Június 21-én tartják a nemzetközi slow-napot, amelyhez ezúttal Magyarország is csatlakozik. Sőt, múlt péntek óta egy egész hetes belassulási akciósorozatot tartanak Budapesten. Az eddigi – többek közt – biciklis, reggelizős, alkotós slow-napok után szerdán az olvasással „húznák be a féket”. A tervek szerint reggel fél nyolctól fél kilencig kiosztanak rengeteg könyvet a Kálvin téri metrómegállónál, és az utasokat arra biztatják majd, hogy üljenek le egy kicsit, és olvassanak.

A nap mottóját Bartis Attilától kölcsönözték: „Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az... valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz.”

MTI Fotó: Kallos Bea

A McDonald's ellen indult

A slow mozgalom 1986-ban indult el Olaszországból, amikor egy római gasztroblogger, Carlo Petrini tiltakozott egy McDonald’s megnyitása ellen a Spanyol Lépcsőknél. Ekkor még csupán az étkezés, a slow food volt a mozgalom fókuszában. Innen ered az elnevezés is: egy mozgalom, ami a fast (food) ellen lép fel. Három évvel később, 1989-ben megszületett Párizsban a slow food alapdokumentum, ami a gyorséttermekkel és a műanyag ételek szemben az ízek és az étkezés élvezetét, a helyi termelők támogatását hirdette.

Azóta a világ több országában, Norvégiában, az USA-ban, Németországban, még a túlgyorsult Japánban is közösségbe szerveződtek ennek a filozófiának a követői, és olyan területek is bekapcsolódtak a slowba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, a médiafogyasztás, a mozi vagy a design. A slow design a felelős, emberközpontú tervezésről és a fenntarthatóságról, a lokális alapanyagok és szakértelem felfedezéséről, az anyagok újrafelhasználásáról, a do-it-yourself tevékenység népszerűsítéséről szól.

1999 óta már lassú városok is léteznek, amelyek olyan 50 ezer lakos alatti települések, ahol a várostervezés az embert helyezi a középpontba, minél több park, zöld terület és biciklis utak kialakításával. A mozgalom célja, hogy a városi lét tempóját emberléptékűre lassítsa, hogy a városlakók jobban megismerhessék a közvetlen környezetüket és a helyi értékeket, ezáltal magukénak érezzék a városukat és vigyáznak rá.  Itthon Hódmezővásárhely lett az első lassú város.

Egyensúlyban lakni, élni

„2012 nyarán túlpörgetett fiatalokként elhatároztuk, hogy visszalassulunk az élet minden területén. Felismertük azt, hogy a felgyorsulás sok helyzetben hasznos, de nem mindig szükséges. Hogy a túlprogramozott életvitel stresszhez vezet, csökkenti a hatékonyságot és a boldogságérzetünket is. Elkezdtünk beszélni egy mindenkit érintő problémáról, miszerint túl vagyunk hajszolva, és ebben a helyzetben kiüresedettnek érezzük az életünket. Az egyensúlyt megtartva akarunk enni, lakni, élni és dolgozni, és másokat is erre buzdítunk. A kötelezettségeink kényszeres kipipálása helyett saját magunkat és kapcsolatainkat helyezzük az életünk középpontjába, mert hisszük, hogy így lesz tartalmas az életünk” – írják a magyar „lassítók” – Krajcsó Nelli, kommunikációs szakember, és Szendrey Gabi, szabadúszó grafikus-illusztrátor –, a Slow Budapest alapítói.