A csapat szerint ebben az életformában az a vonzó, hogy a pár mindkét tagja megőrizheti a függetlenségét, és nem kell olyan elkötelezettséget vállalnia, ami az együttéléssel járna. Az együtt élőknek olyan gondokkal kell megküzdeniük, mint például a lakás fenntartása, a közös használati tárgyak, ami automatikusan összeköti őket, akkor is, ha szakítani akarnak. A húszas éveikben járó fiatalok életük egy átmeneti, labilis szakaszában járnak, amikor nem akarják lekötni magukat.

Néhány résztvevő egyáltalán nem vágyik sem együttélésre, sem házasságra, de a címben említett „ágyrajáró” kapcsolatban élnek. Akadnak olyanok is, akik minden éjszakát a párjuknál töltenek, mégis fenntartanak saját lakást. Arra hivatkoztak, hogy ha haza tudnak menni, vagy a másikat haza tudják küldeni, akkor igazából nem élnek együtt.

„Ez egy meglehetősen szilárd és kényelmes középút a randevúzgatás és a formálisabb kapcsolatformák közt félúton. A hagyományos formák helyett az emberek a saját útjukat járják a szerelmi kapcsolaton belül, nem alkalmazkodnak a társadalmi normákhoz. Van egy időrés a tinédzserek és a felnőttek között, ennek az időszaknak a párválasztási szokásairól nem sokat tudunk. Az ágyrajárás egyedi választ ad arra, hogyan is rendezik el a fiatal felnőttek a párkapcsolataikat” – fogalmazott Jamison az emberi fejlődés és családtanulmányi tanszékről.

Jamison szerint a jelenség számos előnnyel bír, következményekkel viszont nem jár, de néhány szakértő szerint sajnálatos módon tükrözi az amerikai társadalom általános hanyatlását. „Nem bírjuk elviselni, ha bárki is beavatkozik a mi kis dolgunkba” – mondta Aaron Turpeau, atlantai párkapcsolati tanácsadó. „Örökké azt halljuk, hogy mindenki a saját dolgával törődjön. Ez a nagy szabadságvágy sajnos egészségtelen kapcsolatokhoz vezet.” Hozzátette azt is, hogy ennek eredményeképpen sok fiatal lézeng, anélkül, hogy elkötelezné magát valamelyik irányba. „Eljátsszuk, hogy van egy házunk, úgy teszünk, mint ha házasok lennénk, de ha ráununk, visszamegyünk a saját kuckónkba.”

Jamison a jövőben kiterjeszti kutatását a nem házas szülőkre is, de gyanúja szerint minden korcsoport élvezi a kötelezettségektől mentes kapcsolatokat.