Az adott génváltozattal élőknek 40 százalékkal nagyobb a kockázata a HIV-vel való megfertőződésre, mint azoknak, akik nem ezt a változatot hordozzák - írják a kutatók a Cell Host and Microbe című szakfolyóiratban.

A szexuális viselkedés és más, szociális tényezők nem magyarázzák meg teljesen, hogy a világ 33 millió HIV-fertőzöttjének kétharmada miért Afrika Szaharától délre eső részén él. A géneknek sarkalatos szerepe lehet ebben - vélik a kutatók.

A szóban forgó gén a vörösvértestek felszínén található egyik fehérje termelődését vezérli. A gén egyik változata akár 11 százalékkal növelheti a HIV-fertőzés esélyét, ám a fertőzötteknél igen lassú az AIDS betegség kifejlődése, átlagosan két évvel élnek tovább hordozói, mint azok az AIDS-betegek, akik nem ezzel a génváltozattal élnek.

Aki a génváltozatot hordozza, "kétélű kardot" tart folyamatosan magánál - véli Sunil Ahuja, a Texasi Egyetem kutatója. A szubszaharai Afrikában élő emberek mintegy 90 százaléka rendelkezik ezzel a génváltozattal, az afrikai ősökkel bíró amerikai lakosok között pedig 60 százalékos az előfordulása.

Az ENSZ adatai szerint az elmúlt évben világszerte AIDS-ben elhunyt 2,1 millió ember közül 1,6 millió élt Afrika szubszaharai területein.

A génnel kapcsolatban álló fehérje egy, a vörösvértest felszínén lévő receptor, amely a sejt molekuláris kapuja tulajdonképpen. A génváltozatot hordozó emberekben nem termelődik ez a receptorfehérje, ezáltal védettek a maláriát okozó parazita, a Plasmodium vivax fertőzése ellen.

A kutatók afro-amerikaiakat vizsgáltak, 1266 HIV-fertőzött embert az Egyesült Államok légierejénél, akiket a nyolcvanas évek óta követtek, csakúgy, mint kétezer nem fertőzött társukat.

A HIV-fertőzött afro-amerikaiak között sokkal gyakoribb volt az adott génváltozat, mint a nem fertőzött feketék körében, az Afrikán kívüli ősöktől származók közt kis arányban volt jelen a genetikai mutáció, az európaiak leszármazottainál pedig lényegében hiányzott.