Házas emberekkel végzett kérdőíves felmérés alapján a Wharton School of Finance és a Northwestern University kutatói kiderítették, a pénzzel megfontoltan bánó személyt vonzza az olyan ember, aki szórja a pénzt. 
   
George Loewenstein, a Carnegie Mellon University professzora már a tavaly megjelent Zsugorik és pazarlók című tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy az egyetemet végzett emberek úgynevezett "fizetési fájdalma" határozza meg, hogy zsugoriak, avagy inkább pazarlók-e. A fizetési fájdalom nincs semmilyen összefüggésben a bevételeikkel.
   
Az ellentétek vonzása a két személyiség között úgy működik, hogy azok, akik számára fájdalmat jelent a pénz elköltése, erősen vonzódnak azokhoz, akik felszabadultabban bánnak a pénzzel. Ez még akkor is így van, ha az egyedülállók úgy nyilatkoznak, szívesebben kötik össze életüket olyannal, aki hasonló pénzköltési szokásokkal rendelkezik.
   
A szakemberek szerint ellentmondás van a között, amit az emberek mondanak, és a között, milyen partner vonzza őket. A pénzhez való különböző viszonyulás problémát okoz a házasságokban, mivel kevéssé valószínű, hogy egy pazarlóból spórolós lesz, ahogyan az is, hogy egy takarékos egyszer csak szórni kezdi a pénzt.
   
A kutatók a megkérdezettek múltjában próbálták feltárni a zsugoriság, illetve a költekezés okait, de nem találtak rá a különbség gyökerére. Azt feltételezik, a kétféle magatartásnak talán genetikai okai vannak.