A pitvar-remegés, a fibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar, amely az életkor előrehaladásával mind gyakoribb. Statisztikák szerint 80 évnél idősebb korban már minden második embernek így működik a szíve. 

Különböző betegségek következtében ilyenkor a szív felső része, a pitvar - ahol a szívműködés ritmusa keletkezik - szabályos összehúzódások helyett remegni, fibrillálni kezd. Ebből a remegésből a szívizom összehúzódásának ingere változó ütemben jut át a szívkamrára, ezért a szív már nem ütemesen, hanem össze-vissza ver. 

Ezt a beteg gyakran meg sem érzi, de nagy a kockázata annak, hogy a nem ritmusosan összehúzódó, hanem csak remegő falú pitvarban véralvadék keletkezhet, melynek darabjai leszakadva a szervezet más részeibe, például az agyba "elúszva" fontos ütőereket zárhatnak el, és így bénulást vagy halált okoznak. 

A szív fájdalmatlan vizsgálatára használt ultrahang visszhang formájában visszaverődik a billentyűkről, a szívüregek faláról és ezzel azoknak mérete, formája pontosan mérhető. Michael A. Rosenberg és munkatársai ezzel a módszerrel egy nagy létszámú amerikai vizsgálatban átlagosan 12 éven keresztül rendszeresen ellenőriztek ezernél több korosodó nőt és férfit. 

Az ultrahang segítségével a szívüregek ellazulásának időszakát figyelték, mérték a pitvarok tágasságát és a vér beáramlásának ütemét. A megfigyelés évtizede alatt kiderült, hogy a pitvar-fibrilláció elsősorban azoknál jelent meg, akiknél a pitvar kitágulása igen jelentős volt, illetve a szívüreg telődése másként alakult. 

A bármikor ismételhető, vértelen vizsgálat lehetővé tette azoknak az idős embereknek a fokozott megfigyelését, akik a leírt változások alapján a ritmus-zavarra nagyobb kockázatúnak minősültek. Ezzel a módszerrel lehetséges volt olyan gyógyszeres kezelés korai elkezdése, mellyel a ritmuszavar esélyét csökkenteni lehetett. A vizsgálat eredményeit az European Heart Journal közölte.