A szerelem kémiája

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Medipress
Tetszett a cikk?

Az agyunkban található két kémiai anyagnak döntő jelentősége van abban, hogy életünk során hosszú időn keresztül ragaszkodunk-e ugyanahhoz a partnerhez, vagy folyton az újdonságot keressük.

Helen Fischer, a világ egyik vezető antropológusa több mint három évtizeden keresztül tanulmányozta a romantikus szerelem mibenlétét. Az antropológus szerint a másik személy iránt érzett vonzalmunkban nagy szerepet tölt be a kémia.

Fischer szerint négy alapvető típusba sorolható az emberek személyisége: vannak a felfedezők, az építészek, a rendezők és a tárgyalók. Hogy ki melyikbe tartozik, azt az agyunkban található két kémiai anyag – a dopamin és a szerotin –, valamint két hormon, a tesztoszteron és az ösztrogén szintje határozza meg. Például, ha a szerotonin van jelen dominánsan, akkor az „építész” kategóriába tartozunk, az ilyen emberek nyugodtak és hűségesek a párjukhoz. A dopamin dominanciája azonban ennek éppen az ellenkezőjét okozza, akikre ez jellemző, az mindig valami újat keres az életben. Az magas ösztrogénszint gazdag képzelőerőt és kiváló társas készségeket eredményez, akire azonban inkább a tesztoszteron túlsúlya a jellemző, az többnyire határozott és keményfejű.

„A szerelem persze továbbra is egy megfejthetetlen misztérium marad, de az ismert mondás erre a helyzetre is igaz: a tudás hatalom. Azaz, ha ismerjük önmagunkat, tudjuk mire vágyunk, hogyan szeretünk mi, és hogyan a másik, akkor rátalálhatunk az igaz szerelemre” – fogalmazott az antropológus.