-e és ezáltal valóban érzékelhetővé válik-e számukra a kezelésük során alkalmazott gyógyszerek haszna, illetve milyen módon kapnak tájékoztatást a vényköteles szerekről. (Különös jelentőséggel bírhat ezen kérdések vizsgálata ma, amikor az IMS szerint évente mintegy 330 millió doboznyi gyógyszer fogy és az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet adatai szerint éves szinten közel 150 millióra tehető az orvos-beteg találkozók száma. )

Mit, mire szedünk?
Elgondolkodtató az a tény, hogy a válaszadó páciensek mintegy kétötöde számára (41 százalék) az sem derül ki ezekből a tájékoztatókból, hogy az adott vényköteles szert milyen más szerrel nem szabad együtt alkalmazni.

A betegtájékoztatókból szerzett viszonylag korlátozott mennyiségű tájékoztatásra reagálva azonban 35 százalék nem kívánt az orvoshoz további információkért visszatérni, illetve 29 százalékukban a betegtájékoztató elolvasását követően felmerülő legfőbb kérdés az volt, „hogyhogy ennyi E”-adalékot tartalmaz az adott szer.

A tájékozódás fő forrásaiként a kutatás tesztelte az elsődleges információforrásnak minősülő betegtájékoztatókat, illetve megfigyeléseket végzett, valamint személyes interjúkat készített az orvosi rendelőkben és patikákban. 

Az orvosi rendelőkben az orvos-beteg találkozást követően a kutatók személyes interjút készítettek úgy az orvossal, mint a páciensekkel arról, hogy milyen problémát kezel az orvos és tudomása szerint a páciens egy adott gyógyszerrel. A páciensek rendelkezésére álló információk részben korlátozottabbak – így például a páciens az adott gyógyszert „szívre” szedi, az orvos azt vagy infarktus utókezelésére, vagy szívelégtelenségre, esetleg koszorúér betegségre rendeli –, részben nem fedik egymást – a páciens úgy tudja, asztmára szed gyógyszert, míg az orvos a nagyon hasonló tünetekkel jellemezhető krónikus hörghurutra írt fel gyógyszert.

A megkérdezés során a páciensek fele nyilatkozott úgy, hogy a számára rendelt szer eredményeképpen javulást érez, 12 százalék számára a gyógyszer jó közérzetet biztosít, 12 százalék vérnyomásának csökkenéséről számolt be, 11 százalék „még nem tudta”, az adott szer szedése milyen haszonnal jár majd számára. A válaszadók 1 százaléka jelezte, hogy a neki rendelt gyógyszer nem sok haszonnal jár, állandóan váltogatják a gyógyszereit; ugyanilyen arányban hivatkoztak arra, hogy nyugalmat, munkaképesség növekedését, biztonságot, nyugodt alvást hoz számukra az adott szer.

„Megállapíthatjuk, hogy ma Magyarországon a terápia során nagyon sok esetben pontatlan vagy hiányos információ jut el a betegekhez kezelésükről” – mondta el dr. Lantos Zoltán, a GfK LHS Healthcare divízióvezetője. „A gyógyszer személyes haszna nem jelenik meg a betegek számára, nem alakul ki bennük belső motiváció, ami pedig  egy terápia sikerességéhez, és az ennek során alkalmazott gyógyszerek szedéséhez elengedhetetlen.”

A gyógyszertárakban végzett megfigyelés során 92 esetből 62 esetben egyértelmű vásárlás történt, azaz a páciens pontosan tudta, hogy mit – többségében megfázás elleni és vitaminkészítményeket – szeretne vásárolni.

A páciensek 30 esetben kérték ki a patikus tanácsát, amelyből 14 esetben a páciens tisztában volt a kezelendő probléma természetével. A patikus 12 esetben egy terméket javasolt, amelyet a páciens meg is vásárolt, 2 másik esetben pedig felsorolta, milyen készítményeket lehet kapni, és a páciensre bízta a döntést.