Kétpercenként egy szúnyogcsípés. Ennyi a tűréshatár, e fölött már indokoltnak tartja az Országos Tisztifőorvosi Hivatal a vegyszeres irtást. A permetezést a hivatalnak engedélyeznie kell, s mivel a vegyszer más rovarokat is megmérgez, időben értesíteni kell a méhészeket is. Mostanában olykor percenként négy csípést is számláltak a szakértők, akik csak a karjukon mérik a vérszívók sűrűségét; a védtelen egész testet ezer csípés is érhetné óránként, ami halálos is lehet. A bőséges csapadék és az árvíz szinte az egész országban kitűnő feltételeket teremtett a szúnyogok kirajzásához, nemcsak a friss peték, hanem az évek óta lerakottak kifejlődéséhez is, amelyek évekig tartó száraz periódust is képesek átvészelni. Az esőket követő meleg időt pedig különösen kedvelik a szúnyogok (amelyeknek egyébként csak a negyedrésze vérszívó), ilyenkor akár egy hét alatt is szárnyra kelnek. A védekezést egy-egy csapadékosabb évben, mint amilyen az idei is, rendre a pénzhiány akadályozza.

A szúnyogok nem ismerik a közigazgatási határokat – több kilométert repülnek, kedvező széllel tíz kilométernél is messzebb vitorláznak –, irtásuk mégis önkormányzati feladat.

A teljes cikket elolvashatja a HVG csütörtökön utcára kerülő számában.