Tana bru-be (ejtsd: Táná-brü) érkezésem pillanatában huszonöt százalékkal megugrott az itt élő magyarok aránya az összlakossághoz képest. A norvégok számára is rejtőzködő, háromezres településen összesen négy ember él, aki beszéli Kazinczy Ferenc nyelvét. A Kona család négy napig látott vendégül, a motoros szánnal történő borulást élve megúsztam, majd akkora halat fogtam, hogy magam sem hittem el. S mivel ez volt életem első sikeres pecázása (kivéve gyermekkorom műanyag úszkálói a Vidámparkban), a siker és később a sült kopoltyús íze egyaránt kiváló érzéseket okozott.

100 nap Északon - korábbi állomások:

Hol lakik a legészakibb magyar a Földön?

Megvan a legészakibb magyar, és nem fázik

A legbékésebb magyarok északra költöztek

Kávédarálón utaztunk keletre

Alta városával ellentétben (ahonnan ide, Tana bru-be érkeztem a Wideroe kávédarálóhoz hasonló repülőgépén), Norvégiának ezen a részén szétszórva élnek honfitársaim. Vardø-ben, amely az ország legkeletibb városa (ha egy függőleges vonalat húzunk a térképen, akkor Isztanbultól keletre lukadunk ki) a helyi templom kántora és zenetanára Mátis Kelemen. Vadsø-ben az egyik autószalon felújítási munkálatait két honfitársam, Simon Árpád és Tuza István végezte, miközben Décsi Lajos építési vállalkozóként keresi kenyerét. Történik mindez Finnmark megyében, amelynek területe nagyobb, mint Dániáé, ellenben mindössze hetvennégyezren lakják.

De térjünk most vissza Tana bru-be Kona Jánoshoz. Az Erdélyből származó harminchat éves evangélikus lelkész kezdetben fél évtizedet töltött a kolozsvári teológia szakon, mielőtt kiutazott Norvégiába. Pár év, a fővárosban, Oslóban eltöltött tanulmányt követően, 2006 júliusában került el Tana bru faluba, mert sikeresen pályázott meg egy lelkészi állást. Korábban Dél-Norvégiában Ål városában dolgozott. „Az északi vidék számomra olyan, mint a mesebeli tulipános láda. A hírekben állandóan megjelenő zordsága, ridegsége ellenére szeretem ezt a helyet. Az itt élők melegszívűek, egyenes emberek. Idefent sokkal jobb számunkra az életminőség, mintha az oslói csúcsforgalomban kellene araszolnom nap, mint nap. Amióta itt lakom, felfedeztem a természetet, látom, miként éltek az itteni őslakosok, a számik – mondta.”

A tanai könyvtár, ahol síléceket is lehet kölcsönözni - kattintson galériánkért!

Lantos Gábor

A háromezer lelket számláló falu a Tana folyó mentén húzódik meg. A községben van minden, ami a megfelelő életminőséghez szükséges. Nagy közértek (bevásárlóközpontnak nem nevezném őket), bank, fodrászok tömkelege (kettő), számi motívumok ezüstboltja (ahol tilos fényképezni), tejgyár, tehenészet, rénszarvas-feldolgozó, szálloda, benzinkút, új sportcsarnok, ahol kézilabdameccset is lehet játszani, biatlonpálya, lelkészi hivatal, rendőrség, régi halbolt. Közelben és távolban a természet lágy öle, több száz kilométer motoros szán pálya, rengeteg hóeltakaírító gép. Utóbbi természetesen azért, mert itt mindenki pontosan fizeti a kőkemény kommunális adót. Az összeg az útról történő hó eltakarítást, a szemételszállítást, kéményseprést, vizet, és a csatornadíjat tartalmazza.

Tana fantasztikusan felszerelt edzőteremmel is rendelkezik, ahol a legmodernebb gépek vannak. (Csak tátottam a szám. Pesten nincs sok ilyen. A havi bérlet 365 korona, azaz több mint tizenkétezer forint.)

A kulturális iskolában található a színházterem, amelyben rendszeresek az előadások. Zenetanulásra, táncolásra is nyílik lehetőség. A könyvtárban pedig sífelszerelést is lehet kölcsönözni, hiszen itt sem engedheti meg magának mindenki a méregdrága lécek, cipők, kötések megvásárlását.

A "külvilággal" azaz a nagyobb településekkel a Boreal Transport biztosít kapcsolatot. Vardø, Vadsø, Kirkenes, Karasjok - ezekbe a városokba mennek távolsági buszok. A járművek a téli időszakban nagyon ritkán járnak, most januárban a Kirkenes-Tana úton egy ment reggel és egy este. A 141 kilométerre fekvő Kirkenesbe a jegy ára 270 korona, azaz több mint tízezer forint. Tana-ban – mint ahogy az egész megyében – nincs vasút és a legközelebbi repülőtér is a 65 kilométerre fekvő Vadsø-ben lelhető fel.

A feliratok norvég és számi nyelven olvashatóak. Finnország határa 24 kilométerre, délre fekszik. Ott lehet belépni az EU-ba és ott kell az órát egy órával előbbre állítani. A tanaiak közül rengetegen járnak át vásárolni, mert a határon túl szinte minden terméket jóval kedvezőbb áron kaphatnak meg. Egyben a választék is nagyobb és különböző, mint Norvégiában.

Istentiszteletek norvég és számi nyelven

Kona János nem csak norvég, hanem számi nyelven is képes az istentiszteletek megtartására. Tana környékén három gyülekezet és nyolc templom van és egy hegyi kápolna is van. János lelkészi szolgálata két kommunára terjed ki, kilenc szószéken prédikál, de ezt a munkát nem egyedül kell, hogy elvégezze, lévén másik lelkész is dolgozik itt. A két papra havonta 6-7 vasárnapi istentisztelet megtartása jut, e mellett a temetéseket is az egyházi személyek részvételével tartják meg. Hetente több alkalommal négy idősek otthonában is tevékenykednek. Felesége, Sepsi Annamária katekéta, vagyis hitoktató. Két tündéri gyermekük, Evelin és Dávid napközben a helyi óvoda, amúgy meg egy takaros faház lakója. Ők két nyelven beszélnek kiválóan, hiszen otthonukban szüleik magyarul beszélnek velük.

A mindig jó kedélyű szakállas pap szabad idejében kiválóan szaxofonozik, biztos kézzel vezeti a scootert, azaz a motoros szánt (főleg, ha nem én ülök mögötte, s nem esik le egyetlen éjszaka alatt fél méter friss hó.) Szerencsés esetben egy óra alatt egy kiló halat is kifog a tavat borító jég alól. Ha még mindig nem fáradt el, akkor hatalmas királyrákot, vagy éppen jávorszarvas gulyást főz a lelkészi ház konyhájában, hogy a tőkehal nyelvmozgató izmának kirántásáról már ne is beszéljek.

Számi múzeum Varangerbotnban - kattintson galériánkért!

Lantos Gábor

Ami a kirántást illeti, arra szükségünk volt párszor, amikor Alta után Tana-n is megismerkedhettem a lékhorgászat rejtelmeivel. Az alapvető differencia az egy héttel korábban történtekkel szemben az volt, hogy cirka hatvan perc alatt kifogtuk a vacsorára valót. A norvég Fredrik és a magyar János összesen három lukat fúrt a Medve-tavon, a halak pedig szinte folyamatosan horogra akadtak. Sehol máshol nem tapasztaltam még olyan csendet, amit ott fent. A tavat körbeölelő hegyeken megcsillant a messzeségben már a látóhatár fölött tanyázó nap fénye, de sem madár, sem állat, sem halőr, sem egyéb más zavaró tényező nem hátráltatta a két horgászt, na meg a botcsinálta médiapecást abban, hogy jól érezze magát.

Méteres hóban fekszik a szerző

Az ide vezető úton pedig ismét bebizonyosodott, hogy a motoros szán nem gyerekjáték, hanem legalább annyira komoly dolog, mint az autóvezetés. Ezek a százhúsz lóerős monstrumok a letaposott ösvényen suhannak, a friss, mély hóba olykor beássák magukat, ha pedig a rajta ülők nem megfelelően dőlnek jobbra, vagy balra, kicsúsznak, s az utazók derékig tűnnek el a hótengerben. Ilyenkor előbb a kétlábúaknak kell kitalálni, hogyan egyenesedjenek fel, s csak ezek után jöhet a gép kiszabadítása. Kézzel, kötéllel, másik szánnal, ésszel. Aztán ha az egészet túléltük, jöhet a pihenés a földkunyhóban. Ez a hó súlya alatt roskadozó, belülről fával borított és olajkályhával fűtött házikó, a benne gőzölgő kávé és tea meseszerűen romantikus képet fest. Hét évtizeddel korábban a kunyhók a helyi lakosoknak a túlélést jelentették a német hadsereg bosszújától. Sokan itt bújtak el a háború borzalmai elől. A visszavonuló, s maguk mögött mindent felégető német seregek áldozata lett a tanai templom. 1964-ben szentelték fel az újat. Itt állunk. Körülöttünk gyönyörű faborításos belső, előttünk az oltárkép, a gyertyák mozdulatlanul lobogó lángja. A magyar, valamint a norvég himnusz hangjai szólnak. Szaxofonnal, Kona János előadásában kel életre a dallam, Budapesttől több mint négyezer kilométerre.

Magam a száz napos északi utamon ideiglenesen délnek fordulok. A jövő héten a Lofoten-szigetekről és egy gleccser melletti fodrászatból jelentkezem.

Lantos Gábor útját itt nyomon követhetik.