Legdrágább szervünk az agyunk. Jóllehet testsúlyunknak mindössze 2 százalékát teszi ki, az energiánk 20-25 százalékára tart igényt, mely arány kisgyerekeknél akár a 60 százalékot is elérheti – írja a Die Presse. Ráadásul egy széles körben elfogadott feltételezés, az expensive tissue, avagy drága szövet hipotézis szerint  az emberi evolúció során a többi, hasonlóan nagy energiaigényű szervnek kellett fizetnie az agy átlagon felüli növekedéséért. Egyes tudósok úgy vélik, az emésztőrendszer, mások szerint az izom- és zsírszövetek, valamint a szaporodás szervei fejlődtek vissza, hogy biztosítsák az agy evolúciójához szükséges erőforrásokat. Mindeközben az is vita tárgyát képezi, hogy megérte-e egyáltalán az áldozat, a nagyobb agy valóban jobb-e.

Belátható, hogy a fenti kérdéseket nem könnyű empirikus úton megválaszolni, ezért is figyelemre méltóak a svédországi Uppsala Egyetem nemzetközi kutatócsoportjának nemrégiben felmutatott eredményei.

A tudósok guppikkal folytatott kísérleteik során az evolúciót rövid távon befolyásolva elérték, hogy az elevenszülő halak harmadik generációjának agya már születéskor nagyobb legyen elődeikénél. Az így kialakult egyedek vizsgálatát követően arra a megállapításra jutottak, hogy a guppiknál az agy relatív méretének 9 százalékos növekedése a bélrendszer zsugorodásához és a születések számának 19 százalékos csökkenéséhez vezetett.

A „drága szövet hipotézis” tehát ez esetben beigazolódott, a kérdés már csak az, hogy a nagyobb agy előnyt jelent-e tulajdonosa számára. A projekt jelenlegi szakaszában úgy tűnik, a hímnemű guppiknál aligha. Egy teszt során a halaknak fehér papírra rajzolt fekete köröket illetve négyszögeket kellett összeszámolniuk. A helyes eredményért cserébe jutalomtápot kaptak.

A feladatot a nagyobb aggyal rendelkező nőstények egyértelműen jobban oldották meg, mint hímnemű társaik, méghozzá nagy valószínűséggel azért, mert míg a nőstény guppik a táplálékszerzésre, addig a hímek az utódnemzésre koncentrálnak. Persze ez utóbbi a guppilányokat sem hagyja hidegen, mi több, párt is a hímek testének fekete rajzolata alapján választanak. Más szóval még az is elképzelhető, hogy a fekete rajzok összeszámolásánál őket sem kizárólag az élelemszerzés motiválta.

A hímek pedig lehet, hogy csak azért nyújtottak rosszabb teljesítményt, mert a kísérlet nem az ő életmódjukat modellezte. Ezért a kutatók újabban azzal próbálkoznak, hogy a guppifiúkat a helyes számolásért nem extratáppal, hanem extrarandival jutalmazzák.
Az első eredmények állítólag biztatóak.