Flickr (Creative Commons) - katielips

Lengyelország századokon át katonai átjáróház volt Kelet-, és Nyugat-Európa között: a szomszédos országok mind szemet vetettek rá. A történelmi örökség legendák és mendemondák, kísértetek és szellemek otthonává varázsolta az egész országot, különösen Wroclaw-ot, ami az utóbbi évezredben felváltva tartozott Lengyelországhoz, Csehországhoz, Magyarországhoz, Ausztriához, a Porosz Királysághoz, és Németországhoz.

Lengyelországban nem nehéz hátborzongató kirándulásokat tenni: Reszel városának kastélyában például annak a nőnek a szelleme kísért, akit Európában utoljára küldtek máglyára boszorkányságért, míg a Lagów-i kastélyban sötét hangulatú középkori kínzókamrába látogathatunk. De ezek a helyek Walt Disney meséinek csodálatos kastélyai lehetnének Wroclaw-hoz képest: a Frankenstein-filmek ködébe burkolózó utcák, sötét kapualjak és sikátorok labirintusa mintha a legvéresebb horrorfilmek díszlete lenne. A város legkísértetiesebb látványossága a zsidó temető, egy 60-70 éve teljesen kiirtott kultúra túlméretezett maradványa, amely az őszi hideg, szeles estéken különösen nyomasztó hangulattal bír.

Wroclaw nagy része a földdel vált egyenlővé az 1945-ös szovjet ágyúzás során, de a középkori város ma teljes pompájában tündököl a romok aprólékos újjáépítésének köszönhetően. Nem mintha bárhol is látnánk az újjáépítés árulkodó nyomait. Macskaöves sikátorok kanyarognak, majd válnak köddé az októberi homályban; a történelmi óvárost csatornák, és folyók kuszasága övezi. Rynek-től, a város főterétől pár lépésre találjuk a 19. században épült Monopolt, ami különleges design-hotelként épül újjá az elmúlt években.

Flickr (Creative Commons) - katielips

A Rynek-et nem csak megérkezésünk napján találjuk majd különlegesnek, a látványtól bármikor eláll a lélegzetünk. Középen látható a 13. században épült városháza, a tetőszerkezetén hemzsegő vízköpők és a tornyok az egész tér hangulatát meghatározzák; a Rynek két oldalán pedig egy sor nyeregtetejű, bonyolult mintákkal gazdagon díszített nagypolgári lakóház áll. Egy ilyen házban találjuk a Dwór Polski Hotelt dworpolski.wroclaw.pl, ahol a homályos folyosókon kitömött fácánok és antik lovagi páncélok keresztezik utunkat. Régi portrék gyanakvó tekintete előtt elhaladva, a borzongató múlt kísért az épület nyikorgó padlóján. Az egyik képen III. Zsigmond király látható, aki akkoriban használta az épületet fő lakhelyéül, mikor titokban Habsburg Annának udvarolt.

Kint őszi dér burkolja Jancsit és Juliskát, a két vékonyka bérházat, amiket egy függő árkádsor köt össze; mintha egy szerelmespár sétálna kézen fogva.  Azt hinnénk, megtaláltuk Wroclaw legromantikusabb épületét, de az árkádra vésett latin mondás egészen mást hirdet: „A halál az élet kapuja.” És tényleg; ezen a romantikusnak tűnő helyen valamikor gyilkosság történt. A legenda szerint a közeli Szt. Erzsébet templomban lakott egy démoni törpe, aki hatalmába kerített egy tévelygő unokát. A fiú őrjöngő dühében kivégezte saját nagyanyját, akinek vérfagyasztó sikolyát néhányan a mai napig hallani vélik a környéken.

Szintén érdemes ellátogatni a főtéren található forgalmas, lépcsős, árnyékos étterembe, ami „Az arany kutyához” nevet viseli. II. Frigyes porosz király is megszállt itt annak idején, de nem is jött többször. Miközben épp levelet írt, egy kísértet kiragadta a kezéből a lúdtollat, és magát a királyt is a földre kényszerítette. A vendégek szerint a pincéből azóta is furcsa hangokat hallani, bár valószínűleg ezek a furcsa hangok inkább egy közeli tömött kocsmából jönnek.

Flickr (Creative Commons) - katielips

Wroclaw városát a szellemek mellett leginkább diákok lakják, ami miatt az éjszakai szórakozás is garantált. A Pracoffina például egy pincekocsma és az udvar bejárata felett várkapukat idéző csapórács lóg.  Bár a hely a középkorban börtön volt, a gyertyafényes cellákat ma galléros pólóba öltözött vendégek tömik meg, és nagyanyáik bútorain elheveredve húzzák le egyik vodkát a másik után. A vécé látványán kívül más hátborzongató élményben itt nem lehet részünk, de az éjszaka tartogat még meglepetéseket. A gótikus Mária Magdaléna templom gyönyörű ikertornyait egy híd köti össze negyvenöt méter magasan. A híd alatt kavargó árnyékok a legendák szerint örökre elátkozott szolgálók kísértetei.

Mikor 1945-ben a Vörös Hadsereg ostrom alá vette a várost, az akkori Breslaut a náci parancsnok erőddé nyilvánította, és a főhadiszállást a gótikus kínzókamrákban rendezték be. A városból menekülő civil lakosság nagy részét meggyilkolták, egyesek szerint az ő sikolyaikat lehet néha hallani a folyosókon. A helyet most Prowokacja-nak hívják, és a város egyik legfelkapottabb szórakozóhelye; nem is engednek be akárkit. De ha még mindig hátborzongató hangulatra vágyunk, elmehetünk Abram Tornyába is, az óváros szélén. A középkori erődben berendezett bárban félhomály fogad. A téglafalakon művészi lenyomatok közt, bort kortyolgatva szóba elegyedhetünk Frederick-kel, a hely kaliforniai tulajdonosával. "Szerintem tuti átkozott a hely," mondja. "A kísértetet az idősebb lakosok is ismerik. Az ő idejükben itt rengeteg antik varrógép volt, és egyik este az összes pedál és kerék magától pörögni, forogni kezdett" - meséli. Ahogy befejezi a mondatot, az egyik kép a falon leesik a földre. Hogy átkozott-e a hely? Még szép!

-BJ-