Zsuzsa, akinek blogját itt lehet olvasni, közel egy éve él Észak-Olaszországban, egy San Vendemiano nevű kisvárosban. Médiainformatikusként végzett tavaly az SZTE kommunikáció szakán és keresőoptimalizálással vagy valami hasonló webes munkával szeretne foglalkozni.

Mióta vagy San Vendemianoban?
2007. június 20-án érkeztem, szóval lassan egy éve. Munkát keresek, meg főzök-mosok-takarítok a szerelmemre, vele, miatta jöttem ide, mert itt kapott munkát. Néhány évet még biztosan maradok, utána meglátjuk.
 
Mi szeretsz a legjobban a városban?
Egyrészt, hogy kisváros. Körülbelül akkora, mint Makó, ahonnan származom, mégis összehasonlíthatatlan a kettő. Szombat, vasárnap délután az ember ha kimegy az utcákra, csak úgy pezseg az élet. Nincs az a rohanás, az emberek szeretnek kimozdulni. Mindig is hegyekben szerettem volna lakni. Bár ez már itt nagyjából a síkság, de karnyújtásnyira vannak a hegyek, ha kilépek az ajtón, látom a Dolomitokat. Minden egyes alkalommal lenyűgöznek.
 
Mit szeretsz a legkevésbé ott?
A klímát még mindig nem szoktam meg, sokkal hevesebbek az esők, sokszor jég is van, és van, hogy egy órája még sütött a nap, aztán meg zuhog. És nincs hó.
 
Mi hiányzik a legjobban Magyarországról?
A családom és barátaim. A tejföl, a túró, a mák, a kovászolni való uborka, a túrórudi, a magyar kenyér (bár már magam is egész jót sütök), a meggy.
 
Szerinted miért érdemes ebbe a városba utazni turistakent?
Hogy megtapasztaljuk az igazi venetoi észak-olasz életérzést. Azt, hogy ha tudunk olaszul és egy olasz hozzánk szól, mégsem értjük, hogy mit beszél, mert a venetoi dialektust használja. Hogy milyen a turistamentes bárok élete és milyen sétálni az utcákon, amelyek hamisítatlan olasz épületeket sorakoztatnak fel. Megkóstolni a Proseccot, ami a terület híres és jellegzetes habzóbora, vagy délben inni egy spritzet, esetleg elnyalni egy igazi olasz fagyit.

Mi az, amit feltétlenül megmutatnál egy odalátogató ismerősnek, barátnak?
Conegliano kastélyát fenn a dombon, valamint a domb lábánál lévő idősebb városrészt, ami nagyon szép. Valamint sétálnánk egy nagyot a dombon futó turistaútvonalon. Pénteken pedig kimennénk a piacra nézelődni.

Mi az amiről, szerinted csak az ott lakók tudnak, nincs benne az útikönyvekben, de kár lenne kihagyni?
Nem tudok arról, hogy egyáltalán benne lennénk az útikönyvekben.
 
A lakóhelyed környékén, olyan 30-50 km-es körzetben milyen látnivalókat ajánlanál?
Rengeteg szép kisváros van a környéken, Bassano del Grappa, a grappa (olasz szőlőpálinka) egyik hazája, a város is kisebbfajta ékszerdoboz, de a grappamúzeum is érdekes. Aztán Vittorio Veneto, a vár, az óváros. Ódon, dohos, régi és imádnivaló.
Számtalan könnyebb-nehezebb turistaútvonal kezdődik itt vagy a környéken, rengeteg túrából választhatunk a fél órástól az egész naposig, az alig 100 méteres szintkülönbségtől egészen az akár 1000 méteresig, az egyszerű sportos ruházatot kívánótól a komoly felszerelést megkövetelőig. Hiszen itt vagyunk a Dolomitok lábánál! Aztán ott van Treviso, a megyeszékhely, a fallal körülvett óváros ott is élő történelem. Kicsit tovább, egy óra vonatútra egyik irányban ott van Velence, a másikban pedig Udine, azt hiszem, egyiket sem kell bemutatni. Ezért is fantasztikus ez a hely: bár kicsi és talán jelentéktelen, de szinte karnyújtásra van minden: híres városok, a természet, a hegyek, a tenger.
 
Van-e kedvenc kávézod, éttermed, szórakozóhelyed?
Igen, amikor olaszkurzusra megyek reggel, a Cavallino bárba térünk be utána kis csevegésre. Az utóbbi időben inkább teát iszom capuccino helyett és szinte már mondanom sem kell, milyen paninot vagy teafiltert kérek, már készítik is, és ha néhány napra eltűnök/ünk, azonnal kérdezik, miért nem voltam/voltunk. Ha este kimozdulunk, legtöbbször az Accademia mellett található bárba megyünk, aminek nagy szabadtéri terasza van a téren. Tony pizzériája igaz nem étterem, és nem is San Vendemianoban van, hanem két faluval odébb, de a környéken szerintem ott a legjobb a pizza, ha megéhezünk rá, onnan hozzuk. Helyben nem is lehet megenni, elvitelre készítenek csak, de az orrunk előtt, láthatjuk, ahogy megsül a pizzánk a fatüzelésű kemencében. San Vendemianoban a Rio nyerte el a tetszésem, hihetetlenül finom volt a tiramisujuk, és a pizzájukra sem panaszkodhatnak. Coneglianoban pedig a Lo straniero kipróbált hely nagyobb létszámú összejövetelekre. Ezek inkább pizzériák, de pizzán kívül azért mást is lehet kapni.

Mire figyeljenek szerinted a turisták, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk felétek?
Sosem éreztem még sehol annyira biztonságban magam, mint itt. Nem tudom, valódi biztonságérzet, vagy csak a látszat. Vigyázni kell esetleg a tolakodó fekete táska- és övárusokkal (akik maguk is feketék, nem csak úgy dolgoznak), de ők is általában csak piacnap jelennek meg. Illetve a biciklimről elloptak már ezt-azt, ami mozdítható volt, de mást még nem tapasztaltam.
 
Mire készüljön fel egy magyar turista, aki odalátogat? 
Sok a fekete és kínai ember, mert ez elsősorban ipari környék, sok gyárral, de nem kell megijedni tőlük. A konnektorok itt sem a megszokott szabványúak, de a vékony kétvillás dugók belemennek. A vastag kétvilláshoz már átalakító kell. A pénz az az euró, és errefelé nem igazán beszélnek az olaszon kívül más nyelvet - néha még azt sem.
 
Te hová szeretnél elutazni?
Szeretném jobban felfedezni Olaszországot. Milánó, Firenze, Bologna, Toscana, Szicília, Szardínia és még sorolhatnám. Vágyom vissza Chamonixba, Franciaországba, ahol három éve voltam két és fél napra és persze szívesen megnézném Párizst és Londont. A nagy álmom pedig Japán, de lehetőleg nem csak a főváros és a „citykultúra”, hanem a vidék megismerése is.

-KM-