Valaha a hirtelen szívhalál esetén megkísérelendő újraélesztés technikáját az elsősegélynyújtás tanfolyamain tanították. Ezek az egészségügyi képzések napokig, néha egy hétig is tartottak, oktatták a szájba vagy orrba fújt levegővel végzett lélegeztetést és a mellkas nem túlságosan gyors ütemű nyomogatásával végzett szívmasszázs módszerét. 
   
Állatkísérletek, illetve embereken megfigyelt események arra utaltak, hogy a szívműködés hirtelen leállása esetén az első percekben, amíg a valódi szaksegítség megérkezik, a szív munkájának pótlása a legfontosabb. Az a lényeg, hogy ha alacsony szinten is, de fönntartsuk az életfontosságú szervek, elsősorban az agy vérkeringését.
   
Tavaly egy svéd munkacsoport igazolta, hogy a hirtelen halált szenvedő ember közelében lévők által perceken belül elindított újraélesztés eredményessége gyakorlatilag azonos volt, akár próbáltak lélegeztetni is, akár csak a mellkas erélyes, gyors nyomogatásával igyekeztek segíteni. 
   
Japán kutatók ugyancsak 2007-ben közölték 4900 hirtelen szívhaláleset tapasztalatait. Ahhoz képest, ha a közelben lévők szinte semmit nem tettek az áldozat megmentéséért, az újraélesztés esélye a hagyományos, lélegeztetéssel kombinált szívmasszázs végzésekor 57 százalékban eredménnyel járt. A végeredmény viszont még jobb, 72 százalék volt, ha kizárólag a mellkast nyomogatták, percenként százszor, az álló szív működésének pótlása végett.
   
A mostani kongresszuson Leif G. Svensson és svéd munkatársai arról beszéltek, hogy az áldozat szájába, orrába fújással történő lélegeztetéstől sokan undorodnak, nem végzik, ezért egyáltalán nincs újraélesztés. A lélegeztetés ráadásul nem javít a túlélés esélyén, tehát érdemes kizárólag a mellkas nyomásával megkísérelni az újraélesztést.
   
Hasonló volt a véleményeük a japán kutatóknak is. A mellkas nyomásával végzett újraélesztést bárki 30 perc alatt megtanulhatja, és ha ezt mindenki tudja és késés nélkül elkezdi, nálunk is emberek ezreit menthetjük meg.