„Tizennyolc évesen kezdtem el füvezni, majd egyre inkább a keményebb drogokhoz nyúltam, a heroinhoz és a kokainhoz” – magyarázza volt drogos forrásunk. „Amikor már függő vagy, attól kezdve nem te irányítod az életed, hanem az anyag. Teljesen tönkrementem, egyszerűen már nem volt hová szúrni. Tudtam, ha most nem hagyom abba, nincs visszaút” – emlékszik vissza a már évek óta tiszta fiatalember.

Füves cigi. Meddig lehet eljutni? © sxc.hu

Története egyáltalán nem meglepő, legalábbis, ha ismerjük a statisztikát, amely szerint a heroinisták többsége marihuánával kezdte a kábítószerezést; igaz, a marihuánás cigarettát szívók 80 százaléka soha nem nyúl más szerhez. Ugyanakkor a fű is alkalmas arra, hogy „beálljon” valaki, hogy az élete csak ekörül forogjon.

Visszatérően ismétlődő viselkedésformák, szokások, amelyeket kényszeresen újra és újra végrehajt a beteg, s amelyek rá – és többnyire környezetére is – káros következményekkel járnak – ezek ugyanis a szenvedélybetegség főbb ismérvei. Különféle kémiai szerek függőséget alakíthatnak ki, ezt a fajta szenvedélybetegséget nevezzük kémiai addikciónak (drogfüggőségnek).

A szenvedélybetegség "lényege", hogy a páciens folyamatos vágyat érez egy bizonyos viselkedés végrehajtására – a drogfüggőség esetében ez a viselkedés a szerhez való hozzájutás –, s képtelen ennek ellenállni. De ugyanúgy hozzátartozik e kóros viselkedéshez a hozzászokás kialakulása: a szer ismételt használata azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mennyiségre van szüksége ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje a függő. Ugyanannakkora adag fogyasztása során egyre gyengébb lesz a kívánt hatás, vagy egyáltalán nem jelenik meg.

A szenvedélybetegség meglétéről árulkodnak a megvonási tünetek is: a drog használatának abbahagyásakor a beteg kellemetlen lelki és/vagy testi tünetektől szenved. Igaz, nem minden drog használatakor alakulnak ki testi tünetek, de a lelki megvonási tünetek "menetrendszerűen" érkeznek. Nyugtalanság, idegesség, feszültség uralja a drogost, nem találja a helyét, semmi nem tudja lekötni. Súlyosabb esetekben depresszióssá válhat, sőt öngyilkosságot is megkísérelhet.

Megnéztük, egyáltalán milyen illegális szerek alkalmasak arra, hogy függőséget alakítsanak ki. A leginkább elfogadott csoportosítás a drogok központi idegrendszerre gyakorolt hatása alapján történik - írja Demetrovics Zsolt addiktológus, Amit tudni akarsz a szenvedélybetegségekről című tanulmányában. E szempont szerint három nagy csoport különíthető el. Stimulánsoknak – ilyenek az amfetamin-származékok, az ecstasy és néhány rokon vegyület – nevezzük azokat a szereket, amelyek elsődlegesen gyorsítják, izgatják a központi idegrendszer működését. Ezzel ellentétben a depresszánsok – ópiátok (ópium, heroin) – elsődlegesen nyugtató hatásúak. Hallucinogéneknek vagy pszichedelikus szereknek – LSD, cannabis-származékok, DMT (dimetil-triptamin), a DOM (dimetoxi-metilamfetamin) – minősülnek azok a drogok, amelyek hatása a tudati működés, az észlelés, a gondolkodás szokásos folyamatainak megváltoztatása, módosult tudatállapotok létrehozása. 

"A marihuána a legnépszerűbb, főleg a 18-30 éves korcsoport él vele" – mondta el a hvg.hu megkeresésére Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia vezetője. A marihuánát, azaz az indiai kendert általában pipában elszíva használják, ritkábban süteménybe vagy egyéb ételbe "csempészve" fogyasztják. Feldobottságot, jókedvet "varázsol", a fűnek köszönhetően a környezet élvezetesebbnek tűnhet. Ám miközben élénkíti a vizuális, hallási, látási érzékeket, sérülhet a gondolkodás és megváltozhatnak a logikai funkciók. Nagy mennyiség elfogyasztása után hallucinációkat, vagy akár pánikrohamot is kiválthat. A szer tartós fogyasztása mellett a dózis fokozatos emelése szükséges, hogy ugyanazt a hatást váltsa ki, de ennek ellenkezője is előfordulhat. Testi függőséget nem, de rendszeres használata lelki függőséget okozhat.

Kemény mag, és a többiek

© sxc.hu A BRFK nyilvántartása szerint a heroinfogyasztás Budapestre jellemző, de néhány nagyobb városban is megjelenik, mint Miskolcon és Pécsett. A fogyasztók között néhány ezres a kemény mag, de ez az egyetlen kábítószertípus, amelynél az utóbbi időben megállt a fogyasztók számának növekedése, sőt, enyhe csökkenés tapasztalható. A heroinfogyasztókat azért lehet könnyebben megbecsülni, mert ők megjelennek a drogfogyasztókat kezelő intézményekben, szervezeteknél. Ez az a kábítószer, amelynél senki nem beszél legalizációról, nincs ellenvélemény, mindenki azt mondja, hogy rendkívül veszélyes.   A heroin 93 százaléka Afganisztánból származik, az Európába irányuló útvonalak közül kettő-három is érinti Magyarországot. Jellemzően törökök és koszovói albánok foglalkoznak a csempészetével, a helyi elosztásba viszont már beszállnak a magyarok, vietnamiak, kis számban arabok is. Behozatalával olyan komoly szervezett csoportok foglalkoznak, amelyek – felismerve a kábítószerben rejlő lehetőségeket – más bűncselekmények elkövetéséről "váltottak át" a kábítószer-kereskedelemre. A többi drogot jellemzően magyarok csempészik be és terjesztik. A marihuána és szintetikus kábítószerek beszerzésére bárki "vállalkozhat", akinek megfelelő külföldi kapcsolatai vannak.   Az elfogyasztott marihuána felét már itthon, illegális ültetvényeken állítják elő, a többit Hollandiából, Belgiumból, illetve Szlovákia felől hozzák be. A szintetikus kábítószerek – mint az amfetamin – szintén Nyugat-Európából származnak, bár már kelet-európai laborok termékei is megjelentek a magyar piacon. Az egyelőre nem jellemző, hogy utóbbiakat itthon állítanák elő, sokkal egyszerűbb és kockázatmentesebb kimenni külföldre az "anyagért", kihasználva, hogy a határokon megszűnt az ellenőrzés.

Rácz József szerint szintén népszerűek az amfetaminok, azaz a szintetikus drogok. Az amfetamint többnyire orrba szippantva veszik be, ám mostanság "divat lett" intravénásan adagolni. Itt is igaz, hogy rendszeres fogyasztás mellett ugyanazon hatás eléréséhez egyre nagyobb adagra van szükség. A szer felhagyásával erős sóvárgás jelentkezik, amelynek velejárója a rossz hangulat, szorongás, depresszió, krónikus fáradtságérzet, illetve alvászavarok kialakulása.

"Globális trend, hogy gyarapszik a kokainhasználók tábora, már nem jelent luxuscikket, s egyre könnyebb hozzáférni" – mondta Rácz. Pedig az egyik legveszélyesebb szer, igen gyorsan képes lelki függőség kialakítására, a heroin mellett ennél alakul ki leghamarabb függőség. Az amfetaminokhoz hasonlóan hangulatjavítóként, a fáradtság elűzésére használják. Mellékhatásként jelentkezhet depresszió, álmatlanság, rossz közérzet, ingerültség, irritabilitás lép föl. A kokain esetében is a lelki függőség jelent veszélyt.

A szakember szerint míg korábban a hátrányos helyzetűekkel, a leszakadt réteggel társították a heroin használatát, ma már ez sem fedi a valóságot. Egy biztos, a leggyorsabban ez a szer képes függőséget kialakítani. A heroin porként kerül forgalomba (a gyógyászatban is használatos morfium folyadékként, a kodein- vagy a methadon tabletta formájában) A heroint többnyire orrba szippantva vagy vízben oldva intravénásan használják, ritkábban cigarettában elszíva fogyasztják. 

Eufóriával, kellemes, kábult-bódult állapottal "ajándékozza meg" a fogyasztót, aki átmenetileg úgy érzékeli, elszálltak a problémák, megszabadult testi és lelki fájdalmától, szorongásától, és nőtt az önértékelése. A feketeleves ezután következik, erős fizikai és lelki függőséget okozva. Folyamatos használat mellett a kellemes hatások csak a megszokott dózis folyamatos emelésével érhetők el. Hosszabb használatot követően a hatás intenzitása mindenképp csökken, már a létezéshez válik szükségessé az ópiát mindennapos használata. A kezelés során a testi tünetek rövid idő alatt megszünhetnek, a lelki tünetek, a pszichés függőség kezelése azonban sokszor éveket igényel.

A nagyon erős tudatállapot-módosító hatást kiváltó LSD szintetikusan előállított szerhez – ahogy a por formájában elérhető DOM, a DMT és a PCP is –, többnyire apró, bélyegszerű lapocskák formájában lehet hozzájutni. Mivel a hallucinogéneket szájon át használják, a gyomorban szívódnak fel, erős hallucinációkat, kedélyállapot-ingadozást okozva. Ismételt használat esetén a mennyiséget igencsak emelni kell. Elvonási tünetként jelentkezhet a motiváció és az érdeklődés hiánya, az ürességérzet.

Függőség esetén gyakori, hogy a szenvedélybeteg megpróbál leszokni a drogról, felhagyni a kényszeres viselkedéssel, de ezek a kísérletek általában kudarcba fulladnak. Ezért van szükség minden esetben szakember segítségére, ugyanakkor az igazi megoldást a prevenció jelentené – véli Rácz József.