A 2008-as olimpiára készült el a pekingi harmadik terminál, mely egy sárkányt hivatott ábrázolni. A Foster + Partners által tervezett épület tradícionális kínai színekben játszik, mely színek nem csupán az esztétikumot, hanem a jobb tájékozódást is szolgálják a világ egyik leghosszabb, két mérföldes épületében. A hongkongi Chek Lap Kok reptér szintén a Foster + Partners munkája, melynek szépségéhez nagyban hozzájárul kiemelkedő funkcionalitása – itt még 17 órányi utazás után félig csukott szemmel sem lehet eltévedni.

A madridi Barajas reptér 2006-ban megnyílt négyes számú terminálja a Richard Rogers Partnership tervezőit dicsérik. Az évente 35 millió  utast vendégül látó terminál egy szivárvány belsejébe kalauzolja az átutazókat, egy sor színes oszlop tartja a bambuszszerű hullámos tetőt. 

A new yorki JFK reptér TWA Terminálja 1962 óta az egyik legszebb reptér, mely hajlataival magát a repülés élményét ragadja meg – a mai napig követendő példa az építészek között. Az uruguayi születésű tervezőt, Rafael Vinoly-t meg is ihlette, az általa tervezett montevideói Carrasco Nemzetközi Reptér új terminálja a TWA szellemében 2009-ben nyitotta meg kapuit az utasok előtt. Olyan egyszerű, mint egy gyerekrajz, egyetlen csodálatos ív,  mely mögött a váróterem napsütötte tere található.

A spanyolországi Bilbao Sondika reptere 2000-ben Santiago Calatrava tervei alapján készült. A madárszerű alakja miatt galamb becenevet kapott épület egy kortárs Gaudi, mondják bírálói – ritmikus minták, szoborszerűség, játék a fényekkel. A denveri reptér, az amerikaiak kedvenc repterének koncepcióját Curtis Fentress, a helyi születésű tervező mindössze három hét alatt dobta össze. A reptér messziről úgy fest, mint egy hatalmas indián sátrak alkotta falu – belsejében azonban – a megnyitáskor, 1995-ben a világon a legnagyobb – teflonbevonatú tetője található.

A Denver’s Fentress Architects által tervezett dél-koreai Incheon Nemzetközi Repteret 2001-ben adták át. A reptér a koreiai kultúra igazi esszenciája, melyben a tető íve egy tradicionális templomot idéz, az érkezési csarnok 5000 év koreai műremekeivel szegélyezett – miközben a reptér vasúti terminálja rendkívül futurisztikus.

A marokkói Marrakech Menara reptér remek példa rá, hogy a modernizmus hogyan fér meg a tradicionális iszlám építészettel. A 2008-ban átadott építmény rombuszokból áll, melynek üvegborítását – melyen át a fény csodásan játszik – arab minták díszítik. Ugyancsak különböző stílusok találkoznak az 1998-ban megnyitott kuala lumpuri reptér épületében. Az összetéveszthetetlenül eklektikus repteret a japán Kisho Kurokawa tervezte – iszlám dómok, a fával borított plafon felé elvékonyodó pufók oszlopok, csillagszerű lámpák.

A berlini Tempelhof Nemzetközi Repteret 1936-ban adták át és 2008-ban bezárták. Az Albert Speer által tervezett terminál alakját egy egyharmad mérföld hosszú görbe határozza meg. Az argentin Ushuaia Malvina Argentinas Reptere a világ legdélebbre fekvő nemzetközi reptere. A reptér fával szegélyezett főépületével remekül illik a csodás tűzföldi természeti környezetbe. Az 1994-ben átadott osakai Kansai Nemzetközi Repteret Renzo Piano tervezte. Egy egyszerű, napfényes csőről van szó, egy hatalmas méretű repülőgéptörzsről, mely több, mint egy mérföld hosszú.

Molnár Kata Orsolya