A szülők fele arról panaszkodik, hogy gyermekük egészségi állapootáért őket vádolják, holott az autoimmun okokból kialakuló egyes típusú cukorbetegségnek semi köze a sokkal gyakoribb, az életmódból következő kettes típushoz.

Ausztráliában körülbelül 700 ezer ember szenved cukorbetegségben, közülük 13 százalék a cukorbetegség egyes típusában, amelyre az jellemző, hogy a szervezet nem vagy csak alig termel inzulint. Ez a betegség általában gyerekkorban fejlődik ki. A kettes típus később jelenik meg, amikor az életmód tényezői – a túlsúly, a helytelen táplálkozás vagy a testmozgás hiánya – miatt a szervezet nem használja fel az inzulint elég hatékonyan. Ennek a típusú betegségnek az arányai egyre nőnek az elhízás terjedésével.

A kutatást végző ausztrál Fiatalkori Cukorbetegséget Kutató Alapítvány szerint a cukorbetegségekkel kapcsolatosan terjedő kampány negatívan befolyásolta a betegség egyes típusáról alkotott nézeteket is. Az alapítvány vezetője, Mike Wilson szerint a közvélemény és sok orvos sincs teljesen tisztában a betegséggel, és ezzel megbélyegzik a betegeket.

A 2300 fő – betegek, illetve családtagok – körében készült vizsgálat kimutatta, hogy a cukorbetegség egyes típusában szenvedők közül minden negyedik betegnél klinikailag diganosztizáltak már depressziót. Ez az arány a gyerekek körében egy a tízhez. A betegek, illetve a beteg gyerekek szüleinek közel fele beszámolt róla, hogy találkozott már olyan orvossal, aki igen keveset tudott a betegségről, és minden ötödik beteg úgy látja, betegségüket nem kezelik elég jól.

A felmérés szerint a felnőttek 15 százalékával már megtörtént, hogy nem kaptak segítséget rohamuk alatt, pedig akár az életüket is veszélyeztethette volna ez az aállapot, amikor a vércukor szintje veszélyesen leesik. A betegek közel 30 százaléka nagyon aggódik amiatt, hogy az iskolában vagy a munkahelyen lesz rohama, de több mint 50 százalék bízik abban, hogy barátai vagy kollégái képesek segítséget nyújtani nekik vészhelyzet esetén.