"A legtöbb utazó, akivel eddig találkoztunk nem tudott mást mondani Honduras nyugati részéről, mint Bay Islands és Copán Ruinas. Ezek valóban az ország húzónevei, ennek minden következményével. De ne siessünk előre. Salvadorból Hondurasba lépve belépési díjat kell fizetni, bár elvileg a két ország Guatemalával együtt egy közép-európai unió része, azonos tartózkodási feltételekkel külföldiek számára, ahol pénzt lehet keresni, ott nem számít a világpolitika, és lám, még bizonylatot is kapunk. Az útlevelekbe érdektelenül bele- belenéznek, és folytathatjuk utunkat. Marcala és La Paz felé kerülünk önkéntelenül, az út szörnyen poros, de a vidéki élet megkapóan eredeti. Egy jó csobbanás egy kénes forrásnál az erdő mélyén, majd késő este érünk a Yojoa-tóhoz. Órákig keressük a D&D nevű fogadót, ahol többek szerint kiváló, házi készítésű sörök és világelső madárles vár. A sörök valóban kiválóak, van világos-sötét, meg epres, mangós meg sárgabarackos. A belga gyümölcssörökkel vetekedő ízvilág, friss aroma, a serfőzőmesternek, aki egyben a szálló tulajdonosa is, gratulálunk. A sörfőzés elkerülhetetlen feltétele a tökéletesen tiszta víz, így az országban itt talán egyedül, a zuhanyzókból és kerti csapból is iható víz folyik. A tulaj, Robert, egy kedves, testes amerikai másnap körbevezet a birtokon, ehető pálmaszárat vág, ízletes virágokat és ismeretlen terméseket kóstoltat, még egy igazi fahéj fáról is levág egy kis kérget, hogy az igazi friss, zamatos fahéj ízét kipróbálhassuk. Az íz és látványorgia megtetőzéseként hosszú fűszálat tép, és mélyen beledugja egy faágban függő sárfészek egy apró nyílásán. Kicsit hátralépünk, feltehetőleg mindenki piszkált már darázsfészket a padláson, de amikor kihúzza a fűszálat, a teljesen fekete a rákapaszkodó termeszhangyáktól. Egy idő után rákapunk a csemegére, és szorgalmasan rágcsáljuk a savanykás rovarokat, amik Robert szerint megfázás, allergia és szúnyogtámadás ellen is hatásosak."

A teljes cikk a Bedouin blogban olvasható.