A biztosítótársaságok úgy számolnak, hogy ahhoz hogy egy kezelés megérje a költségét, annak 50 ezer dollárért vagy az alatt kell biztosítania egy év „minőségi életet”. Azonban egy új kutatás amellett érvel, hogy ez az összeg túl alacsony. A Stanford közgazdászai kimutatták, hogy egy évnyi minőségi emberélet átlagos értéke közelebb van a 129 ezer dollárhoz. Stefanos Zenios és kollégái a Stanford Közgazdaságtudományi Egyetemen, a vese dialízist vették alapul az értékeléshez. Minden évnyi dialízis százezrek életét menti meg, akik belehalnának a veseelégtelenségbe, mire szervátültetésre kerülhetne sor.

Ez mellesleg az egyetlen olyan orvosi eljárás, amit a Medicare (65 év feletti amerikai állampolgárok társadalombiztosítását fedezi) minden megfontolás nélkül kifizet 1972 óta, az alkalmazás rohamos és gyakran igen költséges innovációja ellenére is. Hogy kiszámítsák a fejlesztések költséghatékonyságát, Zenios és kollégái egy számítógépes elemzést végeztek több mint félmillió dialízisen átesett páciens adataival. Az egyes kezelések költségét ismerve az ötvenezer dolláros küszöbértéket növelve vizsgálták a megmentett életek számát.

Az inflációval és a legújabb technológiákkal is számoló modell vizsgálatával úgy találták, hogy a 129 ezer dolláros (kb. 19,6 millió forint)  küszöb lenne a megfelelő érték, ha a dialízist is megtérülés alapján engedélyeznék. „Mindez azt jelenti, hogy ha a Medicare ezt az összeget rákölti egy átlagos páciensre, akkor plusz egy év minőségi életet nyer a beteg” – magyarázza Zenios. Egy kutatás alapján egy év minőségi élet két év dialízissel eltöltött élettel egyenértékű, legalábbis a betegek szempontjából.

Zenios megállapításait éppen annak a vitának a közepén hozta nyilvánosságra, amelynek eredménye esetleg engedélyezi a Medicare számára, hogy a nyugdíjasok esetén költséghatékonyság alapján döntsön a kezelések finanszírozásáról. Szinte az összes iparosodott nemzet – köztük Kanada, Anglia és Hollandia is – költséghatékonyság és a küszöbérték alapján adagolja az egészségbiztosítási pénzeket. Jelenleg a Medicare a szükségesség és az alkalmasság alapján dönt egy-egy új eljárás támogatásáról. Sajnos az egészségügyi kiadások emelkedése az előrejelzések szerint 2019-ig csődbe viszi a Medicare legalább egyik részlegét, így egyre több akadémikus hívja fel a figyelmet arra, hogy a költség igenis döntési tényezővé kell hogy váljon. Vagyis, ahogy Zenios is megjegyzi: „ha egy új kezelés nem éri el a küszöb hatékonyságot, azt egész egyszerűen nem fogja fizetni a biztosító."

Dollárban felbecsülni a páciensek életét ostobaságnak tűnhet, pedig a hasonló értékelések nem is állnak olyan távol a hétköznapi élettől. Hogy egy aktuális példát említsünk, minden Irakba vagy Afganisztánban elesett katona családjának 500 ezer (76 millió forint) dollár kártérítés jár. De említhetnénk az amerikai magán egészségbiztosítókat is, akik természetesen kikalkulálják, melyik ügyfelet mekkora díjért cserébe vonnak a biztosítás körébe.

Egy 2007-es new york-i felmérés részvevőinek 75 százaléka felelte, hogy meglehetősen kényelmesnek érezné, ha nagyobb rálátással bírna a biztosítói rendszerre. „A lakosság megértette a problémát és felkészült az ügy komolyabb napirendre vételére, amely nem más, mint prioritások és korlátozások felállítása a közegészségügyben" – véli Marthe Gold, a New York Városi Egyetem professzora, akinek a felügyelete alatt íródott tanulmány múlt ősszel jelent meg az amerikai egészségügyi minisztérium lapjában.

A stanfordiak ellenben arra figyelmeztetnek, hogy ha a Medicare bevezeti a teljes költség-hatékonysági modellt, túl sok betegtől tagadják majd meg az életmentő kezeléseket. Most is a dialízis példáját hozzák fel. Az általuk elkövetett tanulmány rámutat, hogy a betegebb páciensek minőségi életének meghosszabbításának költsége a félmillió dollárt is megközelíti. „Nem egyszerű tisztába tenni a dialízis költségeit akkor sem, amikor egy páciens más betegségekben, például rákban vagy elbutulásban is szenved” – száll vitába Glenn Chertow, a stanfordi tanulmány egyik szerzője.

Ebben a felállásban a dialízis önmagában nem sok előnnyel járna a páciens számára. Sajnos azonban az átültethető szervek ritkák. De vajon van-e jogunk megvonni a dialízist, vagyis az életet a betegtől? Erre kell választ adnunk – tette hozzá a szakember.